A török kiűzését követően újjáépülő Pest 18. századi városvezetői származásukat, foglalkozásukat, rendi állásukat, műveltségüket tekintve heterogén csoportot alkottak. Jelen tanulmány ennek a városi elitnek, vagyis Pest szabad királyi város 1705 és 1790 között hivatalba lépett belső tanácsa tagjainak (bírók, helyettes bírók, polgármesterek, tanácsosok, szindikusok vagy főjegyzők) foglalkozásszerkezeti jellemzőit vázolja fel. A század elején az iparos, kereskedői, őstermelői, katonatiszti foglalkozású városvezetők között a megfelelően képzett és elegendő számban rendelkezésre álló hivatalnokokból még hiány volt. A szabad királyi városi privilégiumok visszanyerését (1703) és a Rákóczi-szabadságharc lezárását (1711) követő évtizedekben az egyre gyarapodó népességszámú, az ország életében egyre inkább központi gazdasági és kulturális funkciókat betöltő kereskedőváros irányítása egyre inkább egy szakszerűsödő és bürokratizálódó, döntően jogi végzettségű hivatalnoki elit irányítása alá került. A 65 fős csoport életrajzi- és hivatalviseléssel kapcsolatos adatainak elsősorban prozopográfiai szempontú elemzése során számos hasonló és egyedi életút, illetve családtörténetet bontakozik ki.

A tanulmány a Budapesti Levéltári Mozaikok oldalán érhető el.

A kép forrása: Johann Lenner bíró arcképe, mellképe, 1719.
(BTM Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtár ltsz. 12145)