Levéltárunk Chochol Károly fotóművész gyűjteményével gazdagodott

2021 decemberében egy igen kivételes gyűjteménnyel, Chochol Károly fotóművész egyedülálló fotóanyagával gazdagodott Budapest Főváros Levéltára. Az 1300, többnyire kiállításra készült előhívott fotóból, a megközelítően 10 000 digitális képből és 30 000 fotónegatívból álló gyűjtemény óriási fotó- és társadalomtörténeti értékkel bír.

„Aki képben látja a világot…”

2021 decemberében egy igen kivételes gyűjteménnyel, Chochol Károly fotóművész egyedülálló fotóanyagával gazdagodott Budapest Főváros Levéltára. Az 1300, többnyire kiállításra készült előhívott fotóból, a megközelítően 10 000 digitális képből és 30 000 fotónegatívból álló gyűjtemény óriási fotó- és társadalomtörténeti értékkel bír.

Chochol Károly 1935-ben született, első fotóit az 1950-es évek elején kapta lencsevégre a művész, aki már akkor kitűnt rendhagyó látásmódjával. Zsánerfotói és városképei kivételesen hiteles vizuális forrásai múltunknak. Képkockáin találkozhatunk az 1950–60-es évek diktatórikus világának mindennapjaival és bepillanthatunk, mégha csak egy villanásnyira is, az akkori mikrovilágok sokszínűségébe.

Az 56-os forradalom idején készült budapesti fotósorozata a fegyveres összecsapásoktól a békés, meghitt jelentekig követi nyomon az eseményeket. Szociosorozatának képei pedig, amelyek a 60–70-es években készültek, a soroksári, az angyalföldi, az óbudai, a pesterzsébeti kisemberek hétköznapjait örökítették meg: az unokáját tanító utcaseprő, a verklis, a sártengerben karikázó munkás, a kocsmában poharazgató svájcisapkás férfi, a barlanglakása előtt ruhákat teregető nő, a szanálásra ítélt szükséglakások, amelyek mögött már ott emelkednek az új toronyházak, megannyi látleletei egykori életünknek.

Fotóriporterként számtalan magyar és nemzetközi sporteseményt is megörökített, a Magyar Televízió Híradójának fotósaként pedig a jelentős hazai és külföldi politikai eseményeket követte nyomon. A gyűjteményben találunk olyan képeket is, amelyek az elmúlt évtizedek kiemelkedő kulturális eseményeit örökítették meg. Legendás játékfilmek és színházi előadások jeleneteit láthatjuk viszont a képeken, emellett pedig jelentős művészek portréival is találkozhatunk.

A fotóművész sokszínű tehetségét a természetfotói is bizonyítják. Erdők és mezők világát bemutató fotósorozatai számtalan kiállításon szerepeltek. Fényképezőgépével a nyakában keresztül-kasul bejárta a világot, Skóciától Észak-Koreáig, Szovjetuniótól Kínáig olyan egyedülálló képeket alkotott, amelyek – a művész szemén keresztül – láttatják velünk az ott élő emberek világát és környezetét.

Képeiből nem hiányzik a humor, a szarkazmus és az intelligencia. Okosan látja és láttatja világot, a jelent, amelyben mi, és a múltat, amelyben eleink éltek…

A gyűjtemény részeként bekerültek levéltárunkba a művész más személyes dokumentumai is. Chohol Károly fontos szakmai szerepvállalásainak köszönhetően pedig olyan iratok birtokába juthattunk, amelyek az elmúlt évtizedek kulturális életének fontos lenyomatai.

A gyűjtemény jelentősége okán Budapest Főváros Levéltára 2022 novemberében nagyszabású kiállítás keretében szeretné bemutatni a fotógyűjtemény fővárosra vonatkozó, kiemelkedő darabjait.

A fotóművész 1960-tól három évtizeden keresztül dolgozott a Magyar Televíziónál, ahol a Híradó fotóriportere volt. Alkotóévei alatt a magyar fotóművészet számos jelentős szervezetének volt a tagja. A kezdetektől részt vett a Magyar Fotóművészek Szövetségének munkájában, vezetője volt a Szövetség Fotótörténeti és Múzeumi Bizottságának. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének alelnöke, Fotóművészeti Tagozat elnöke és a Magyar Újságírók Országos Szövetség Fotóriporter Szakosztályának tagja volt. Elnökségi tagja a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesületnek, és tagja a Magyar Fotóriporterek Társaságának. A Nemzeti Kulturális Alapprogram Fotóművészeti Szakmai Kollégiumának volt elnöke. Ezenkívül több mint ötven könyv szerzője, szerkesztője és illusztrátora.

Munkásságát számos díjjal jutalmazták: AFIAP-díj (1954); Székely Aladár-díj (1967); Ezüstgerely-díj; FIAP; III. Diaporáma Fesztivál I. díj; MFSZ Év legjobb képeÉv legjobb riportsorozata (1968); AFIAP-díj (1969); Szocialista Kultúráért (1981); Magyar Televízió Nívódíja (1978, 1979, 1981, 1986, 1987); Országos Fotótárlat MFSZ díja (1983); Színpadi mozgás sorozat (sorozatdíj); Minisztertanácsi kitüntetés (1986); Magyar Fotográfia Különdíj (1987); Magyar Televízió Életmű Nívódíja (1995); MAOE Alkotói Nagydíj (2000); MÚOSZ Aranytoll életműdíj (2005); Miniszteri elismerés (2006); MAOE Aranykazetta-díj (2010); MFSZ életműdíj (2010); Pro Urbe Pestszentlőrinc–Pestszentimre; Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat (2015). 2017. március 15-én, kiemelkedő fotóművészeti, fotóriporteri tevékenysége elismeréseként, Balogh Rudolf-díjban részesült.

Portréi, város- és természeti képei, valamint zsánerfotói számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek.

Egyéni kiállításai (a teljesség igénye nélkül):
Arcok (József Attila Színház, 1966)
Portrék (Angyalföldi Művelődési Otthon, 1966)
Templomaink (MTV Székház, 1989)
Kína, a Nagyfaltól Shanghajig (Kondor Béla Közösségi Ház, 2000)
Útközben, az Alföldtől Angliáig (Városház Galéria, 2001)
Zsidó temetők (Plovdivi Nemzetközi Fotóhét, 2005; Magyar Intézet, Szófia, 2005)
Keresztény ünnepi szokások (Lajosmizse, Kecskemét, 2006)

Zsidó temetők Magyarország (Burgasz Múzeum, Prága, 2006)
56 – KÉP (pl. Római Művészeti Akadémia, 2006; Plovdiv Nemzetközi Fotóhét, 2006; Szófia Magyar Intézet, 2006)
1956 – 56 kép (Kondor Béla Közösségi Ház, 2006)
„Így fényképeztek ti…” (Duna Galéria, 2009)
56 – KÉP Kulcs (Városi kiállító termek, 2009)
„Úton…” (Budapest, Gaál Imre Galéria, 2010)
 „Úton… Dunapart” (Graphisoft Park, 2010)
„Úton…Angyalföld” (Újlipótvárosi Klub-Galéria, 2010)
„Tájképek… Hommage á id. Markó Károly” (Duna Galéria, 2010)
„Úton… Angyalföld” (Bólyai János Intézet, 2010)

Sosem látott képek (Kondor Béla Közösségi Ház, 2013)

Előhívott emlékeim (BTM Budapest Galéria, 2015)

Népfelkelés 1956 (Eötvös10 Közösségi Kulturális Színtér, 2016)

Paksi zsidótemető sírkövei – „A zsidó temetők művészete” című kiállítás anyagából (2000-es évek)
Öreg szaki (1970-es évek)