Budapesti fürdők – a Széchenyi fürdő

Budapesti fürdők című cikksorozatunk következő részében a Széchenyi Gyógyfürdőt mutatjuk be.

Zsigmondy Vilmos bányamérnök javaslatát, mely szerint a Városligetben elképzelhető lenne egy artézi kút fúrása, Pest város közgyűlése 1868. március 4-én fogadta el. A kút fúrása 1868. novemberében kezdődött el, és 1878. januárjában fejeződött be. A fürdő épületét Czigler Győző tervezte, és 1913. június 13-án nyitották meg Széchenyi Gyógyfürdő néven. Zsigmondy, mivel ötletét a pesti Városligetben létesítendő artézi kútról eleinte nem támogatták, még azt is vállalta volna, hogy saját költségén kezdi meg a fúrást, de végül a főváros és Rottenbiller Lipót főpolgármester felkarolták a tervet.

Az artézi kutat a Hősök terén található Millenniumi emlékmű helyén fúrták, a fölé épített faházikót, a „fúrházat” 1884-bent lebontották, mert rontotta a Andrássy út képét. Helyette Ybl Miklós tervei alapján egy díszkutat építettek, amelyet Gloriette-nek neveztek. A Gloriette kutat a mai Hősök tere jelképének tekinthető Millenniumi emlékmű építése miatt 1898-ban áttelepítették Budára, a XII. kerületi Széchenyi-hegyre, ahol ma is található. A régi kút mai helyén egy réztábla található, melyen ez áll: „E helyen fakasztott 74-c fokú, percenként 831 liter hozamú hőforrást tudományos vizsgálatai alapján végzett 971 méter mély fúrással 1878. I. 21‑én Zsigmondy Vilmos bányamérnök. E ma is működő forrás tette lehetővé a városligeti artézi fürdő létesítését.”

Czigler Győző az épület tervezésével több mint húsz évet foglalkozott, 1905-ben bekövetkezett halála után azonban a tényleges felépítést Dvorzsák Ede és Gerster Kálmán irányították.

Az első világháború utáni első nyugodtabb évben a látogatók száma már a kilencszázezret súrolta, így hamarosan felmerült a bővítés és a kültéri fürdőzés igénye. A fővárosi közgyűlés 1924-ben döntött a bővítésről, két évvel később tervpályázaton ki is választották ifjabb Francsek Imre „friss reneszánsz” stílusú terveit, melyek alapján rekordgyorsasággal, 1927-ben adták át a kültéri medencékkel és népfürdővel megnövelt új szárnyat. A bővüléssel egyenes arányban nőtt a vízigény is. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az artézi-hőforrás vize már nem elegendő egy ekkora fürdő számára, ezért több vizsgálat elvégzése után 1936-ban megkezdték egy második kút fúrását.

A II. világháború alatt a fürdő több helyen súlyosan megrongálódott, ennek ellenére a háború után szinte azonnal újra megnyitotta kapuit a látogatók előtt. A szeparációnak egy új fajtáját vezették be: a férfiak és nők elkülönítése helyett ekkoriban a szovjet katonákat választották el a lakosságtól. A katonák a jobboldali kádosztályt, Budapest népe pedig a baloldalit vehette igénybe.

Ha többet szeretne megtudni a témáról, kattintson erre a linkre.

gloriette