Levéltári egypercesek 2026/25. Rímek Lechner Ödön és Kismarty-Lechner Jenő munkásságában

A dualizmus korabeli Budapest számos művészcsalád otthona volt. Közülük a Lechnerek építészetükkel is hozzájárultak a lendületesen fejlődő városkép kialakításához. Lechner Ödön (1845–1914) iskolateremtő művészetének az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet vagy a Postatakarékpénztár színes, kerámiákkal díszített épületei köszönhetők. Unokaöccsei közül ketten is építészek lettek, Lechner Jenő (1878–1962) és öccse, Loránd (1883–1963). (A családnevet ez az ág a kismartoni felmenők emlékére 1942-ben Kismarty-Lechnerre módosította, s a későbbi generációk közül is számosan kerültek az építészeti pályára.)

Jenő még egyetemi hallgató korában részt vehetett egy nagybátyja által tervezett épület munkálataiban. Ő tervezte apja, Lechner Gyula műtermes bérházának (Budapest XI., Bartók Béla út 40.) kapuját.

Önálló művei közül kiemelkedik a sárospataki tanítóképző, amelynek tervpályázatán első díjas munkája Lechner Ödönét is maga mögé szorította; illetve Jókai Mór végül 1927-ben emelt síremléke, akinek a ravatalát Ödön tervezte 1904-ben.

Lechner Jenő szemlélete hagyományelvű volt. A tradíciókat kereste és azok megújíthatóságában, modern célokra való alkalmazhatóságában hitt. Építészetében a klasszicizálás különböző módjaihoz keresett utakat. Nemcsak feldolgozta a Magyar Nemzeti Múzeum építéstörténetét, de az épület belső felújításában is részt vett. Számos épületét tervezte a reformkorra visszautaló stílusban, köztük a fő művei közé tartozó budapesti Magyarok Nagyasszonya-templomot. Ez az épület ismét összekapcsolja nagybátyja munkásságával. Erre a helyszínre még 1914-ben írtak ki tervpályázatot, amelynek első díját Lechner Ödön nyerte el a kora középkori építészeti formáit felhasználó pályaművével, de az építkezés elmaradt. Új viszonyok között, 1924-ben tették le az alapkövet, s 1931-ben fejezték be az építkezést Jenő tervei szerint. A kupolás, centrális alaprajzú megoldás Lechner Ödön elképzelésére vezethető vissza.

Műegyetemi tanári munkássága mellett rendkívül sokat publikált. Utolsóként, 1961-ben megjelent munkája egy Lechner Ödönről szóló kismonográfia, amelyben számos, csak a családi emlékezet által őrzött adatot osztott meg.

Brunner Attila

Illusztráció: Fénykép az 1950-es évekből, háttérben a tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya-templommal (Fortepan)