Raoul Wallenberg 1944 júliusában követségi titkárként érkezett a budapesti svéd nagykövetségre, és héthónapos magyarországi tartózkodása során több tízezer üldözött életét mentette meg. 1945. január 17-én a szovjet titkosszolgálat letartóztatta és Moszkvába szállította, ahol valószínűleg börtönben hunyt el.
A fővárosi vezetés, egy magánkezdeményezés nyomán, már 1945-ben elhatározta egy Wallenberg-emlékmű felállítását a mai XIII. kerületi Szent István parkban. Végül 1948-ban készült el Pátzay Pál kifejező erejű műve, amely egy kígyóval viaskodó férfi ábrázolásán keresztül Raoul Wallenberg, s rajta keresztül minden, nácizmussal küzdő ember alakját volt hivatott megjeleníteni. Az emlékmű felállítására 1949 márciusában sor került, az 1949. április 9-ére tervezett hivatalos avatás azonban elmaradt, mert az egyik, ünnepség előtti éjszaka során a szobrot – szovjet nyomásra hozott pártutasítás eredményeképpen – sietve ledöntötték és elszállították, majd hosszas huzavona után, eredetét elhallgatva, a debreceni Biogal Gyógyszergyár előtt állították fel 1953-ban. A szobor talapzata és a rajta található Wallenberg-dombormű azonban eltűnt.
1984-ben Pozsgay Imre, a rendszerváltást követő években pedig Demszky Gábor, Jeszenszky Géza, illetve az USA budapesti nagykövetsége is kísérletet tett arra, hogy a szobor, visszanyerve korabeli emlékezet-kulturális szerepét, visszakerüljön eredeti helyére. Végül a Szent István park rekonstrukciós munkálatai teremtették meg az emlékmű visszaállításának lehetőségét. Deák Gábor és Vince Mátyás Dorogi Gabriellával, a XIII. kerület alpolgármesterével, illetve Demszky Gábor főpolgármesterrel mint fővédnökkel karöltve, útjára bocsátották a Wallenberg Szoborbizottság ’98 nevű civil kezdeményezést, amely hamarosan széles társadalmi támogatást, illetve adományozói kört tudhatott a háta mögött.
Az eredeti szoborról Györfi Sándor karcagi szobrászművész készített másolatot, amelyet 1999. április 18-án avattak fel a Szent István park közepén. Az avató beszédet Demszky Gábor és Staffan Carlsson, Svédország budapesti nagykövete tartotta. A Raoul Wallenberg által megmentettek nevében Somlyó György költő szólt a megjelentekhez.
A Wallenberg Szoborbizottság ’98 tevékenységére vonatkozó 0,12 ifm. terjedelmű, maradandó értékű iratanyagot az egyik alapító, Vince Mátyás ajándékozta 2020-ban Budapest Főváros Levéltárának. Az iratanyag egyrészt a Szoborbizottság tevékenysége során keletkezett levelezést, jegyzőkönyveket, megállapodásokat, jelentéseket, illetve meghívókat tartalmaz, másrészt gyűjteményes formában a témában készült újságcikkek és sajtóközlemények, valamint fényképek is megtalálhatóak benne.
Felhasznált irodalom és levéltári forrás:
Dési János: Helyére kerülhet a Wallenberg-szobor (Népszava, 1998.07.13.)
Prohászka László: Szoborsorsok (Kornétás Kiadó, Budapest, 1944., 153-–57. o.)
Vince Mátyás: Emlékeztető a Wallenberg Szoborbizottság ’98 alakuló üléséről (kézirat, Budapest, 1998.július 14.)
Vince Mátyás: Újlipócia Wallenberg-szobra (XIII. kerületi Hirnök, 1998.)
HU BFL X.505. Wallenberg Szoborbizottság ’98 iratai (1948–1999).
Györgyi Csaba