Világháború, Tanácsköztársaság, Trianon és annak következményei, az elszakított területekről menekültek, gazdasági nehézségek, megannyi ok a borúra. De lehet-e remény nélkül élni? Ezt a kérdést már sokszor és a jelen helyzetben is fel lehet tenni.

Budapest Főváros Levéltára (BFL) gyűjteményében rejlik egy kis könyvecske, a Budapesti Szobafestő-, Címfestő-, Mázoló-, Aranyozó- és Fényező Ipartestület vigalmi bizottságának jegyzőkönyve, mely a továbbélés keresésének szép bizonyítéka. Az „Istennel” felirattal induló bekötött füzetecskébe 1921. május 3-án tették az első bejegyzést. Az ugyanaznap megjelent Pesti Napló az ellátatlanok lisztbiztosításáról ír, kilencmilliárdos költségvetési deficitről, tőzsdei árhanyatlásról, szóval kevés vidám dologról. Ekkor jegyzik be az erre a célra megnyitott könyvbe a „Szobafestő és stb. Ipartestület” – hosszú nevük jegyzőkönyvbeni lerövidítésével – kebelén belül létrehozott vigalmi bizottság alakuló ülését.

A vigalmi bizottság egyetlen célja a nyári hónapokban egy mulatság szervezése s kitűzik, hogy „ezen jótékony czélt szolgáló működést végezzük szorgalommal és legyünk állandóan permanencziában, e végből minden héten kedd este 5 órai kezdettel” megbeszélés tartsanak. A mulatság helyszínének kiválasztására hamar helyszíni szemlét is kitűztek, mely végül az Erzsébet Sósfürdő vendéglője lett. Elhatározták, hogy a bevétel fele a rokkant pénztárt illeti majd, fele pedig az ipartestület pénztárát gazdagítja.

Az Erzsébet Sósfürdő épületét Ybl Miklós tervezte, az épület tervei és leírása a BFL Ybl Miklós Virtuális Archívum oldalán megtalálhatóak. A fürdőnek mára már nyoma sincs, 1954-ig működött, ma a Szent Imre Kórház van a helyén, a gyógyforrások eltűntek (bővebben ld.: ezen a linken).

Az Ipartestülettől nem volt idegen korábban sem jótékony célú táncos mulatságok megrendezése, de ezek megszervezésének részletes dokumentációja az iratok közt nem maradt fenn.

A május 10-i ülés már a program szervezése jegyében zajlik, elhatározzák zsurtávíró és szépségverseny rendezését, „Kasszás kartárs kölcsönadja a mulatságra zongoráját és még gyermekeit is hagyja közreműködni.” Roskai Ernő felajánlotta, hogy „b. neje fogja kísérni a műsort a zongorán” és ” egy kis tánczosnő fellépését helyezte kilátásba”, kinek személyéről a jegyzőkönyv hallgat. Elhatározták, hogy 1500 meghívót és 1000 jegyet nyomtatnak, a jegyeket 25 koronáért adják majd. A fellépésre felkért „Hattyú műkedvelő társaság” fellépéséért csupán egy asztalt a rendezvényen és 20 db tiszteletjegyet kért.

A következő ülésre már május 13-án sor kerül, melyen a tiszteletbeli elnök személyéről esik szó, Pálffy Dániel nemzetgyűlési képviselő, kisipari miniszteri biztos neve merült fel, ki a felkérést később elfogadta. A Fővárosi Iparos Dalárda a fellépést elvállalja díjazás nélkül, ámde azt kéri, hogy az ülésen jelenlévő festő kartársak az iparosok dalkörébe lépjenek be, a jelenlévők ezt a cél érdekében mindannyian elfogadták. (Az a későbbiekben sem derül ki, vajon erősödött-e a dalkör ezen nemes férfiak belépése után.)

Heller L. Lajos szobafestő és mázoló mester felajánlja képeit „díjtalanul a mulatság céljaira”, melyek közül a „Vihar” c. alkotást a bizottság be is keretezteti. (Heller L. Lajos fia Heller Andor festőművész ekkor még csak 17 éves, később komoly karriert futott be.) Május 17-én már a nyomtatványok megszövegezése a cél. A költségvetés 15.600 koronát tett ki, mely tartalmazta a nyomdaköltségeket, a fellépők ajándékait, a zongora szállítás díját is. Egy felmerült javaslatot, mi szerint a „mulatságon a czigány csak kétszer tányérozhasson” elfogadtak, a vendégek nyugalmának biztosítása érdekében.

A május 31-ei ülésen már a színpadállítást tárgyalták, melyhez a kartársak a deszkákat díjtalanul kölcsönzik, szállítják ki és rakják össze. Felmerül a vigalmi bizottság tagjainak az utókor részére történő megörökítésének igénye, mely kép, ha el is készült, az iratok közt nem maradt fenn. A szervezés a heti üléseken folyamatos, némi vitát csak az okozott, vajon minden fellépő kapjon-e ajándékot? Mivel a többség ezt ellenezte, így akként határoztak „minden hölgy szereplő kap egy virágcsokrot, egy csokor 100 K-ba kerülhet.” A zsurtávírón 1 K, a szépségversenyen 50 f részvételi díjat állapítottak meg.

A mulatság június 19-én vasárnap délután 3 órai kezdetettel tartatott meg, nagy sikerrel. A Magyar Festőipar 1921. július 1-jei száma így tudósít „A mi ünnepünk” címmel az eseményről:

„Június 19-én összegyűlt a festőiparosok társadalma, hogy e napra száműzze a mindennapi élet küzdelmének nehéz gondjait, s kedélyes családias együttlétben szimbolizálja összetartozandóságát, hogy e napon ki-ki tehetségéhez mérten áldozzon egy szent nemes célnak a rokkantpénztár támogatásának.”

„Már a kora délutáni órákban sereglet a díszes közönség a kelenföldi sósfürdő felé, melynek termet és helyiségei 5 órára teljesen megteltek jókedvű társaságokkal. Öt órakor a Fővárosi iparos dalárda himnusz éneke nyitotta meg az ünnepélyt, mely után Steiner Gusztáv testületi alelnök mondotta el megnyitó beszédét, melyben megható szavakkal méltatta az ünnep jelentőségét, kiemelve a rokkantpénztár nemes célját, összetartásra buzdította a Festőiparosokat, mert — úgymond — csak így leszünk képes az országot felépíteni és naggyá tenni. Utána kabaré előadás következett, melyet Achim szellemes konferánsza vezetett be. Itt meg kell emlékeznünk Steiner Ilonka és Bözsike Rákóczi nyitány négykezeséről, melyben művészi játékukkal szép sikert arattak. Beer Rózsika szépen szavalt. Lichter Miksa tót komikus derültségre hangolta a közönséget. Jó volt Cseri Pál, ki szépen fejlődő előadói tehetségéről tett tanúbizonyságot. Gárdos Sándor Zerkovitz egyik dalát nagy sikerrel énekelte. Katona Mária egy műdal eléneklésével mutatta be nagy énektudását és meglepő színpadi játékát. Lénárd Gyula két chansont énekelt fejlett ének- technikával és elegáns színpadi játékkal, melyért sűrű tapsokat kapott. Egyébként az előadás sikeres szakszerű rendezése is az ő érdeme. Jó volt még Harsányi Jenő ének- és tánckomikus és Polgár Ernő kuplé-énekes.”

„Előadás után a fiatalság cigányzene mellett jókedvei táncolt a késő esti órákig. Kinnt a kertben pedig és a teraszokon víg társaságok kellemesen szórakoztak s kíváncsian mérlegelték a megindult szépségverseny esélyeit, melynek díját egy szép euzin virág vázát a 264-es szám tulajdonosa Kölber Jakab elnöknek bájos felesége nyerte 1062 szavazattal.” (Kiről sajnos, fotó nem maradt fenn…) Majd éjjel 12 órakor a társaság tagja a külön rendelt „villanyosokba” szálltak és nyugovóra tértek.

A június 21-én tartott utolsó vigalmi bizottsági ülés a rendezvény teljes sikerét állapította meg, anyagi és erkölcsi értelemben. S bár a bizottsági ülésen a pontos elszámolás nem hangzott el, a Magyar Festőipar fenti száma tudósít erről is, mi szerint a „mulatság bevétele 47.772 korona kiadása pedig 15.933 korona volt vagyis 31.839 korona tiszta hasznot hozott, a rokkantalap javára.”

A kiválóan sikerül rendezvény egy időre feledtetni tudta a mindennapok nehézségeit és a szervezők papírra vetett lelkesedésén is átérződik az eltelt jó pár év nehézségein való túllendülés igénye, az élet szeretete.

A vigalmi bizottság jegyzőkönyveit tartalmazó könyvecske a Budapesti Szobafestő-, Címfestő-, Mázoló-, Aranyozó- és Fényező Ipartestület iratai közt található meg, melyek Budapest Főváros Levéltára őrizetében vannak, HU BFL IX.249 törzsszám alatt, 1886-1949 évkörrel, 17,02 ifm terjedelemben.

És ha az olvasók közül valaki a zsurtáviró mibenlétével tisztában van – amit a cikk szerzője feltárni nem bírt – kéri, tudását ossza meg vele a harasztiv@bparchiv.hu címen.

                                                                                                                              Haraszti Viktor