Garami Erika: Műkorcsolya a Városligeti Műjégpályán

A Műjégpálya megnyitásának jubileuma alkalmából íródott sorozatunk második részében a Városligeti Műjégpálya és a Korcsolyacsarnok építésének történetét követően a hazai korcsolyasport kezdeteivel ismertetjük meg Olvasóinkat.

A kezdetek

Dr. Kresz Géza, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület megalapítója kezdeményezésére jött létre 1869 decemberében a Pesti (majd Budapesti) Korcsolyázó Egylet „15 bátor és előítélet nélküli” férfiú tagságával. A városligeti pálya 1870. január 29-én nyílt meg.

Hamarosan szakosodott a korcsolyasport, kialakultak a szakágak, a gyorskorcsolya, a jéglabda (a jégkorong őse) és a műkorcsolya. A jégpálya a szórakozás és a társasági élet színtere mellett a tömeg- és a versenysport helyszíne is lett. Szaporodtak a pályák a fővárosban, versenyeket is rendeztek, például a Széna téren, de a legrangosabb a városligeti jégpálya lett.

Magyarországon a műkorcsolyázás népszerűségét a sportág atyjának tekintett Jackson Haines amerikai születésű angol balett-táncos és korcsolyázó 1871-es budapesti bemutatói[1] alapozták meg. Haines Robert Jones angol tüzérszázados mintegy száz évvel korábban, 1772-ben írt kézikönyvében foglaltak alapján mutatta be a figurákat a jégen.

Az első versenyt – gyorskorcsolya – még abban az évben meg is rendezték, igaz, nem a Ligetben. Magyar műkorcsolya bajnokságot 1900-ben rendeztek először, kezdetben csak férfiak számára. Az első magyar bajnok Wein Árpád volt, aki mérnökként, edzőként könyvet is publikált Műkorcsolyázás az első lépéstől a bajnokságig[2] címen 1942-ben.

Rangos nemzetközi versenyek a városligeti pályán

Az első évtizedek kiváló eredményeket elért magyar műkorcsolyázói a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) színeiben indultak. Az első nagy nemzetközi verseny a városligeti pályán a Budapesti Korcsolyázó Egylet megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett kontinensbajnokság volt 1895. január 27-én, ahol csak a férfiak mérhették össze tudásukat. Földváry Tibor hazai pályán szerezte a sportág első magyar aranyérmét. A következő nagy megmérettetésre a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség és a Budapesti Korcsolyázó Egylet szervezte férfi Európa-, és női világbajnokság keretében került sor 1909-ben. A sportág első női világbajnoka, Kronberger Lili megvédte előző évben szerzett világbajnoki címét. A férfiak versenyét a sportág máig egyik legeredményesebb versenyzője, a svéd Ulrich Salchow nyerte. A róla elnevezett ugrás – immár három-, sőt négyfordulatos kivitelben is – máig szerepel a versenyeken.

1926. november 20-án nyílt meg a Városligetben az ország első, a bécsi után a földrész második gépi hűtésű pályája, amely egyúttal ma Európa legrégebben működő műjégpályája. Budapest volt a női és a páros világverseny házigazdája 1929-ben. A tízszeres világbajnok,[3] norvég Sonja Henie[4]  Budapesten szerezte harmadik világgyőzelmét mindössze 17 évesen. Orgonista Olga és Szalay Sándor bronzérme a magyar páros műkorcsolya aranykorának kezdetét jelezte. A világ legjobb férfi és a páros műkorcsolyázói versenghettek az érmekért a városligeti pályán 1935 februárjában. A Rotter Emília-Szollás László páros negyedik világbajnoki címét szerezte meg.[5]  A harmadik és a negyedik helyen is magyar párosok végeztek.

fortepan_52491_1929_vb.jpg

A világbajnokság színhelye 1939 februárjában (Fortepan képszám: 52491)

Világ- és Európa-bajnokságok rendezési jogát Budapest több ízben a Budapesti Korcsolyázó Egylet alapításának évfordulójához kapcsolódva kérte. A 70. évfordulón rendezett 1939. évi férfi és páros világbajnokság versenyei kevésbé fényes eredményeket hoztak a magyar versenyzők számára. A legjobb helyezést, a párosok negyedik helyét a Szekrényessy-testvérpár, Piroska és Attila érte el.[6]

A nagy nemzetközi bajnokságokon kívül természetesen más versenyeknek, így az országos bajnokságoknak is a Műjég adott otthont még a második világháború éveiben is.[7] Az elsőhöz hasonlóan a második világháború is visszavetette a korcsolyasportot. Az ostrom alatt a jégpálya és az épület súlyosan megsérült. A pálya egy részét már 1945 decemberére ismét használható állapotba hozták, de a bombatalálatot kapott épület helyreállítása hosszú időt vett igénybe. 1955-ben rendeztek újra nagy versenyt a jégen, mégpedig 46 év után újra kontinensviadalt.[8] Ezúttal mind a négy szakág képviseltette magát. A legnagyobb érdeklődés a korcsolyázás miatt Szombathelyről Budapestre költözött Nagy-testvérpár szereplését előzte meg. Marianna és László öt év után állhatott ismét a dobogó legfelsőbb fokára.

Mai szemmel nézve már furcsának hat, hogy a bírák kimentek a jégre – cipőben, nem korcsolyacipőben – pontozni, a pontszámokat táblák felemelésével jelezték.[9]

A világ egyik legszebb fekvésű pályáján az 1955-ös volt az utolsó nagy nemzetközi műkorcsolya verseny. Ezt követően Budapest különböző helyszíneire költöztek a viadalok. Hét évvel később már a Kisstadion adott otthon az Európa-bajnokságnak, amely a sűrű havazás miatt a sportág történetének utolsó nyitott pályás EB-je volt. Szabálymódosítás után ezt követően csak zárt térben lehet nemzetközi versenyt rendezni.

Magyarország eddig tizenöt alkalommal rendezett műkorcsolya világversenyt. Ebből öt világbajnokságot, hét kontinensviadalt, valamint három junior VB-t. 1955-ig a Városliget, 1963-ban a Kisstadion, majd a Budapest Sportcsarnok, illetve a Budapest Sportaréna, a SYMA csarnok, s 2016-ban először vidéki helyszín, Debrecen adott otthont a versenyeknek.

Magyar sikerek nemzetközi versenyeken

1896 óta rendeznek műkorcsolya világbajnokságokat. Magyarország első érmeit Kronberger Lili szerezte, aki 1908 és 1911 között négyszer nem talált legyőzőre. A következő női világbajnokot is Magyarország adta Méray-Horváth Opika (Zsófia) személyében, aki 1912-től három éven át állhatott a dobogó legfelső fokára. Férfi világbajnokunk nincs. Párosok között az 1930-as években négy alkalommal Rotter Emília Szollás Lászlóval diadalmaskodott. 1949-ben a Kékes(s)y Andrea-Király Ede párost látták a bírók a legjobbnak. A jégtánc 1952 óta színesíti a világversenyek palettáját. Aranyérmet egyszer szereztünk, a Regőczy Krisztina-Sallay András jégtáncos pár révén 1980-ban.

Olimpián magyar aranyérem eddig nem született műkorcsolyában vagy jégtáncban. A mérleg: 2 ezüst- és 4 bronzérem. Az Európa-bajnokságok rangsorában Magyarország a 11. helyen áll eredményesség tekintetében. Aranyérmet Földváry Tibor (1895), Király Ede (1950), Sebestyén Júlia (2004), valamint 1930 és 1955 között hét páros szerzett: Orgonista Olga–Szalay Sándor, Kékes(s)y Andrea–Király Ede, Nagy Mariann–Nagy László kétszer-kétszer, Rotter Emília–Szollás László egyszer nyert. A táncosok aranya még várat magára. Világbajnokságokon a 35 elért érem (13 arany, 7 ezüst és 15 bronz) a 10. helyet jelenti az országok rangsorában.

Az elmúlt fél évszázad legeredményesebb magyar korcsolyázói között tartjuk számon a nőknél Almássy Zsuzsát, Czakó Krisztinát, Sebestyén Júliát, a férfiaknál Vajda Lászlót, a jégtáncosoknál a Regőczy-Sallai páros mellett Engi Klárit és Tóth Attilát, valamint a Hoffmann Nóra–Elek Attila jégtáncos párt. Pályafutásuk fő helyszíne azonban már nem a Városligeti Műjégpálya, így bemutatásuk egy másik írás tárgya lehet.

A műkorcsolyasport kimagasló egyéniségei a városligeti jégen[10]

Földváry Tibor (1853-1912) öttevényi földbirtokos, a sportág első magyar Európa-bajnoka tette a korcsolyázást sportággá, szórakoztató bemutató sporttá. Siketnémasága miatt az egyik első magyar parasportolónak is tekinthető. Visszavonulása után kidolgozta a korcsolyaszövetség első szabálykönyvét.

Kronberger Lili (1890-1974) négyszeres világbajnoki címét még egyetlen magyar korcsolyázó sem tudta túlszárnyalni. Az 1908-as olimpiára gyakorlási lehetőség hiányában nem tudott kiutazni.

Mivel a versenyeket sokáig nők számára nem hirdették meg, Lili eleinte a férfiakkal együtt versenyzett. „tudomásunk szerint példa nélkül való, hogy egy ország műkorcsolyázó bajnokságát hölgy műkorcsolyázó nyerje meg” – írta róla még 1908-ban Az Ujság[11] című lap. Kodály Zoltán – aki maga is szívesen korcsolyázott a Városligetben – tanácsolta a sportolónőnek, hogy kűrjét a kísérő zenére koreografálja. Korábban a versenyzők futása alatt szólt ugyan zene, de a bemutatott gyakorlat a legritkább esetben volt összhangban a muzsikával. Az újítás nagy sikert aratott, a zene azóta is a program szerves részének számít. Kronberger Lili a negyedik VB-je után visszavonult, feleségül ment dr. Szentgyörgyi Imréhez, a BKE elnökéhez. Szentgyörgyi a nemzetközi szövetségben is magasrangú tisztséget töltött be. Kronbergert 1997-ben a World Figure Skating Hall of Fame tagjai közé választották Terták Elemér javaslatára.[12]

lili-kronberger-1910s.jpg

Kronberger Lili (Wikimedia Commons)

Méray-Horváth Opika[13] (Zsófia) (1889-1977) 1911-ben Kronberger Lili mögött volt ezüstérmes a világbajnokságon, majd 1912 és 1914 között háromszor nyerte el az aranyérmet. Karrierjének az első világháború vetett véget, hiszen a versenyeket 1921-ig nem rendezték meg. Visszavonulása után cikkei jelentek meg szaklapokban. Több idegen nyelven kiválóan tudott, nyelvtanárként dolgozott.

Rotter Emília (1906-2003) – Szollás László (1907-1980)[14] Egyik legeredményesebb magyar párosunk 1931 és 1935 között négy alkalommal nyert világbajnokságot, egyszer ezüstérmet. Kétszeres olimpiai bronzérmesek, Európa-bajnoki arany- és ezüstérmesek. Újításuk az egykezes halálforgás volt. Szollás László később a Sportkórház főorvosaként dolgozott.

Kékes(s)y Andrea (1926-), Király Ede (1926-2009) a korban nem egyedülálló módon mindketten egyéniben és párosban is versenyeztek, de igazi sikereket párosban arattak. A páros az 1948-as olimpián ezüstérmet nyert, amely egyúttal a magyar téli sport első ezüstérme is volt. Egy világbajnoki arany- és egy ezüst, valamint két EB-aranyat mondhatnak magukénak.

A páros férfi tagja egyéniben két világbajnoki ezüst- és egy bronz, egy EB arany- és ezüstérem tulajdonosa. A korcsolyázó szakma szerint politikai, diplomáciai okai voltak, hogy eredményeiket nem ismerték el még ezeknél is fényesebb érmekkel. Különösen az olimpiai aranyérem hiányzott az éremkollekcióból. S amikor tévedésből a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökétől az ezüstérem helyett bronzot kaptak a dobogón, nem óvtak. Andrea 1949-ben, egy évvel később Ede is Kanadába vándorolt ki. A disszidálást a korabeli rendszer büntette. Nemcsak a családtagokat, hanem az edzőt is internálták. Kékes(s)y Andrea tanári, Király Ede mérnöki diplomát szerzett, utóbbi Kanadában edzősködött is.

Nagy-testvérek: Marianna (1929-2011), László (1927-2005) Két olimpiai és három VB bronz, két EB arany-, négy ezüst- és egy bronzérem a mérlegük csak a legnagyobb versenyeket figyelembe véve. 1958-ban vonultak vissza. Marianna egy ideig a budapesti jégrevü szólistája is volt. László sportorvos lett. Mindketten évtizedekig edzőként is dolgoztak. László tanítványai között találhatjuk Almássy Zsuzsit.

marianna_and_laszlo_nagy_1956.jpg

 A bronzérmes Nagy Marianna és Nagy László az 1956-os Téli Olimpiai Játékokon Cortina d”Ampezzóban (Wikimedia Commons)

Czakó György[15] (1933-) és Krisztina (1978-) Czakó György inkább itthon aratott sikereket, háromszoros magyar bajnok, később edző. Legeredményesebb tanítványa lánya, Krisztina, junior VB ezüstérmes. Hosszú idő után neki sikerült EB-ezüstöt szerezni Magyarország számára felnőtt versenyen.

Terták Elemér[16] (1918-1999) Bár versenyzői pályafutása is figyelemre méltó (világbajnoki és kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes, kétszeres főiskolai világbajnok), sportvezetői, szakírói és oktatói munkája nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő. Jelentős szerepet játszott a háború utáni korcsolyázás újjászervezésében. Évtizedekig volt nemzetközi versenybíró. Jaross Pállal közösen kidolgozta az eredmény-számítás új, a közelmúltig alkalmazott módszerét.

Korcsolyázás az ikonikus pályán a közelmúltban

Bár az utóbbi évtizedekben a hagyományos téli sportágak, a mű- és gyorskorcsolya, valamint a jégkorong nemzetközi versenyeinek helyszíne jellemzően már nem a Városligeti Műjégpálya, a versenyzők legfeljebb fotózás erejéig lépnek a nagymúltú Műjég jegére[17].

07_c_0008_b.jpg

Korcsolyázás a Műjégpályán (BFL XXIX.1753.b.1969.02956)

A pálya továbbra is számos bemutató, jégünnepély, jégrevü és különféle versenyek[18], korcsolya oktatás színhelye, de a tömegsport és a társasági élet színtere is a kezdetek óta

 

[1] A Hon, 1871. január 6. p. 2., Ellenőr, 1871. január 7. p. 2., Nefelejts, 1871. január 15. p. 34.,

[2] Bp., 1942, Kókai Lajos kiadása. 159 p.

[3] Háromszoros olimpiai bajnok és hatszoros Európa-bajnok is volt 1927 és 1936 között. Sportolói pályafutása után hollywoodi filmsztárként aratott sikereket.

[10] A korcsolyázók életrajza részben A tél bajnokai. közrem.: Millisits Máté, Sebestyén László et al. Bp., 2014, Nemzeti Sportközpontok, Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, Zuglói Cserepes Kulturális Non-profit Kft. kiadvány 14-19, 24-55. oldalai alapján készültek.

[11] Az Ujság, 1908. január 14. p. 15.

[12] SportHistória 2003. március pp. 47-48.

[17] A tél bajnokai i.m. p. 46.

[18] 2018 februárjában a Magyar Kajak-Kenu Szövetség nagyszabású show keretében rendezte meg az I. Jégsárkány Kupát. Fotók: Városliget Topotéka
A lábjegyzetekben szereplő internetes hivatkozások utolsó elérési ideje: 2021. 01. 26.