A fővárosi ingatlanokra vonatkozó, a modern telekkönyvi rendszer alapját jelentő telekkönyvi betétek Budapest nagyvárossá fejlődésének időszakából hitelesen és teljes körűen tartalmazzák az ingatlanok állagában, tulajdonviszonyaiban beállott változásokat, valamint a rájuk betáblázott terheket. Így önmagukban is sokat elárulnak a városépítés gazdasági és társadalmi hátteréről, de mivel az építkezésekre vonatkozó hivatali iratokat is általában a korabeli tulajdonos nevéből kiindulva lehet megtalálni, nélkülözhetetlen alapjai mindennemű építészettörténeti, helytörténeti és az ingatlanokat egyéb szempontból érintő kutatásnak is, továbbá napjainkig ható jogbiztosító erővel is rendelkeznek. A 1870-es évektől felfektetett – a budai oldalon már az 1850-es évekig is visszanyúló – betétek vezetését a budai oldalon 1921-ben, a pesti oldalon 1926-ban szüntették meg. Ekkor vezették át az ingatlanok adatait az immár a jelenleg is élő helyrajzi számozási rendszerben készült új betétekbe, amelyek az 1970-es évekig, az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakításáig voltak használatban, és a ma érvényes tulajdoni lapok közvetlen előzményét képezik.

Jelenleg a budai (XV.37.a) mellett a pesti telekkönyvi betétek (BFL XV.37.c) állagából az 1–8500. számú betét, valamint a fennmaradt összes óbudai betét (BFL XV.37.b) digitális másolata kereshető a portálon. A georeferált térképen navigálva, és a megfelelő telekre kattintva az adott helyrajzi számokhoz tartozó betétek jelennek meg.