Történetek az Állatkert Múltjából 1. rész

A budapesti állatkertet 1866. augusztus 9-én nyitotta meg a két évvel korábban alakult Pesti Állatkert Részvénytársulat. Az intézményt 1873-tól Állat- és Növényhonosító Társasággá átalakulva, még további 36 éven át ebben a formában működtették a Városligetben. Bár az állatkert 1907-ben csődbe ment, a főváros megváltotta, és saját kezelésébe vette. Mivel az intézmény fennállásának első 41 évében nem állt mögötte tőkeerős fenntartó, a tartós fennmaradás és fejlődés feltételei nem voltak automatikusan biztosítottak.

Az intézmény vezetői hamar felismerték, hogy a frissen megnyitott kertet kizárólag a jegybevételekből képtelenek fenntartani. Emiatt rendszeresen segélyekért kellett folyamodniuk Pest városához – majd az egyesített fővároshoz –, a minisztériumokhoz, valamint magánszervezetekhez és a lakossághoz is. Annak ellenére, hogy Magyarország egyetlen állatkertjének támogatását sokan hazafias cselekedetnek tekintették, a felajánlott pénzbeli és természetbeni (állat- vagy növény-) adományok mellett az intézmény vezetősége folyamatosan új lehetőségeket keresett az anyagi stabilitás megteremtésére.

1867-ben rendhagyó elgondolással álltak elő. Az épülő zsiráfház (a korabeli szóhasználattal: forróégövi állatok háza) költségeinek fedezésére állatsorsjátékot hirdettek. A kezdeményezés több szempontból is jövedelmezőnek bizonyult az állatkert számára. A sorsoláson a kert kevésbé értékes vagy éppen túlszaporodott egyedeit lehetett megnyerni. A 10 krajcáros sorsjegyek eladásából így jelentős többletbevétel származott, miközben a feleslegessé vált állatok állományának csökkentésével a takarmányozási költségek is mérséklődtek. Mindemellett az esemény publicitást is biztosított az intézménynek.

Első alkalommal, 1867. október 13-án 31 állatot sorsoltak ki – a madarak egy részét párosával –, így összesen 20 nyertes örülhetett, egy városi tanácsnok felügyelete mellett. Az eseményhez 20 000 sorsjegyet bocsátottak ki, a megrendezéséhez pedig a Pénzügyminisztériumtól és a rendőrségtől is engedélyt kértek.

1–2. Kép: Hatósági ellenőrzés kérése és a kisorsolandó állatok listája 1867-ben. BFL IV. 1319. 1160/1867, 1175/1867.

A kezdeményezést akkora siker övezte, hogy az állatsorsjátékot ezt követően évente megrendezték, ráadásul a megnyerhető állatok számát is folyamatosan növelték az évek során. Előfordult, hogy több mint 200 egyed szerepelt a jegyzékben, amelyet az őszi időszakban négy körben sorsoltak ki. A sorsjegyeket az állatkert pénztárában, valamint viszonteladóktól is meg lehetett vásárolni.

A nyereményállatok többsége nem képviselt nagy értéket, ugyanis javarészt énekesmadarak, baromfik és apróbb emlősök alkották a kínálatot. Ugyanakkor a főnyeremény mindig valamilyen nagyobb testű, illetve értékesebb állat volt, például egy majom, egy szarvas vagy esetenként egy medve.

3. Kép: Az 1875. október 3-án tartott sorsolás fődíja egy Majom volt. IV.1407.b. VII. 1743/1875.

Mivel a sorsolási napon minden látogató automatikusan kapott egy sorsjegyet a belépője mellé, így még többen részt vehettek a játékban. A nyeremény átvétele természetesen nem volt kötelező – különösen azért, mert a sorsolási szabályzat rögzítette, hogy a megnyert állathoz nem jár ketrec vagy kalitka. Amennyiben a nyertes egy héten belül nem jelentkezett a jószágért, annak tulajdonjoga visszaszállt az állatkertre.

4–5. Kép: A sorsjátékra vonatkozó szabályok és a megnyerhető állatok listája 1872-ből. IV.1407.b VI.873/1888. 1881. doboz 36307/1872.

Bár a sorsjáték évtizedeken át megbízható jövedelemforrásnak számított, az igazgató 1890-ben mégis a megszüntetését javasolta. Az állatkert első évtizedeinek történetét megörökítő Kállay Bertalan beszámolója szerint a május 2-án tartott rendkívüli társasági ülésen Serák Károly igazgató úgy vélte: „a társadalomnak már minden áldozatkész rétege sok éven át nagyon is igénybe vétetett erre a czélra.” A megelőző évek számadásait vizsgálva látható, hogy a sorsjátékból származó bevétel 1889-re valóban jelentősen visszaesett. Ezzel párhuzamosan azonban megjelent egy másik, kiszámíthatóbb bevételi forrás, ugyanis a téli korcsolyázást rendszeressé tették a kert területén. Ez a kikapcsolódási forma gyorsan népszerűvé vált a közönség körében, a belőle származó bevételek pedig folyamatosan növekedtek. Így az állatsorsjátékok felújítására a későbbiekben már nem volt szükség.

Mautner Zoltán
Főlevéltáros, levéltár-pedagógus
Budapest Főváros Levéltára