A terézvárosi képzőművészeti mesteriskolával és műteremlakásokkal beépült Epreskert nevében máig őrzi Pest szabad királyi város egykori epreskertjének emlékét. A XVIII. század második felétől a XX. század közepéig a selyemtermelés alapanyagául szolgáló selyemgubó készítéséhez elengedhetetlen a magyar tájkép elmaradhatatlan elemének számítottak, mára viszont teljesen eltűntek a közterekről, kertekből. Nagy János írása a Budapesti Levéltári Mozaikok 58. számában Pest város epreskertjeiek történetébe enged bepillantást.