Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy kollégánk és barátunk, Bellovics József 2016. augusztus 23-án végleg eltávozott közülünk.

Jóska 1955. május 2-án született Sárváron, mezőgazdaságban dolgozó szülők gyermekeként. Az általános iskolát szülővárosában végezte, 1973-ban a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban érettségizett. Később a földmérési szakközépiskola két évfolyamát is elvégezte. Tanulmányait követően a fővárosba költözött. Itt rövid ideig a Földmérési és Térképészeti Vállalatnál, majd közel egy évtizedig a Fővárosi Ingatlanrendezési Irodán – a levéltárosok számára ismertebb nevén az INGRI-nél – dolgozott kitűzőként. E terepmunka városismereti tanfolyamként is hasznos lehetett, kollégái sokszor tapasztalhatták, hogy a város olyan eldugott részeiről is sok ismerete van, amelyekről ők még hírből sem hallottak. 1981-ben született meg lánya, Beatrix. Az 1980-as évek közepén néhány évre visszaköltözött Vas megyébe, ahol állattartással foglalkozott. 1987-ben tért vissza Budapestre, s újra korábbi munkahelyén kezdett dolgozni. Előbb földmérési munkát végzett – budapesti háztelkek kitűzését és felmérését –, majd a 2000-es évektől a Városházán a Fővárosi Szabályozási Keretterv változásainak térképi vezetése lett a feladata. Emellett besegített a Magasépítési Tervtár munkájába, annak 2006. évi megszüntetése után pedig részt vett az ott őrzött építési engedélyezési tervek előzetes rendezésében és Budapest Főváros Levéltárába történő átköltöztetésében. Kilenc éve, 2006 novemberében kezelőként került levéltárunkba. Ettől kezdve évekig párhuzamosan végezte a tervtári iratanyag előkészítését, rendezését és a kutatók kiszolgálását. Bár mindkét munka újszerű volt számára, szinte azonnal nagy hozzáértéssel és rutinnal tudta őket végezni. Jóskának egyaránt sajátja ugyanis a tömeges rendezési munkához szükséges nagy munkabírás és precizitás, valamint a kutatók kiszolgálásához elengedhetetlen szakismeret, türelem és tapintat. Jóska mindenkit türelmesen végighallgatott, mindenkinek udvariasan elmondta a tudnivalókat, ugyanakkor a tervrajzokon nehezen kiigazodó egyszeri építkezőknek is mindig el tudta magyarázni, mi mit jelent a furcsa ábrákon. Ez lemérhető volt azon a bizalmon – szinte már ragaszkodáson – amivel a kutatók feléje fordultak. Néhány éve egészségi okok miatt Jóska már csak előkészítési és rendezési munkát végzett – nem lankadó figyelemmel és ügyszeretettel, amire a kérések számának folyamatos növekedése miatt szükség is volt. Az aznapra kikért tervekkel megrakott kocsi – mostanság inkább többes számban, kocsik – kilenc év óta minden reggel, sőt többnyire már az előző nap készen álltak, minden tervlap megtalálta a maga helyét, s helyrajzi számát. A kutatóforgalom zökkenőmentes lebonyolításánál Jóska figyelme és fegyelme pótolhatatlan lesz.

Bellovics Józsefet Budapest Főváros Levéltára saját halottjának tekinti.