A dualizmus kora (1867–1918) a magyar városház-építkezések virágkora, a fővárosnak, Budapestnek azonban, más európai nagyvárosoktól eltérően, nem épült ekkoriban önálló székháza. A Steindl Imre tervei szerint az V. kerületi Váci utcában épített pesti Új Városháza épületét 1867-ben meghozott döntések alapján kezdték el építeni 1870-ben, eredetileg Pest város törvényszéke számára. Az 1873-as városegyesítés és Tisza Kálmán kormányának párhuzamos közigazgatási reformjai miatt azonban az eredeti elképzelés módosult: az új épületben nem a törvényszék, hanem a főváros döntéshozó testülete, a közgyűlés (törvényhatósági bizottság) kapott helyet.

Nem volt egyszerű a tervek kiválasztása sem. Az 1868-ban meghirdetett pályázatra három pályamű érkezett be, egyet Szkalnitzky Antal, kettőt Steindl Imre készített. 1869-ben Steindl tervét fogadták el, ő azonban – akárcsak később, az 1885 és 1902 között épített Országháza esetében – neogótikus stílusban kívánta az épületet tervezni, a városatyák viszont ezt nem fogadták el. Az építkezést végül a már meglévő alaprajzhoz készült, neoreneszánsz tervváltozat alapján fejezték be 1875-re.

A Váci utcára néző homlokzatot majolikadíszek és színes téglaburkolat teszik elegánssá. Innen nyílik az épület két bejárata, amelyek közül az északi vezet az úttörő szerkezetű, öntöttvas oszlopokkal tagolt díszes főlépcsőházba. A karzatos díszteremben Lotz Károly 1882-ben készült freskói láthatók, az Igazság, Ipar, Kereskedelem, Közszellem, Tudomány és Művészet allegorikus figurái. A festett ablakokat Kratzmann Ede készítette.

A tanácsi ügyosztályok a régi pesti városházában maradtak, majd 1897-ben a pesti invalidusházba (Károly-kaszárnya) költöztek. A 20. század első évtizedeiben számos neves építész foglalkozott a kérdéssel, miképp lehetne Budapestnek új városházát építeni, többek között Palóczi Antal, Lechner Ödön, Medgyaszay István, Fábián Gáspár, sőt Eliel Saarinen finn építész is.

Brunner Attila

Illusztráció:

Budapest Főváros Levéltára, XV.19.d. 1/5/37. Klösz György felvétele 1878 körül