Elhunyt levéltárunk egykori munkatársa, Bodács Sándorné Leskó Emília.

Megrendüléssel értesültünk, hogy levéltárunk egykori munkatársa, Bodács Sándorné Leskó Emília Orsolya május 25-én tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából.

Emília Nyíregyházán született 1946. április 25-én. Középiskolai éveit a balassagyarmati Szántó Kovács János Gimnáziumban töltötte, itt is érettségizett 1965-ben, majd 1969-ben gyors- és gépíró iskolát végzett.

1966-ban egy évig óvónőként helyezkedett el, később a Magyar Hajó – és Darugyárban könyvelőként dolgozott egészen 1993-ig, a gyár megszűnéséig. 1996 után az angyalföldi önkormányzatnál és cégeinél vállalt munkát.

1999 szeptemberében lépett be Budapest Főváros Levéltárba, mint közhasznú munkás. 2001. január 1-jétől kinevezéssel levéltári kezelő lett a II. iratőrző főosztály terv- és térképtár, fotótár csoportjánál. Bár 2008-ban hivatalosan nyugállományba vonult, de 2011-ig 6 órás munkatársként foglalkoztatta a levéltár.

Három gyermek, Emília, Péter és Zoltán édesanyja volt.

Levéltárunkban töltött évei alatt mindig számíthattunk Emike kitartó, pontos és megbízható munkájára! Kedvenc idézete jól tükrözi személyiségét: „Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, Remény, csalódás, küzdelem, bukás, Sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, S meg nem találni – ez az élet.” (Madách Imre)

Végső búcsúztatása június 19-én, 11.45-kor lesz Újpesten, a Megyeri temetőben
(cím: Budapest, IV. kerület, Megyeri út 49.).

Kérjük, egyik kedvenc virágával, egy szál sárga rózsával búcsúzzunk el Tőle!

Emlékét megőrizzük!