Csiffáry Gabriella: A művészetpártoló Gerlóczy Károly, akit négyszer választottak alpolgármesterré

Csiffáry Gabriella: A művészetpártoló Gerlóczy Károly, akit négyszer választottak alpolgármesterré[1]

„Bátran állíthatom, hogy az általam kifejtett tevékenységre erőt, buzgalmat és lelkesedést csak abból a hűségből, szeretetből és ragaszkodásból meríthettem, mely bennem szülővárosom iránt zsenge koromtól fogva élt és még máig is él.”
(Gerlóczy Károly)[2]

1_kep_gerloczy_karoly_1886.jpg

Gerlóczy Károly portréja 1886-ból (Goszleth I. fényképe után, közölve: Vasárnapi Újság, 1886. szeptember 12. XXXIII. évfolyam, 37. szám, címoldal)

Ki ne hallott volna a Gerlóczy családról, akik között híres orvosok, ügyvédek, jogászok, művészek, építészek és egyetemi tanárok voltak. Ott van például Gerlóczy Gedeon építész és szakíró, Csontváry Kosztka Tivadar hagyatékának megmentője. A művészet iránti szeretetét apai nagyapja, alsóviszokai Gerlóczy Károly,[3] Budapest fő- és székváros első alpolgármestere oltotta bele, aki maga is nagy művészetpártoló volt. Gedeon önéletrajzában megemlíti, hogy nagyapja nem is akárhol látta vendégül hétvégéről hétvégére népes családja tagjait. Olvassunk csak bele: „Atyai nagyatyámnak, Gerlóczy Károlynak több emléke maradt fenn bennem: minden vasárnap a Műcsarnokban, a hátsó, nagy, félkörű teremben látta vendégül az egész családot, és mi gyerekek kissé untuk a felnőtteket, és uzsonna után nekiindultunk a kiállítás festményeinek és szobrainak megtekintésére.”[4]

2_kep_gerloczy_gedeon_1974.jpg

Gerlóczy Gedeon Galamb utcai otthonában Csontváry Kosztka Tivadar festménye előtt (Kotnyek Antal felvétele, közölve: Film, Színház, Muzsika, 1974. február 16., XVIII. évfolyam, 7. szám, 12. o.)

S valóban, korabeli források, hivatalos dokumentumok és újságok bizonyítják széleskörű művészetpártoló tevékenységét. Elsőként javasolta, hogy a főváros évi 4000 Ft-tal támogassa a hazai művészeket. 1881-től ennek eredményeként a főváros költségvetésében helyet kapott az a rovat,[5] mely minden évben biztosította a hazai művészek által készítendő és a főváros területén elhelyezendő művek évi 4000 Ft-nyi támogatását.[6] Az ő kezdeményezésére alakult a fővárosi Képzőművészeti Bizottmány is, amelynek elnöki tisztjét 17 évig töltötte be.[7] 1885. február 8-án a Magyar Iparművészeti Társulat igazgató választmánya tagjául választotta.[8]
Gerlóczy Károly 43 évig tartó hivatali működése[9] során több közművelődési és képzőművészeti intézményt is támogatott. Jelentős szerepe volt a Népszínház létesítésében,[10] az Operaház[11] és Nemzeti Zenede támogatásában is, melynek alelnöke volt.
Számtalan, a törvényhatóság által vagy annak támogatásával rendezett, országos és helyi érdekű fontos ünnepség megtervezésében és kivitelezésében vett részt.[12] Az 1885-ik évi országos kiállításkor az Országos Bizottság tagja volt, és a főváros kiállítási bizottságának elnöke. Mint rendezőbizottsági elnök, részt vett Budavár visszavételének 200-ik évfordulója megünneplésében, és az 1892-ben megrendezésre kerülő 25 éves koronázási jubileumi ünnepség megszervezésében. Egy évvel később pedig Jókai Mór 50 éves írói jubileuma alkalmából létrehozott „ünneprendező nagybizottság” egyik alelnöke volt.[13] S nem utolsósorban kell megemlíteni az 1896. évi millenniumi ünnepségsorozat megrendezésében betöltött szerepét.[14]

2_kep_hu_bfl_xv_19_d_1_08_073.jpg

Magyar Állami Operaház (HU BFL Fotótári gyűjtemény, Klösz György digitális felvételek (XV.19.d.1) 08.073)

4_kep_hu_bfl_xv_19_d_1_07_020.jpg

A Népszínház épülete Klösz György felvételén (HU BFL XV.19.d.1.07.020)

Gerlóczy Károly kezdeményezte 1894-ben Kossuth Lajos hamvainak hazaszállítását, és az országos nemzeti gyászünnep megtartását.[15] A főváros nevében ő fogadta Kossuth koporsóját,[16] majd gyászbeszéddel búcsúzott tőle.[17]

5_kep_hu_bfl_xv_19_d_1_04_014.jpg

Kossuth Lajos temetése Klösz György felvételén (HU BFL XV.19.d 01.04.014)

Szobrot állíttatott többek között Petőfi Sándornak, Baross Gábornak, Eötvös Józsefnek, Deák Ferencnek, József nádornak és Arany Jánosnak.[18]

6_kep_petofi_sandor_szobra.jpg

Petőfi Sándor szobra (Közölve: Petőfi Sándor szobrának leírása és története. Szerkesztette Gerlóczy Károly kir. tanácsos első alpolgármester, és a Főv. Képzőművészeti Bizottság elnökének vezetése és felügyelete alatt Amtmann Géza a Főv. Képzőművészeti Bizottság jegyzője. Budapest, Pesti Könyvnyomda Részvény-Társaság, 1892. 5. o. /Budapest Főváros Köztereken álló szobroknak és emlékműveknek törzskönyve. I./)

Érdemei elismeréséül I. Ferenc József király 1885. január 26-án a III. oszt. Vaskorona Rendet adományozta számára,[19] 1891-ben pedig királyi tanácsosi címet kapott.[20]

7_kep_gerloczy_karoly_csaladja_vj.jpg

Gerlóczy Károly családja körében, középen a családfő szobrával (HU BFL XIV.89. Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármester félhivatalos iratai. 1. doboz)

Önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy Gerlóczy Károlynak, kora nagy műveltségű közhivatalnokának, hogyan is indult el az élete, diákként milyen iskolákba járt, mennyire felelt meg az iskolák reguláinak?

Apja, alsóviszokai Gerlóczy Imre ügyvéd, Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye főlevéltárnoka, nagy gondot fordított fia nevelésére. Korának legelitebb iskoláiba járatta, melyeket kitűnő eredménnyel végzett el.

A középiskolai tanulmányait a pesti kegyesrendi gimnáziumban végezte. Mindvégig elsőrendű minősítést kapott. Az 1848/1849. tanévben a poetikai osztályba járt, ahol aktív szerepet töltött be. Korabeli dokumentumok[21] szerint több alkalommal fellépett iskolai ünnepségeken, felolvasott vagy szavalatot mondott. 1849. november 6-án kezdte meg bölcsészeti tanulmányait. Az 1851. szeptember 22-ével záruló érettségi vizsgáján latin, görög és magyar nyelvből jó jegyet, vallástanból, német nyelvből, földrajz és történetből, valamint mennyiségtanból és természettanból kitűnőt kapott.

1851 októberében kezdte meg jogi tanulmányait a pesti tudományegyetemen. Az egyetemi indexe szerint a római jogot Henfner János, a magyar polgári jogot Wenzel Gusztáv, a váltójogot Karvasy Ágoston, a törvénymagyarázatot Récsy Emil, míg a társadalmi természetjogot Pauler Tivadar tanította. Az 1853/1854. tanévben fejezte be jogi tanulmányait. 1854. január 30-án bírói államvizsgát tett, augusztus 1-jén abszolvált[22], október 28-án pedig kitűnő eredménnyel államvizsgázott.[23] Hivatalnoki pályáját 1855-ben fogalmazó gyakornokként kezdte az akkori kormányszéknél. Az 1861. október 31-én a Pesti Királyi Ítélőtábla által kiállított ügyvédi oklevele, valamint az 1862. január 21-ei váltóügyvédi oklevele dicséretes lett.

Álljon itt végezetül egy kis emléktöredék fiatal éveiből, melyben arra emlékezik, hogy kisdiákként hogyan is élte meg az 1848. évi márciusi eseményeket:

Emlékeit a Reminiszcenciák 1848-ból című írásában elevenítette fel. Elmeséli, hogy a piaristák Városház téri gimnáziumába járt, a hatodik „klasszisba”, s hogy az idősebb diákok tudtak a márciusi napok minden eseményéről. Minden nap, alig várva az iskolában az előadás végét, rohantak a Párisi udvaron át az Úri utcai Pilvax kávéházba, ahol gyakran a biliárdasztal alatt húzódtak meg, mert – ahogy megjegyzi – ember ember hátán állott, s helyet is alig kaptak. Ott hallgatták minden nap Jókait, Petőfit és Vasvárit. Petőfi nagyon gyönge szónok volt – mint említi –, de ha megakadt, elővette a papírra vetett legújabb költeményét, fölolvasta és megvolt a hatás. Vasvári volt a legjobb szónok, őt áhítattal hallgatták…
De érdekes dolgokat mesél abból az időből is, mikor a nemzeti hadsereget kezdték szervezni.

A fekete sereg halálfejes volt, fekete ruhában; csupa fiatal gyerekek. Mennyi sírás-rívás hallatszott, — mert nem állhattak be katonának.
Az Újvárosháza helyén ócska sörház volt. Ott sorozták az első honvédeket. Én magam is ott írtam naphosszat a sorozó lajstromokat. Micsoda jeleneteket éltünk ott át! Szinte csodás.
Aki nem vált be, lekurucozta a sorozóbizottságot.
– Komisz, huncut, hazaáruló! – ordítozták az utcán. Nem akarnak bevenni. És hány ilyen eset volt! Magam is szerettem volna bejutni. De fiatal gyerek létemre még dobosnak sem kellettem. Hiába körmöltem, nem jutottam a honvédek közé…
A sok nagy és komoly esemény mellett sok komikus színben feltűnő dolog is jut eszembe. A lakásunkkal szemben volt a kincstári sóház.[24] Az első magyar minisztérium alakulása után a sóház svarcgelb[25] kapui egy napon csak nemzeti szint kaptak ám. Nagy volt az öröm. Azután szomorú napok következtek, jött Windischgrätz s a sóház kapuit megint feketesárgára mázolták. Győztünk mindenfelé. Budavárát bevették a hős honvédek, a kormány Pestre költözött s a sóház kapui újra nemzeti színben pompáztak. Sajnos rövid ideig. A fényes napok után következett a gyász, a sóház újra feketesárga mezt öltött, aztán úgy is maradt.
A császáriak segedelmére jöttek a muszkák. Egyik hadtestük Pesten a Kerepesi úton és a
Soroksári-utcán át vonult Kecskemétnek. Mi a Soroksári út sarkáról lestük őket. Elég délceg katonák voltak. Szép, nagy ágyukat cipeltek magukkal, amilyenek nekünk alig voltak…[26]

 

[1] 1. 1873. november 6-án; 2. 1879. december 9-én; 3. 1885. december 5-én; 4. 1891. december 10-én. Forrás: Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei. Online: https://library.hungaricana.hu/hu/collection/mltk_bfl_bpszkj/

[2] Gerlóczy Károly alpolgármesternek nyugdíjazási kérvénye (részlet) Közölve: Budapesti Hírlap, 1900. augusztus 25. XX. évfolyam, 232. szám, 4. o.

[3] Alsóviszokai Gerlóczy Károly (szül. Gerlóczy Károly Félix) Pesten született 1835. május 18-án, Budapesten hunyt el 1900. augusztus 25-én. Királyi tanácsos, Budapest székesfőváros első alpolgármestere (1873. november 7.–1897. december 1.).

[4] Csontváry-krónika. Gerlóczy Gedeon emlékezése. In. Csontváry-emlékkönyv. Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból. Válogatta és emlékezéseivel kiegészítette Gerlóczy Gedeon. Bevezette és az összekötő szöveget írta Németh Lajos. Bp., 1976. Corvina, 293. o. /Művészet és elmélet/.

[5] A rovat címe. „Hazai képzőművészeti célokra.”

[6] Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 18805. 1880. március 3-án tartott közgyűlés jegyzőkönyve 161. A hazai képzőművészetek támogatására költségvetési fedezet létrehozása és állandó Képzőművészeti Bizottmány felállítása.

[7] Gerlóczy Károly: A fővárosi Képzőművészeti Bizottság jelentése tízéves működésről 1880—1890. Bp., Pesti Könyvnyomda Részvény-társaság, 1891. 116. o.

[8] Gerlóczy Károlynak szóló és közszolgálatának idejéből kelt fontosabb okmányoknak kivonatos jegyzéke. 1854-1897. Budapest, 1897. 10. o.

[9] 1854. november 1-jétől kezdve volt közszolgálatban, 7 évig állami, és 36 évig a főváros szolgálatában töltött. Sokat tett a járványügyért, az oktatási-, a szociális ügyekért, a közgyógyellátásért, az elégtelen lakásviszonyok javításáért, de jelentős szerepet töltött be fontos középületek és köztéri szobrok létrejöttében. „A székesfőváros területén 1870 óta alig létesült oly közmű vagy monumentális alkotás, melynek előkészítésében, terveinek megbírálásában, többnek végrehajtásában részem ne lett volna.” – mondta egyik nyilatkozatában.

[10] 1883. óta a Népszínház Bizottság alelnöke volt.

[11] A főváros részéről az Operaház építését vezető bizottság tagja volt.

[12] Csaknem mindegyik nagyobb fővárosi kiállításainak rendezését és előmunkálatainak vezetését Gerlóczy Károlyra bízták. A felsoroltakon kívül részt vett az 1873. évi bécsi világkiállítás, a székesfehérvári és szegedi iparkiállítás, az 1878. évi párisi világkiállítás, az 1882. évi berlini közegészségügyi és az 1881. évi velencei földrajzi kiállítás megszervezésében.

[13] A Jókai-jubileum és a nemzeti díszkiadás története. C. kötet. Bp., Révai Testvérek, 1907. 5. o.

[14] A millenniumi kiállítás fővárosi bizottságának szintén elnöke volt.

[15] 1894-től elnöke volt a Kossuth Lajos temetését rendező törvényhatósági bizottságnak.

[16] Valamint Kossuth Lajos feleségének és lányának hamvait.

[17] Gerlóczy Károly gyászbeszéde Kossuth Lajos temetésén (részlet): „Most drága halottunk, fővárosunk nevében búcsút kellene vennem tőled, de ezt nem tehetem, mert lelkünk hamvaidnak birtokba vétele után elválhatatlan lesz tőled. Csak áldást mondok hamvaidra, kérve a magyarok Istenét, hogy tegye oly boldoggá e hazát, mint milyennek Te óhajtád. Mert még Neked virulnod kell, oh hon. Ragyogva hírben, szabadon” Közölve: Szentesi Lap, 1894. április 3. XXVI. évfolyam, 39. szám, 2. o.

[18] Az ő felügyeletével készült a Budapest főváros közterein álló szobroknak és emlékműveknek törzskönyve.

[19] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (HU MNL OL) Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867–1944 (K 27) 1884.12.06. (29. ülés) 4. javaslat.

[20] HU MNL OL K 27 1891.07.10. (31. ülés) 8. javaslat.

[21] Szavalók És Tárgyaik Rende a Pesti Kir. Gymnasiumban 1844. Év Másod-felében (1845-dik Év Második Felében, 1846-ik Első Felében, Második Felében, 1847-ik Év Első Felebén, Második Felében, 1848-ik Év Első Felében.). Piarista Gimnázium (Pest), oldalszám nélkül.

[22] HU BFL XIV.89.5. lvt.sz.

[23] HU BFL XIV.89.6. lvt.sz.

[24] A mai Fővám téren állt.

[25] Sárga–fekete, a császári színekre utal.

[26] Közölve: Budapesti Hírlap, 1898. március 20. 18. évfolyam, 79. szám. 14-15. o.