Levéltári egyperces 2025/5. „Ugye szeretsz Te is nagyon”

1941-ben egy ballagáson ismerkedett meg és szeretett egymásba a pesti Ács Éva és az újpesti Kohut László. A fiú készítette fel a lányt az érettségire. Néhány héttel később az orvosnak készülő Lászlót behívták katonának mint elitgimnáziumban érettségizettet karpaszományosi rangban. Rövid idő múlva azonban származása miatt munkaszolgálatossá fokozták le. A két fiatal kapcsolata nem szakadt meg, a ritka találkozásokat élénk (cenzúrázott) levelezés váltotta fel amíg lehetett. László Évához írott leveleit, levelezőlapjait, jegyzetfüzetét és emlékkönyvét ma levéltárunk őrzi. Amikor már igazi leveleket nem tudott neki küldeni, a lány fiktív leveleket írt abban a reményben, hogy majd hazatérte után átadja szerelmének. Évánaka címzettet elért levelei nem maradtak fenn.

László munkaszolgálatos századát először Budapestről vidéki helyekre vezényelték, majd 1942 szeptemberében Kassánál átlépték a határt. A század a 2. magyar hadsereggel a Don kanyarba került. Az utolsó életjelet, egy tábori lapot 1942. december 13-án írta haza. 1943. január 16-án a doni áttöréskor eltűnt. Erről Éva a következő évben értesült a Vöröskereszt révén.

Az emlékeiket idéző és a jövőjükről ábrándozó levelek jelentették számukra magát a kapcsolatot, a fogódzót az egyre nehezedő körülmények között: „A levelek a mi legjobb barátaink.” – írta Laci. Érezni bennük a reményt „ha te mellettem vagy … önbizalmat öntesz belém” – így Éva. Levelem „holt betű az csak, mik Hozzád jutnak tőlem – de próbálj Angyalom, e betűk mélyére pillantani, és ott fogod látni e Hozzád küldött lelkemet ami nem ismer távolságot, hanem örökkön örökké Feléd repül” – írta a fiú. Az idő múlásával azonban egyre inkább a kétségbeesés hangja szólal meg a sorokban.

Még 1942 szeptemberében írta Laci Évának: „az Újév … hozza el számunkra vágyunk beteljesedését, mindkettőnk örömét szerelmünk, hűségünk jutalmát.” Ám ez nem adatott meg nekik. Éva, bár később férjhez ment, gyerekei születtek, sosem felejtette el első szerelmét.

Garami Erika

Forrás és illusztrációk: BFL XIV.73, https://holocaust.archivportal.hu/hu/temak/megmaradt-levelek-odalett-kedves

Éva Lászlónak 1943. július 22. (fiktív levél)

1941. november 28.

László Évához 1942. május 24.

Éva Lászlóhoz 1943. augusztus 22. (fiktív levél)