A Levéltári egypercesek ezúttal a főváros egykori nyomdáját mutatja be. A városegyesítés előtt a három városnak saját kis kézisajtós kőnyomdája volt. A pesti és a budai kőnyomda 1874-es egyesítésével létrejött nyomda lett a későbbi Székesfővárosi Házinyomda alapja. A nyomda a városháza épületében működött 1895-ben még csak négy kézisajtóval és 10-15 alkalmazottal, 1911-ben már 150-170, 40 éves jubileuma idején 386 embert foglalkoztatott. Tevékenységét, osztályait fokozatosan bővítette. 1931-ben több nyomda emelte fel szavát a Székesfővárosi Házinyomda fejlesztése ellen, mivel konkurenciát láttak benne.
A házinyomda nyomta –többek között – a BSZKRT jegyeket, a fürdő-, az állatkerti-, a kórházi-és a népkonyhajegyeket, étkezési és temetőbárcákat, budapesti térképeket, utcák névjegyzékét, naptárakat, képeslapokat, plakátokat, a Városi Szemlét, az egyre nagyobb teret nyerő turizmus számára propaganda anyagokat, forgalmi adó- és városi bélyegeket, statisztikai kiadványokat, járványügyi hirdetményeket, valamint a székesfőváros tanácsának összes nyomtatványát kötelezően itt kellett előállítani. A városi törlesztéses kölcsönök felvételéhez szükséges kötvények, szelvények nyomtatását is a házinyomdára bízta a székesfőváros tanácsa, ami többletbevételt eredményezett a nyomdának.
1949-ben az államosítások során megszűnt, jogait és kötelezettségeit a Budapest Nyomda Nemzeti Vállalat vette át. Két évvel később a párt az MTA alá rendelte, majd az Akadémiai Kiadóval együtt működött az 1996-os szétválásig.
Garami Erika

Illusztrációk:

-A Fővárosi Házinyomda terme, a Városháza épületében, Gerlóczy utca 2. (BFL XV.14.3)

-A Fővárosi Házinyomda terme, a Városháza épületében, Gerlóczy utca 2. (BFL XV.14.3)