Lukács Anikó: Karácsony emigrációban

A karácsony ünneplésében a 19. század során jelentős változás ment végbe: elsősorban a városi felső- és középrétegeknél elterjedt a karácsonyfa-állítás szokása, kialakult az ünnep ma is meghatározó zenei, képi és tárgyi világa, egyre általánosabbá vált a gyermekek megajándékozása, aminek köszönhetően a karácsony a 19. század végére a kereskedelem ünnepévé is vált. Vallási ünnepből elsősorban családi ünnep lett, amelynek középpontjába a családi együttlét került. A karácsony emlékei a Budapest Főváros Levéltárában őrzött családi iratanyagokban is jelen vannak: naplóbejegyzések, emlékiratok, levelek, képes üdvözlőlapok, ajándéknak szánt gyerekrajzok, a Jézuskának küldött levelek és nem utolsósorban családi fotók tanúskodnak arról, hogyan ünnepelték a karácsonyt a fővárosi családok a 19. század végén, illetve a 20. században.

A 20. századi Magyarországon a közös ünneplés számos családban csak múltbéli emlék volt. Sokan éltek tágabb családjuktól elszakítva más országban, más kontinensen, például azért, mert kényszerből vagy a jobb, szabadabb élet reményében az emigrációt választották. A karácsonyt az új hazában részben az otthoni, részben az ottani szokásokhoz alkalmazkodva ünnepelték, az ünneplésbe a Magyarországon maradt családtagokat is bevonták, a család legalább gondolatban egyesült az ünnep idején: a külföldi rokonoktól érkezett karácsonyi üdvözlőlapok, illetve a karácsonyfáról, az alatta elhelyezett csomagokról, az ünnepi asztalról, illetve az ünneplő családról készített és az otthon maradottaknak elküldött amatőr fotók szintén gyakori szereplői a levéltár családi fondjainak.

Nem volt ez másképp a Padányi Gulyás családban sem. Az építészként és politikusként is sikeres pályát befutó Padányi Gulyás Jenő (Técső, 1900 – Billings, 1982) feleségével, Náray Szabó Mártával (Budapest, 1903 – Billings, 1975) és lányaikkal, Rikával (†1939), Katával (Budapest, 1930 – Billings, 2010), Júliával (Budapest, 1932 k.) és Dórával (Budapest, 1938) egy gellérthegyi villában éltek. A nyarakat leányfalui házukban töltötték, a család kényelmét több fős személyzet biztosította, Jenő Mercedest vezetett. Jó módban, polgári életet éltek – egészen 1944 végéig, amikor a család itt most nem részletezendő okokból Sopronba menekült, innen 1945 márciusában Németországba, majd néhány évvel később az Egyesült Államokba emigrált, ahol a vadnyugaton, a montanabeli Billingsben telepedett le. Padányi Gulyásék évtizedeken keresztül intenzív kapcsolatot tartottak fenn a családfő Budapesten maradt öccsével, Padányi Gulyás Gyulával (Máramarossziget, 1910 – Budapest, 1987) és feleségével, Walleshausen Évával (Hortobágy, 1917 – Budapest, 1988), erről tanúskodik a Budapest Főváros Levéltára őrizetében megtalálható nem egészen egy doboznyi családi levelezés (BFL XIV.210), amelynek nagyobbik részét Padányi Gulyás Jenőék a németországi évek alatt, kisebbik részét az Egyesült Államokból küldött levelei teszik ki.

Padányi Gulyás Jenő és családja a bajorországi Neureichenau községben, a faluközponttól több kilométerre, egy magánháznál bérelt emeletes ágyakkal berendezett kis szobát, ahol a következő éveket töltötték. Igyekeztek minél otthonosabbá tenni környezetüket, de a kényszerből választott emigráció első évei során egy pillanatra sem feledkeztek el arról, hogy az otthon máshol van. A németországi, még átmenetinek tekintett időszakban készültek a hazatérésre, tudatosan dolgoztak a magyarországi emlékek megtartásán, és az otthon képei, az otthonra való reflexiók valamennyiük leveleiben nagyon erőteljesen jelennek meg. A Padányi Gulyás család a karácsonyt 1944 előtt Jenőéknél, az Orlay utcai házban ünnepelte, ahol a gyerekek nagybátyját, Gyulát is minden évben vendégül látták. Természetes tehát, hogy levelezésükben a közösen töltött varázslatos karácsonyestékre való emlékezés különös hangsúlyt kap. „A régi karácsonyok emléke otthoni emlékeim legfényesebb pontja, a szeretet és a szépség megtestesülése.” – vallott Júlia nagybátyjának 1948-ban. „Vajjon a nagy betlehem megvan még?” – tette fel a kérdést a legidősebb lány, Kata Gyulának 1947-ben.

karacsony_1935.png

Karácsony 1935-ben. A kép valószínűleg a Padányi Gulyás család Orlay utcai otthonában készült Rikáról, Júliáról és Katáról.

 Az emlékezést segítette az idegennek érzett, mégis ismerős havas táj, amely már a 19. században is meghatározta a karácsonyi ünnep képi világát: Padányi Gulyás Jenő a következőképpen kötötte össze gyermekkori emlékeit a jelennel öccsének írott levelében 1947-ben „A szobában barátságos meleg. Az ablakon át az a fajta téli tájkép, amit voltaképp kisgyermekkorunk óta ismerünk. Ezeket a tájakat, ezt a havas világot, eget, házat, kivilágított ablakot festették fel a kéményseprő, meg a fűszeres ajándéknaptárakra, amiket ilyentájt ajándékba kaptunk s amiket nyilván itt nyomtattak valahol Norinbergában. Csak akkor még nem tudtuk, hogy miért is vannak idegen tájak, idegen hangulatok a naptárokon. Most aztán már ismerjük őket.”

Padányi Gulyásék Neureichenauban is igyekeztek szép és emlékezetes ünnepet varázsolni elsősorban a legkisebb lány, a kisiskolás és a Jézuskát még váró Dóra számára. Karácsonyfát állítottak, süteményt sütöttek, mézeskalácsházikót készítettek Jancsi és Juliskával és boszorkával. „Furcsa, egyszerű figurák alakulnak, megfelelően az egyszerű lehetőségeknek.” – Jenő Gyulának írott leveléből, de a többi családtag beszámolóiból is képet kapunk arról az igyekezetről, ahogy a szegényes körülmények között teremtették elő az otthoni karácsony kellékeit és idézték meg annak hangulatát a száműzetésben. Ajándékokat szereztek és készítettek (az üzletekben semmit sem lehetett kapni), rejtegettek az egyszobás lakásban. Levelet, saját maguk által készített tárgyakkal megpakolt csomagokat küldtek a magyarországi rokonoknak. Közben pedig gondolatban a régi házban jártak, és ismét együtt ünnepeltek az otthon maradt családtagokkal, és így a neureichenaui karácsony a papír- és süteménydíszekkel díszített kis fával, a nehezen szerzett ajándékokkal még sokkal szegényesebbnek tűnt. A valóság, a valószerűtlennek megélt, nem is igazán megélt, hanem kívülállóként elszenvedett németországi menekültsors és a csak az emlékekben élő, de ott teljesen valószerűként megjelenő, idillikus, hajdanvolt otthoni élet feszültsége a karácsonyra készülődve fogalmazódott meg a legerőteljesebben. „Mindezt [vagyis a készülődést] csak valami oldalsó, félfigyelmünkkel nézzük, tesszük s az egészet valószínűtlennek, valami hamis káprázatnak érzem, holott harmadszor készülök neki, s negyedszer már az otthontól távol. Az igazi eszem azt érzi valóságnak, azt nézi, azt számolja, ami pedig sehol sincs: a régit. Tudom, te is ezt keresed. Nos, ezzel mi itt – de talán részben te is – nem csinálhatunk okosabbat, mint igen jól, igen frissen és épen megőrizni az emlékezetben, úgy hogy bármikor frissen elővehesd s megvalósíthasd, ha lehet. Ezt nem melancholikus bíztatással, nem a száműzetés nyögdécselésével mondom, hanem az építészmérnök legszigorúbb józanságával…” – írta Jenő Gyulának 1947-ben.

 A 14 éves Júlia, két otthoni karácsonyi emlékkép felidézése kapcsán apjáéihoz egészen hasonló gondolatokat, érzéseket osztott meg nagybátyja feleségével, Évával: „Ha ezekre gondolok, valahogy elcsendesül körülöttem a világ, nem hallom Dóra csacsogását, hogy ő tanítónő szeretne lenni, csak valami zenét hallok és abból lassan kibontakozik a zenélődoboz hangja és az üvegdíszek halk csörrenése.” 

 A karácsony a németországi emigrációban különleges szerepet kap a Padányi Gulyás család életében, alkalmat ad a régi élet megidézésére, a jelenből való kiszakadásra, a régi élettel való azonosságot, az identitás folytonosságát jelenti a száműzetésnek, otthonnélküliségnek megélt németországi emigrációs évek alatt.

kepeslap.png
A karácsony gondolatban közös ünneplése akkor sem maradt abba, amikor Jenő és családja új otthonra lelt Amerikában. Padányi Gulyás Kata készítette karácsonyi üdvözlőlap talán 1980-ból. Márta már nem szerepel az aláírók között.
2019_11_27_karcsonyi_kep_webre.jpg

Kissé elmosódott karácsonyfa Padányi Gulyásék billingsi házában. A kép 1984-ben készült, ekkor a szülők már nem éltek, a magyarországi ősöket csak a fa mellett a falon lógó festmény képviseli. A képet Padányi Gulyás Kata küldte a magyarországi rokonoknak.

A képek és levelek forrása: BFL XIV.210 Padányi Gulyás Gyula és Walleshausen Éva iratai

A szerző Padányi Gulyás Jenő és családja emigrációs levelezéséről szóló tanulmánya elolvasható itt.

Lukács Anikó főlevéltáros. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar és történelem szakos diplomát. Doktori tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskola Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Programján végezte, ahol 2011-ben szerzett PhD fokozatot. Kutatási területe a főváros 19–20. századi város- és társadalomtörténete, különös tekintettel a nemzeti reprezentációkra, az idegenforgalomra és arra, ahogyan az egyének és családok megélik és alakítják a történelmet.