„Szállt a fehér országutak pora a búcsúsok mögött, szállt az ének a messziségben, sötét zöld hegyek alatt, nyári réteken, szagos folyópartokon lépkedett a mezítlábas csapat, asszonyok, férfiak, gyermekek, fáradhatatlanul az éneklésben, a buzgóságban s mind erősebben emelkedett az ének, ha útközben feszület, kő-Krisztus közelget…”

(Krúdy Gyula)

Máriabesnyő, az ország egyik legfontosabb, búcsújáró helye, 2022. augusztus 13–14-én tartja legnagyobb búcsús ünnepét, a Nagyboldogasszony főbúcsút.[1] E zarándokhely évszázadok óta az egyik legjelentősebb Mária-kegyhely volt, mely egy parányi Mária-szobor rejtélyes megtalálásának volt köszönhető.

De hogy is szól a történet?

A hagyomány úgy tartja, hogy Besenyőpusztán, a premontreiek egykori templomának romjain gr. Grassalkovich Antal és neje, Klobusiczky Krisztina grófnő az olaszországi Loretoi Kegyhely mintájára kápolnát akart építtetni az ottani Mária-szobor hasonmásával.

S hogy mi volt ennek az oka? Mikor a grófnő egy alkalommal Bagról Gödöllő felé hajtott a hintajával, megbokrosodtak a lovak és elragadták a hintót.[2] Azon a helyen, ahol sikerült megfékezni a lovakat, határozta el a grófi pár, hogy hálából a szerencsés megmenekülésért, kápolnát építtet.

Az építkezés 1759-ben kezdődött el, és akkor történt meg a csoda… Az egyik kőműves, bizonyos Fiedler János egy kicsinyke, 11 cm magas és 4 cm széles elefántcsontból faragott Mária-szobrot talált Krisztus-gyermeket tartva a karján. Mindkettőjük fejét korona díszítette, s Mária derekát ékes kövű öv fonta körbe. Hozzátartozik a történethez, hogy a csodás eseményt korábban egy Tóth Márton nevű napszámos álmodta meg. Álmában valaki arra figyelmeztette, hogy: „Ha a templom romjai közt ott, ahol hajdan a főoltár állott, ásni fogsz, valami szép tárgyat találsz!”[3] A gróf ezüst szekrénybe foglaltatta a szobrocskát, melynek hátára gróf Migazzi Kristóf Antal[4] bíboros, bécsi érsek, váci püspök és egyben tudós pap rávésette megtalálásának csodás történetét.

A kápolnát, a magyar Loretót, 1761. augusztus 15-én, Mária mennybemenetelének ünnepén szentelték fel, mely azóta e hely főünnepe lett. Fő ékessége az az egy méter magas Mária-szobor, amit az olaszországi kápolna kegyszobráról mintáztak. Az ékes ruhába öltöztetett, koronás Szent Szűz és a karján ülő kis Jézust ábrázoló alkotás libanoni cédrusfából készült.[5] A csodatévő Mária-szobrocska, valamint a kápolna a kegyszoborral vonzani kezdte az embereket, így a gróf hamarosan újabb építkezésbe kezdett.

A kápolnához hozzáépítették az alsótemplomot és a loretói kápolnát is magába foglaló barokk felsőtemplomot,[6] valamint egy kolostort az ide letelepített 18 kapucinus atya számára. Az első nagyobb népünnepély a kapucinus atyák letelepedéséhez köthető, amire 1763. december 7-én, Boldogasszony szeplőtelen fogantatásának ünnepén került sor. A kegytemplom és a kolostor felszentelését Slabeck Károly váci püspök végezte 1771. március 17-én. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció határozata értelmében a máriabesnyői kegytemplom basilica minor rangra emelkedett.

Az egyre nagyobb számban ide zarándokló külföldi és magyarországi hívek, bízva a besnyői Mária-szobor csodatévő és gyógyító erejében, a Szent Szűz közbenjárást kérték betegségük s bajaik orvoslásában. A zarándokutakat a 19. század második felében, valamint a 20. században a plébániák, illetve az országos lapok hirdették meg.[7]

„Besnyei búcsú. Besnyőre e hó 20-án, vasárnap indul a szokásos búcsújárás. Reggel isteni tisztelet lesz a ferenciek templomában, honnan a menet félhat órakor indul zászlók alatt a magyar államvasút pályaházába. A magyar és németajkú hívek külön kocsikban elhelyezve utaznak Gödöllőig s onnan gyalog mennek Besnyőre. Megérkezésük után azonnal magyar egyházi szónoklat, utána énekes nagymise és német egyházi szónoklat lesz. Délután elzarándokolnak a Mária-képhez, hol litániát tartanak s estefelé visszatérnek a fővárosba. Az úti költség 90 kr. s jegyeket a ferenciek templomában lehet váltani. Ugyanott lesz 21-én reggel a hálaadó istentisztelet.”[8]

A zarándokok gyalogosan, vasúton (zarándokvonaton), vagy más járművel érkeztek a kegyhelyhez. Búcsújárásukat, melyen ájtatosságok, imák és szent énekek hangzottak el, bizonyos szokásrend szerint végezték: vezeklés, böjtölés, indulás előtti bocsánatkérés.

Részlet az 1903. évi Alkotmány című lap hirdetményéből:

„(A besnyői bucsujárás.) A ferencrendiek belvárosi templomából a jövő vasárnap indul el a németajkú hívők serege Mária-Besnyőre. Igen sokan jelentkeztek. A másik vasárnapon, e hó 19-én indul el a magyar zarándokok serege. Aznap reggel hat órakor magyar énekes mise után a bucsujárók nyolc órakor külön vonaton indulnak a keleti pályaudvarból Besnyőre s processziót képezve vonulnak a templomba. Nagymise után délután három órakor énekes litánia lesz, mire a zarándokok visszatérnek a fővárosba s itt a ferencrendiek templomában áldásban részesülnek.”[9]

„Hogy mily számosan látogatják e helyet, onnan látszik, hogy volt nap, midőn tizennégy ezeren gyóntak meg az egyházban” – írta 1861-ben a Vasárnapi Újság tudósítója.[10] A múlt század húszas–harmincas éveiben nem múlt el olyan nap, hogy ne látogatták volna zarándokcsoportok a búcsújáró helyet. Volt olyan év, amikor 130 000-en keresték fel a búcsújáró helyet. Magánszemélyeken kívül egyes települések, valamint iskolák, egyesületek, klinikák, kórházak, bankok és más intézmények is szerveztek zarándokutakat Máriabesnyőre.[11] Különösen a trianoni döntés után elcsatolt területek lakossága számára jelentett lelki segítséget e zarándokhely. Az anyaországban lezajlódó zarándoklatok ugyanis már nemcsak a Szűz Mária iránti tiszteletet, hanem a nemzeti összetartozást és függetlenséget is szimbolizálták.

„1940. augusztus 30-án Székelyföld visszatérésével a könyörgő zarándoklatból hálaadó zarándoklat lett. A zarándoklatra a Magyarországon élő erdélyiek jöttek el. Később, 1943-ban a Székelyföld felszabadulásának emlékére, egy székelykaput állítottak föl a kegyhely bejáratánál, melyet székely fafaragók készítettek.”[12] A székelykaput báró Apor Vilmos szentéletű vértanú püspök szentelte fel.

Az egyik legérdekesebb és legimpozánsabb búcsú az 1905. májusi férfizarándoklat volt.[13]

A több száz év alatt a zarándokhely jelentősen kibővült: szabadtéri keresztúti stációk, kapucinus kereszt, Mária Múzeum, valamint a Mária- és Szent Konrád kút.

Orosz István jászladányi búcsúvezető, vagy ahogy akkor mondták, „szentember”, az 1800-as évek második felében gyakran vezetett zarándokokat a búcsújáró helyekre. Az 1856. évi besnyői búcsús látogatásáról és vezetéséről ekképpen emlékezett meg önéletrajzában:

„Amint a templomba beértem, azonnal térdre estem, összetett kezekkel adtam hálát Istennek és a Boldogságos Szűz Máriának. Tiszta szívem s lelkemből hálát adtam Isten minden szentéinek, hogy ők is mindenkór esedezzenek értem, legyenek szószólóim. Ki volt az a szép, selyemruhás és aranykoronás nő, azt is én megmondom. Maga a Boldogságos szép Szűz Mária, a mária-besnyei templom drága csillaga, a csudatévő Szent Szűz, akit a testi szemeimmel láttam a főoltáron tündökleni. Hát a búcsús nép mit érzett szívében, mikor a templomban megláttak, mint vezérjeket s előljárójokat. Örömökben ők is elegendő hálát nem tudtak adni a jó Istennek. A szent mise az elinduló búcsúsoké volt. A szentmise végzése után jelt adtam a csengettyűvel, hogy indulunk. A legények és leányok felvették a lobogót és keresztet és felmentünk a főoltár eleibe. Az útra való éneket és imát elvégeztem, azután indultunk a Jézus nevében harangszó mellett. A város szélén lévő és a határban lévő keresztnél megállottunk. Az imát a keresztnél elvégeztem, azután egy szép tanítást tartottam. Nem volt szem, mely szárazon maradt volna. Mindenik sírt és zokogott. Vagy 400 zarándoktársammal, mint egykor Mojzes és Áron vezették az izraelitákat a megígért földre, én is úgy vezettem őket Mária-Besnyőre. Tizennyolc éves múltam, de mint jó pásztor az ő juhait gondozza, én is a legnagyobb gondjokat viseltem. A legszebb énekeket, imákat, a szent rózsafűzért zengedeztem vélek, egész utunkban nem ért senkit semmi fáradság. Amikor pedig pihenésünk volt, leültek és én a legszebb történeteket olvastam fel nekik a búcsújárásról. Útközben azon is törtem fejem, hogy ha beérünk Mária-Besnyőre, milyen szép énekkel és imával köszöntsem meg vélek a drága Szüzet…”[14]

Köszöntő ének:

1. Köszöntünk téged jó anyánk,
elhoztuk néked hű szívünk
S te tárt karokkal vársz reánk,
kik porlepetten érkezünk.
Mert mindig vársz és szent öledben
reánk vár Isten egy Fia,
Dicsérjen ég és föld szüntelen
áldott besnyői Mária.

2. Letéve bűnünk terheit,
már átölel a két karod,
Letörlöd kínunk könnyeit,
s Fiad kegyelme ránk ragyog.
Mert mindig vársz és szent öledben
reánk vár Isten egy Fia,
Dicsérjen ég és föld szüntelen
áldott besnyői Mária.

3. Bár annyi baj és gond gyötör,
itt elcsitul a szenvedés,
Szemed biztatva tündököl
és boldog minden szívverés.
Mert mindig vársz és szent öledben
reánk vár Isten egy Fia,
Dicsérjen ég és föld szüntelen
áldott besnyői Mária.

4. Ha szíveden pihenhetünk,
eloszlik minden bús panasz,
Itt jó nekünk, itt jó nekünk,
átjár a gyógyító vigasz.
Mert mindig vársz és szent öledben
reánk vár Isten egy Fia,
Dicsérjen ég és föld szüntelen
áldott besnyői Mária.[15]

Chochol Károly fotóművész, akinek fotóhagyatéka levéltárunk értékes részét képezi, 1989-ben jelen volt a máriabesnyői Nagyboldogasszony főbúcsún. Fotósorozata a búcsú jeleneteit és a zarándokait örökítik meg.

1935. évi filmhiradó a máriabesnyői búcsúból.

[1] A máriabesnyői bazilika másik legtöbbet látogatott búcsús ünnepe a Kisasszony napjának ünnepe.

[2] Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal. Hivatalnok és főnemes a XVIII. században. Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997. 54. p.

[3] Gödöllő ura. In. Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal. Hivatalnok és főnemes a XVIII. században. Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997, 54. p.

[4] Cristoph Anton Migazzi (Trident, 1714. október 20. – Bécs, 1803. április 14.).

[5] A kisméretű Mária-szobor a templom főoltárán, míg a loretói Mária-szobor másolata az oltár mögött foglal helyet.

[6] A Nagyboldogasszony-bazilika tervezője Mayerhoffer János építőmester volt, a grófi család szarkofágját Johann Georg Dorffmeister szobrász készítette. A templombelső festményei és üvegablakai Márton Lajos alkotása. Az alsó és felső templom mellékoltárait Baumgartner Norbert kapucinus szerzetes festette.

[7] Barna Gábor: Mariazell és Magyarország a 19-20. században. A paraszti búcsújárástól a tömeges zarándoklatokig. In: Mariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában 2004. május 28. – szeptember 2. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum kiadványa, 2004. 233. p.

[8] Fővárosi Lapok, 1884. július 5. 157. szám, 1020. p.

[9] Alkotmány, 1903. július 7. 8. évfolyam, 160. szám, 9. p.

[10] Luppa Péter: Mária-besnyő. (Búcsújárási hely) Vasárnapi Újság, 1861- november 24., VIII. évfolyam, 47. szám, 558. p.

[11] Farkas József: Népesség és társadalmi viszonyok. In: Gödöllő története 2. 1867–1945 1. kötet, Szerkesztette Farkas József. Gödöllő, 2013. 312. p.

[12] Uo. 325. p.

[13] A templom melletti gyalogút vezet a kapucinustemetőhöz, ahol gróf széki Teleki Pál miniszterelnök nyugszik.

[14] Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza. Kiadta Bálint Sándor. Franklin Társulat, Budapest, 1942. 57–58. p. Online forrás:utolsó lekérdezés: 2022. augusztus 10.

[15] Máriabesnyői zarándokok engesztelőnapi ima- és énekeskönyve. Szerkesztő: Nagy László Tamás. Gödöllő, Máriabesnyői Kapucinus Rendház, 1999. 74–75. p.