Az Üllői út – Nagyvárad tér – Semmelweis Klinikák állomások által szegélyezett része napjainkban is kórházairól ismert. A 20. század elején azonban még a mainál is több egészségügyi intézmény sorakozott ezen a területen: a Szent István és a Szent László Kórház mellett itt működött a Zita Hadikórház, a fertőző betegek ápolására specializálódott, a Szent László Kórházzal gyakorlatilag egybeépült Szent Gellért Kórház, és a kor szükségletei miatt életre hívott, ideiglenesnek szánt Telepy utcai Kórház is. Ez utóbbi végül 21 évig, a kőbányai Horthy Miklós Kórház megnyitásáig működött.

A masszív, ma is álló, téglaborítású épületet eredetileg iskolának tervezték: a Telepy és Tűzoltó utcák által határolt területen 1897-ben készült el az elemi iskola épülete, ahol a következő évben megkezdődhetett a tanítás. A budapesti egészségügy sürgető problémái azonban hamarosan teljesen új irányba terelték az épület sorsát. A főváros hosszú ideje küzdött kórházi férőhelyhiánnyal, amit a 19. század végén épült, több száz fő befogadására alkalmas intézmények (mint a Szent István, majd a Szent László Kórház) megnyitása sem oldott meg. Segítséget egy újabb nagyobb kórház építése, a meglévők nagymértékű bővítése jelentett volna, azonban erre a fővárosnak nem volt elegendő pénzügyi forrása az 1910-es évek elején sem. Szükségmegoldásként a főváros tanácsa 1910 novemberében a Telepy utcai iskola kórházzá alakítása mellett döntött. Az épület átalakítása és felszerelése 45 000 koronából valósult meg, átadására 1911. március 20-án került sor. Az új kórház mint a Szent István Kórház fiókintézménye nyitotta meg kapuit, fennállása alatt végig fiókkórházként működött. 

A Telepy utcai Kórházban három osztály létesült: két belgyógyászati és egy sebészeti. Egyszerre összesen 303 beteget tudtak itt ápolni. Ez a főváros többezres kórházi ágyszükségletének a töredékét tette ugyan ki, de mégis fontos segítséget jelentett. Kezdetben 3-3 fő-, al- és segédorvos, valamint 30 ápolónő, közöttük 3 apáca gondoskodott a betegek ellátásáról. A kórház fennállása alatt végig kiemelkedő volt a TBC elleni küzdelemben betöltött szerepe.

Bár csak pár évig működő, ideiglenes intézménynek szánták – amíg a tervbe vett kórházbővítéseket és -építéseket véghez viszik –, az időközben kitört világháború átírta az elképzeléseket, hosszú évekre gátat szabva a bővítéseknek. A Telepy utcai Kórház rövidesen hadikórházzá vált – számos más budapesti intézményhez hasonlóan –, a mindennapi betegellátás mellett a háború sérültjeinek ellátásában is részt vett. 

1918 nyarán Magyarországon is megjelent a gyorsan terjedő és rengeteg áldozatot szedő spanyolnátha, ami újabb kihívások elé állította a leterhelt fővárosi egészségügyi intézmények személyzetét. 1918 júniusában először a Zita Kórházban ápolt katonáknál észlelték a ragályt, július 4-én pedig a Telepy utcai Kórházból jelentették az első polgári megbetegedéseket: egy orvos és egy ápolónő fertőződött meg.

A kórház a járvány visszaszorulásával sem szűnt meg, egészen 1932-ig működött egészségügyi intézményként. Ekkor nyitotta meg kapuit a IX. kerületi kórházi tömbtől távol eső Maglódi úti új kórház, ami a kormányzó után a Horthy Miklós Kórház nevet viselte, ma pedig Bajcsy-Zsilinszky Kórház néven működik.

A Horthy Miklós Kórház újonnan megnyíló osztályai vették át a Telepy utcai intézmény belgyógyászati és sebészeti osztályain kezelt betegek ellátását, ami kezdetektől kizárólagos feladata volt a IX. kerületi kis intézménynek. A Horthy Miklós Kórházba került át a személyzet is, a Telepy utcai Kórház épületébe pedig – hosszas tanakodás után – ismét iskola került, a Telepy Utcai Községi Polgári Fiúiskola működött itt tovább. Napjainkban a Ferencvárosi Sport Általános Iskola és Gimnázium működik itt. 

A csaknem 90 éve bezárt kórház iratainak sorsáról a közelmúltig nem sokat tudtunk, mindössze annyit, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Kórház őriz a Telepy utcai időszakból nyilvántartókönyveket. 2020 folyamán kollégáink felmérték a kórház 20. század első feléből származó nyilvántartásait, és megtalálták a Telepy utcai Kórház nyilvántartásait is (25 kötetet), köztük a legelső ápolási törzskönyvet az 1911 és 1914 közötti időszakból. A köteteket a Bajcsy-Zsilinszky Kórház 2020 végén adta át Budapest Főváros Levéltárának, s azok az iratrendezési munkákat követően a kutatók számára is elérhetővé válnak.

Ogoljuk-Berzsenyi Anett