2000 -ben döntött az Országgyűlés arról, hogy minden év február 25. legyen a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja.

1947. augusztus 31-én tartották Magyarországon a kék cédulás választásként elhíresült országgyűlési választásokat. A nem lakóhelyükön szavazók ideiglenes választói névjegyzékkivonattal szavazhattak. Ezekkel a kék színű kivonatokkal tömegesen élt vissza a választást megnyerő Magyar Kommunista Párt (MKP). A szervezett csalást azonnal jelentette az egyik választási biztos, aki a választási előkészítésében is aktív szerepet vállalt, Karig Sára (1914-1999). Másnap, amikor a munkahelyére, a British Councilba igyekezett, a kémelhárítás elfogta. Először Baden bei Wienbe hurcolták, onnan a neukircheni gyűjtőtáborba, onnan Lembergbe, végül az Ural-hegység lábánál, az Északi-sarkkör közelében fekvő vorkutai munkatárborba. Először bányában dolgozott, majd több súlyos műtéten esett át. Ezt követően könyvkötői munkát kapott. A táborban verseket is írt. Hat és fél év után, 1953-ban, Sztálin halála után szabadult.

Pályafutását angol–német levelezőként kezdte. 1944-ben a Svéd Vöröskeresztnek dolgozott, ahol sok zsidó származású gyermeket, katonaszökevényeket, hadifoglyokat mentett. Hogy más embereket mentsen, nem riadt vissza névházasságok kötésétől több ízben is. A háború után a hadifoglyok és a munkatáborokból szabadult magyarok hazajuttatásán fáradozott. Embermentő tevékenységért 1985-ben megkapta a Világ Igaza kitüntetését. Számos további hazai és külföldi kitüntetés tulajdonosa.

Diákként megtanult angolul és németül, politikai fogolyként oroszul, ukránul és belarusz nyelven. Hazatérése után könyvkiadóknál – legtovább az Európa Kiadónál –  volt szerkesztő. Legtöbben mégis a Magyar Rádió népek meséi sorozat fordítójaként, szerkesztőjeként, valamint műfordítóként ismerik. Fordított például Bulgakovot, Rabindranath Tagore-t, de Agatha Christie-t is. A titkosrendőrség hosszú ideig figyelte tevékenységét. Egyik vád ellene az volt, hogy a Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer írásaival – akinek novelláskötetét szerkesztette – cionista eszméket terjeszt. Dolgozott rovatvezetőként az Új Tükörnél, és ő volt a Károlyi-hagyaték gondozója is.

Ő maga adta a vele készült interjúkötet címét: A szerencse lánya. Budapesten a közelmúltban egy parkot és utcát neveztek el róla.

Garami Erika

Illusztrációk:

Emléktáblája egykori lakóhelyén a Ponty utcában (Wikipédia)