1875. március 1-jén született Rintel Géza szobrász, építész, aki 1905-ben Marótira magyarosította nevét.
31 évesen lett egyetemi tanár. Építész hallgatókat – többek között Kozma Lajost és Kós Károlyt – tanított szobrászatra, ornamentikára. Maróti „igen felkapott, jól kereső épületdíszítő (iparművész) szobrász. Akkoriban a mintázás tanára a műegyetemen (engem is tanított) és egyúttal az Iparművészeti iskolában is. De ezenkívül építészkedett is és ezen a munkaterületen is — feltűnően nagy sikerei voltak” – írta tanáráról Kós Károly, akinek Maróti állást ajánlott saját irodájában.
Budapesten legismertebb munkái a Zeneakadémia homlokzatának szobrai. A századelő nagy pénzintézeti építkezései is megbízásokat jelentettek számára: az Osztrák–Magyar Bank budapesti székháza (később: Magyar Nemzeti Bank) előcsarnokainak szobrászati munkái, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (később a Belügyminisztérium), a Magyar Általános Hitelbank (később a Pénzügyminisztérium) homlokzatdíszei, az Első Pesti Hazai Takarékpénztár (ma: Ybl Palota) épületszobrászati munkái mind Maróti Géza nevéhez fűződnek, ahogy a Gresham-palota és több pesti lakóház díszei is. A síremlékszobrászatban is otthagyta névjegyét, például Ráth György és Vázsonyi Vilmos síremlékének megalkotásával. A pesti Állatkert főbejáratához készült meg nem valósult tervét Budapest Főváros Levéltára őrzi. Ugyanígy terv maradt a lágymányosi egyetemi város, a nemzeti stadion és sportközpontot komplexuma is.
Hadifestőként dolgozott az első világháború alatt, és képes tudósításait Európa-szerte ismerték, de foglalkozott bútortervezéssel, valamint kiállítási terek tervezésével is. Fő művének a „Mi vagyunk Atlantisz” – Vederemo! című kultúrtörténeti munkát szánta, amely végül befejezetlenül maradt.
A mexikóvárosi Operaház és Nemzeti Színház színes üvegkupolájától detroiti épületek bronz-és gránitszobrain át a torinói és a milánói világkiállítás magyar csarnokáig számos alkotás őrzi nevét világszerte, mégis munkanélküliként hunyt el 1941-ben Budapesten. A Fiumei úti temetőben a saját maga alkotta síremlék alatt nyugszik.
Lánya, Bródy-Maróti Dóra illusztrátor, könyvtervező és iparművész volt. Unokája, Bródy András Széchenyi-díjas közgazdász, egyik dédunokája, Bródy Mihály nyelvész, a másik Bródy János zenész, dalszövegíró.
Garami Erika
Illusztrációk:
-Helbing Ferenc rajza Maróti Gézáról (in: Fabó Beáta – Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907–1914. Budapest, BFL, 2014. 50. p.
-Az Állatkert főbejáratának meg nem valósult terve, Maróti Géza, 1910, BFL XV.17.d.328 KT szor 1/24-3
-A Gresham-palota homlokzata, BFL_XV_19_d_1_08_117
-XIII. Alfonz spanyol király látogatása tiszteletére emelt díszkapu az Andrássy út elején, 1908. Terv: Maróti Géza. In: Nagy Zita: A berendezett város – Fotográfusok az Andrássy úton (1875—1925). Budapest neoreneszánsz építészete. Szerk.: Csáki Tamás–Hidvégi Violetta–Ritoók Pál. Budapest, 2009, BFL
-Maróti szobrai a Zeneakadémia homlokzatán (Wikipédia)
–Az Osztrák–Magyar Bank budapesti székházának lépcsőkorlátja, Magyar Építőművészet 15. 1917/4-6. szám 20. p.
