A Levéltári egyperces ma a budapesti időkereket pörgeti meg. 1999. december 31-én éjféltől kezdte volna pergetni a szemeket az óriás homokóra, végül csak 2004. május 1-jén, az Európai Unióhoz csatlakozás éjszakáján avatták fel az akkori Felvonulási téren (ma Ötvenhatosok terén) ott, ahol 1965 és 1989 között Pátzay Pál 4 m magas Lenin-szobra állt.

1982-ben fogalmazódott meg az ötlet Herner János filozófusban. Később Janáky István építésszel együtt kerestek támogatókat a megvalósuláshoz. A tárcsa alakú, 8 m átmérőjű 2,5 m széles, 60 tonna tömegű homokóra rozsdamentes acélból, golyóálló üvegből és indiai vörös gránitból készült. Benne a természetes eredetű homokszemeket kopásálló, tiszta, páramentes, mesterségesen előállított, egyforma, gömb alakú üveggranulátum helyettesítette. 137 köbmilliméter hullt le belőlük másodpercenként, pontosan egy év alatt pergett le a 4,5 köbméter. Az átfolyást számítógép vezérelte, erre a hőtágulás és a szökőévek időeltérései miatt volt szükség.

Eredetileg a homokórát évente kellett volna félfordulattal átfordítani, hogy a felső kiürült tartály alulra kerüljön. Az újévi átforgatást a Műegyetem diákjai végezték – 2010-ig, aztán már senki… Már az átadás idejére sem valósult meg az az elképzelés, miszerint a kerék acélsínen haladva 64 év alatt gurult volna át a téren, sín azonban nem kerülhet a tervezett mélygarázs fölé, így a mobil szobor csak egy helyen, fix ponton foroghatott. A tervezéskor nem tisztázták, ki viseli az őrzés és karbantartás költségeit. 2011 óta már nem működött a szerkezet. Tíz évvel később pedig előbb elkerítették, majd szétszerelték és elszállították a leromlott állapotú, megrongált gigantikus alkotást, amelyet tervezésekor Budapest egyik látványosságának szántak.

Garami Erika

Illusztrációk: Wikipédia, BFL