Id. Wagner János a 19. század egyik legsikeresebb magyar építész-építőmestere a dualizmus korszellemének megtestesítője volt. Azé a korszaké, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia települései óriási fejlődésen mentek keresztül. Az 1867. évi kiegyezést követően az Osztrák–Magyar Monarchia, azon belül is Magyarország területén a korszak dinamikus gazdasági fejlődésének, politikai és társadalmi változásainak következtében olyan mértékű infrastrukturális és városépítészeti fejlődés ment végbe, amely mind a mai napig meghatározza az ország nagyvárosainak arculatát. Az Osztrák–Magyar Monarchián belül főként az 1873-ban egyesült Budapest vált kiemelt fejlődési központtá, urbanizációja a századforduló során elérte a nyugat-európai mértéket. Wagner János ezen prosperáló időszakban vett részt Budapest kiépítésében. Gül baba türbéje köré épített villát időskorában, kedvtelésből építette maga és családja számára, belefoglalva valamennyi tudását, szeretetét és azon kollégáinak szakismeretét, akikkel kiemelkedő épületein dolgozott.

Gül baba türbéje – egy nagyobb terület részeként – 1830-ban került Thoma János budai polgár tulajdonába. A türbétől délre a stájerországi gróf Attems Ferenc császári és királyi kamarás villája állt, aki több telket birtokolt a Rózsadombon. Attems gróf ingatlanait 1857-ben, a Mecset utcai kerteket pedig 1861-ben Wagner János építész és felesége, Redlich Klára vásárolta meg. A budai tanács ugyan engedélyezte a türbe melletti rész megvételét, de azzal a kikötéssel, ha biztosítja a türbébe járók számára a szabad bejutást. Így egy ritka jelenségnek lehetünk tanúi, hisz egy 16. századi oszmán türbe köré egy villakomplexum épült, ugyanakkor a látogatók, zarándokok, vendégek felkereshették a sírhelyet. Ezáltal egy sajátos szimbiózis jött létre: a türbe mint az épületegyüttes ékessége és az azt körülvevő villa, amely védte az oszmán mauzóleumot, és rendezte annak környezetét.

Wagner Jánost 1904-ben érte a halál, így nem élte meg a sikereit hozó, prosperáló időszak hanyatlását és az első világháború viszontagságait. Örökösei egyeztetéseket folytattak az oszmán-török diplomáciai képviselettel a villa eladásáról, de az első világháború kitörése véget vetett a tárgyalásoknak. A villa költséges karbantartási munkálatai, amelyeket rendszeresen el kellett volna végezni, szintén leálltak. A család a villát 1918-ban eladta.

A villa állapota a 20. század folyamán fokozatosan romlott. A budai városképből „eltűnt” kegyhely helyreállítására irányuló erőfeszítések az 1932-ben alapított Gül Baba Társulattal kezdődtek. 1941-ben a Fővárosi Önkormányzat megvásárolta a Wagner-villát és a telket, amelyen állt.

Az a hír járja, hogy a villát a második világháború alatt bombatalálatok érték, emiatt tartja magát a hiedelem, miszerint a villa falai is óvták Gül baba síremlékét a pusztulástól.

A II. világháború után az önkormányzat le akarta bontani az épületet, hivatkozva a helytelen használatra és a karbantartás hiányából fakadó pusztulásra. A Wagner-villa térszinti, lakásokat tartalmazó részét 1969-ben több robbanással semmisítették meg. Habár a villa földszinti és emeleti helyiségeit lebontották, a föld alatti termei ma is látogathatók, köszönhetően az elmúlt években magyar-török együttműködéssel létrehozott műemlékvédelmi munkálatoknak. Az épület helyiségei a Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítótérként szolgálnak, így nemcsak az egykori oszmán bektasi dervis örökségét, hanem a Wagner-villa emlékét is megőrizték.

A villa pincéjének eredeti téglafalai között a kiállítás az egykori, historizáló épület és az azt létrehozó család történetét tárja fel. A kiállítás látogatói a Budapest Főváros Levéltárából származó történeti tervek és dokumentumok, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, és a Fortepan gyűjteményéből származó fotók segítségével idézhetik fel a villa egykori pompás alakját. A közgyűjteményekben fellelhető dokumentumok mellett családi gyűjteményekből származó fotókat is láthatunk, hisz a kiállítás létrehozásában fontos szerepet vállaltak Wagner János leszármazottjai. Így a tárlat a kordokumentumok, újságcikkek (többek közt Pesti Hírlap, Magyarország és a Nagyvilág, valamint a Vasárnapi Ujság vonatkozó írásai) mellett családi emlékeken, fotókon és anekdotákon is alapul. A kiállításban eddig nem látott, a villából megmaradt eredeti díszítőelemek, épülettöredékek is megtekinthetők, a tablókat digitális, multimédiás anyag és a villa háromdimenziós digitális rekonstrukciója is kiegészíti.

A tárlat a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány és a Külgazdasági és Külügyminisztérium szervezésében valósult meg. A kiállítás létrehozásában együttműködő partnerek: Budapest Főváros Levéltára, valamint Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ, Isztambul és Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye.