A Régészet Napja nem hivatalosan bejegyzett ünnep, hanem a Magyar Régész Szövetség által a szakma népszerűsítése céljából mintegy évtizede életre hívott rendezvénysorozat. (2025-ben június 13–15.) Egypercesünk ebből az alkalomból nyújt ízelítőt Magyarország legnagyobb régészeti vállalkozásának, Aquincum feltárásának történetéből.

A 742 ásatásból az első 1778-ra nyúlik vissza, amikor egy szőlősgazda római padlófűtés maradványaira bukkant. A feltárt fürdő romjai fölé még abban az évben védőépületet emeltek. Az 1867-es Párizsi Világkiállításon már bemutattak aquincumi leleteket. A kiegyezés után tárták fel az összefüggő épületegyüttest, a leleteket az 1885-ös Országos Kiállításon tekinthették meg az érdeklődők. 1889-ben nyitották meg az első aquincumi kiállítást, majd öt évvel később a székesfőváros megalapította az Aquincumi Múzeumot. A múzeum olyan sikert aratott, hogy a millenniumi ünnepségsorozatba is bevonták. Ekkor két szárnnyal bővítették a múzeumépületet. A következő években kőtárat hoztak létre.

1931 jeles év volt nemcsak az aquincumi, hanem a teljes hazai régészet életében is: ekkor került napvilágra a víziorgona, amelyet a polgárváros tűzoltósága 228-ban kapott ajándékba. A rekonstruált változatot ma is meg lehet szólaltatni. A második világháborúban a szomszédos Óbudai Gázgyárat ért bombázás során a múzeumi épület és a romkert is megsérült, a leletanyag 40%-a megsemmisült.

1941-ben tárták fel, de csak 2018 óta látható együtt, eredeti környezetében a régészeti park másik szenzációja, a Mithras-szentély, az ókori város egyik titokzatos vallásának szent helyszíne.

Aquincum területe messze túlnyúlik a romkertén, amely a polgárvárosnak csupán negyedét mutatja be. Az ókori város a teljes budai oldalt és a mai pesti Belváros területét magában foglalta. A feltárásoknak köszönhetően Budapest területén ma 23 romcsoport ismert, köztük két amfiteátrum, a Fürdő Múzeum, a Hercules Villa, a Táborvárosi Múzeum, a helytartói palota, illetve a „Contra Aquincum”. Ez utóbbi romjaira 1796-ban a belvárosi piarista rendház udvarán bukkantak.

Garami Erika

Illusztrációk:

-Aquincum Klösz György felvételén, BFL XV.19.d.1.07 113

-Aquincum Klösz György felvételén, BFL XV.19.d.1.07 114

-Contra-Aquincum castrum. Díszes sírkő a tábor területéről. é. n. BFL XV.19.c.11 0909

-Contra-Aquincum castrum. Északi patkóalakú bástya belseje a Duna felé nyíló kitörő kapuval. é. n. BFL XV.19.c.11 0908

-Contra-Aquincum castrum. Az északi falrészbe beépített oltárkő. é. n. BFL XV.19.c.11 0907

-Budapest történeti és műemlékeinek, valamint művészi városképeket kívánó helyei, 1940-es évek első fele. BFL XV.16.e.251/188-9; FSZEK BTq 534; OSZK TM 1063