Ács Kató 1903-ban született Budapesten. Édesapja Ascher István (1874–1938) miniszteri számellenőr, a Közalkalmazottak Országos Szövetségének egyik alapítója és elnöke, a Gyermekbarátok Egyesületének titkára volt. Édesanyja Körmendi-Frim Aranka, nagyapja Frim Jakab, a magyarországi gyógypedagógia megalapítója. Testvére Ascher (Ákos) László író, lapszerkesztő, erdészeti és vadászati szakíró.
Ács Kató első írása 1936-ban jelent meg Kassák Lajos Munka című folyóiratában. Meséit közölte a Népszava, a Nőmunkás, a Gyermekbarát. 1945–48-ban az SZDP kultúrosztályán dolgozott. 1950-től 1977-ig a Magyar Rádió munkatársa volt, a Miska bácsi lemezes-, majd levelesládája című műsort szerkesztette. Számos gyermek- és ifjúsági könyve jelent meg.
Első férje Justus György, a Kassák Lajos köréhez tartozó zeneszerző, kórusvezető volt, aki 1944-ben megszökött a munkaszolgálatból, a nyilasok letartóztatták Budapesten, ezután nyoma veszett.
Második házasságát Kertész László (Budapest, 1915 – Budapest, 2004) hegedűművész, rendezővel kötötte, aki a Mesebarlang Bábszínházban kezdte pályáját 1948-ban. 1956-tól az Állami Déryné Színházhoz szerződött, ahol 1957 és 1977 között főrendezőként dolgozott. 1978 és 1988 között a Népszínház operatársulatának zeneigazgatója volt.
Az iratanyag legnagyobb részét a házaspár személyes és szakmai iratai és fotói alkotják. Ács Kató fiatal lánykorában, az 1910-es évek végén naplót vezetett. A kötetek egy kamaszlány intenzív érzelmi életét örökítik meg, de a szerző a külvilág eseményeire is reflektál, a napló lapjain egy tizenéves lány szemüvegén keresztül jelennek meg 1918–1919 politikai eseményei. Ács Kató Miska bácsi lemezes-, majd levelesládája című rádióműsor szerkesztése során több levelezőjével alakított ki szoros kapcsolatot, szinte családjaik részévé vált, amiről levelezés, illetve fotóalbumok tanúskodnak.
Kertész Lászlótól személyes és szakmai iratok, családi és szakmai levelezés maradt fenn. Egy dobozt tesznek ki az Állami Déryné Színházra vonatkozó iratok, levelezés, prospektusok, színlapok stb. Rendezői tevékenységét jelentős fényképanyag is dokumentálja, ezeken kollégái, a vele dolgozó színészek, a korszak írói közül pl. Janikovszky Éva, Szabó Magda láthatók. Talán ő készítette az iratanyagban fennmaradt, személyes megjegyzésekkel kiegészített jegyzeteket a Magyar Írószövetség 1956-os ülésein, és a pesti utcát megörökítő felvételeket a forradalom napjaiban.
Az iratok kisebb részét teszik ki a családtagok iratai. Ezek közül kiemelkednek Justus György személyes iratai és levelei, ez utóbbiak nagy részét a munkaszolgálatból küldte Ács Katónak. Aprónyomtatványok, meghívók tanúskodnak az 1920-as, 1930-as években virágzó munkáskultúráról, Justus zeneszerzői, kórusvezetői tevékenységéről.
Az iratanyag egy polgári családokból származó, a szociáldemokrácia felől induló, a Rákosi- és Kádár-korszakban is érvényesülő értelmiségi házaspár élettörténetébe, személyes és szakmai kapcsolataiba enged bepillantást. Az iratok segítségével nyomon követhetjük Ács Kató íróvá válásának folyamatát, majd az 1950-es évektől az írói pályán való érvényesülés állomásait. Kertész László irathagyatéka színháztörténeti szempontból is jelentős. Mindennek a hátterét adja, de önmagában is érdekes a fennmaradt kevés családi iratanyag, illetve kettejük házastársi levelezése.
