A könyvbemutató helyszíne: Budapest Főváros Levéltára, Gárdonyi Albert terem (1139 Budapest Teve utca 3-5.)
Időpont: 2020. február 6. csütörtök 13:00 óra
Résztvevők:
Dr. Kenyeres István főigazgató, Budapest Főváros Levéltára
Orosz Pál vezérigazgató, FTC Labdarúgó Zrt.
Tobak Csaba, a Fradi Múzeum vezetője
Dr. Rácz Attila főosztályvezető, Budapest Főváros Levéltára, a kötet szerkesztője
A múlt század első felében ő volt a magyar futballban a tudományos alapú edzésrendszer előfutára, játékosai munkájáról részletes feljegyzéseket készített, nyári és téli edzésprogramokat dolgozott ki, több nyelven beszélt, folyamatosan képezte magát, az FTC játékosaként kapáslövéseitől rettegtek a kapusok, a harmincas években edzőként dolgozott Olaszországban, a második világháborúban a magyar ellenállás tagjaként harcolt és hősi halált halt. És hogy miért hívták Potyának? Ez is kiderül a magyar futballtörténet egyedülálló és szenzációs dokumentumait bemutató, „Tóth Potya István edzésnaplói” című különleges, limitált számú kiadványból, amely Budapest Főváros Levéltára és a Ferencvárosi Torna Club gondozásában jelent meg.
Mai szemmel néhol kifejezetten meglepő a napló olvasása. Potya valószínűleg nem kedvelte egyik játékosát. Kohutról az egyik meccs után például mindössze annyit jegyzett fel, hogy „három lerohanásánál egyebet nem csinált a pályán”. Sok mai edző örülne három ilyen „jelentéktelen” elfutásnak, hiszen Kohut azon a meccsen történetesen három gólt lőtt.
A Ferencváros futballcsapatát 1925-től játékosedzőként, majd 1926-tól már professzionális edzőként irányító Tóth „Potya” István volt az első, aki rendkívül tudatosan naplóban rögzítette a játékosai edzéseiről és a csapatról szóló feljegyzéseit. A XX. század első felének sportszakértője, Földessy János szerint Tóth István valósággal előfutára volt a tudományos edzésrendszernek. Minden játékosról feljegyzést készített, hibáit nyilvántartotta, igyekezett azokat kijavítani, fejlődéséről, eredményeiről pontos adatai is voltak, s ő fektette le az évi – több részre osztott – edzéstervet is. A kötetben megjelent edzésnaplók alapvetően kétféle feljegyzéseket tartalmaznak: a labdarúgás történetében elsőként személyre szabott egyéni edzésterveket, és a mérkőzéseken részt vevő labdarúgók teljesítményének elemzését.
Néhány részlet a korabeli játékosokról:
- „Hungler: érthetetlenül gyenge és amellett határozottan elveszti a fejét a játékban”.
- „Obitz: valahogyan ő sincs jó kondícióban, sokat és fölöslegesen mókázik”.
- „Furmann: sokat driblizett, ami neki is és a csapatnak is ártott”.
- „Bukovi: még nagyon gyenge, és amellett túl sokat maga szeret játszani, ami hátránya a csapatnak.”
Tóth „Potya” István univerzális személyisége nemcsak a pályán mutatkozott meg. Elvégezte a műszaki egyetemet, foglalkozott zenével, de mozigépész-képesítést is szerzett. Tóth Potya 1926-ig volt a Ferencváros játékosa, ahol 389 mérkőzésen lépett pályára, és közel 150 gólt szerzett. Tizenkilencszer volt válogatott. A profivá váló Ferencváros első hivatásos edzőjeként vezetésével kétszer bajnokságot és háromszor Magyar Kupát nyert a Fradi. Ő volt az első nemzetközi kupagyőztes együttes edzője (Közép-európai Kupa, 1928).
Állandóan képezte magát, mivel jól beszélt angolul, németül és olaszul, a külföldi szakirodalmat is ismerte. Minden nap hajnalig olvasott, készült a következő edzésre, melynek kidolgozásába az élettan, az anatómia, a pedagógia és a pszichológia eredményeit is beépítette.
Tóth Potya István élete a második világháború idején tragikus fordulatot vett, de hősiesen ért véget. A Honvédelmi Minisztériumban szolgált tartalékos főhadnagyként, és Kertész Gézával, Fogl Károllyal, Jánosi Bélával, Schlosser Imrével, Blum Zoltánnal részt vettek az ellenállásban. Hamis menleveleket, keresztleveleket és egyéb mentőiratokat készítettek. Amikor 1944. október végén elfogták őket, éppen a Ferenc József híd felrobbantásának megakadályozásán dolgoztak.1945 januárjában társaik sikertelenül próbálták meg kiszabadítani őket. Kertész Gézát és Tóth Potya Istvánt a nyilas hatalom utolsó napjaiban kivégezték. 1947-ben megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, a Kerepesi temetőben díszsírhely őrzi hősi emlékét.
