Levéltári kincsestárunk újabb- és újabb meglepetésekkel szeretne kedveskedni az erre látogatónak. Múltunk eme jeles forrásai, oklevelek, régi tervek, díszes menükártyák, korabeli reklám szórólapok, tanulólevelek és a magánélet mindmegannyi látletele érzékelteti velünk azt, hogy a múlt mennyi kincset tartogat számunkra.

Legáth Gábor Magyarországot dicsőítő verse 1864-ből

Feltehetően az egykor nagy közszeretetnek örvendő lelki pásztor, Legáth Gábortól származik az a gyönyörű, csipkés szélű papírra írt versike, mely a magyar hont élteti. Források szerint Legáth úr Németújfalun (Somogy vm.) született 1803. május 13-án Legárd (sic!) Péter uradalmi ispán és Kermalits Zsófia szülőktől. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1827-28), Alsólendván (1828-31), plébános Pákán 1832. jan. 27-től 1872. jún. 30-ig. Ekkor nyugalomba vonult, meghalt 1876. január 6-án. E derék lelkipásztort élete folyamán több kitüntetés érte. 1840-től a letenyei kerület esperese és tanfelügyelője volt, 1845-ben Zala megye táblabírájává választotta, 1859-ben tb. kanonokká és a szentszék ülnökévé nevezték ki. Köszöntő verséhez egy saját kézzel készített, aranyszínű keresztecske is tartozott, melybe Legáth Gábor úr még egy „éljen”-t is odakanyarintott.

jelzet: BFL IV.1303.f X. 1120/1864