Levéltárunk őrzi a MAORT (Magyar–Amerikai Olajipari Rt)-per anyagát, amely fő vádlottja dr. Papp Simon geológus, bányaügyi főtanácsos, egyetemi tanár, akadémikus, szakíró, a MAORT vezérigazgatója volt. Szakmai tevékenysége középpontjában a szénhidrogén kincs felkutatása állt. A világ legjobb olajkutató mérnökének tartották Négy kontinensen végzett kutatásokat és tárt fel olajmezőket, 1933-tól a csak Magyarországon. Kutatásai nyomán tárták fel – többek között – a zalai olajmezőket.

A háború után a kormány a kormány ürügyet akart találni az USA legnagyobb olajipari cége, a Standard Oil magyarországi leányvállalata, a MAORT államosításához. Ehhez jogalapja nem volt az 1946. évi VII. 1. § (1) törvénycikk előtt, amely jogi hátteret biztosított a koncepciós perekhez. Az ÁVH által előkészített MAORT-per volt ezek közül az egyik legjelentősebb. 1948. augusztus 12-án a már nyugalmazott Papp Simont és több vezető szakembert szabotázs és a népi demokrácia megdöntésére irányuló tevékenység vádjával letartóztatták. A korabeli sajtó hangzatos szófordulatokkal adott hírt az ügyről. Propaganda céllal a Belügyminisztérium ún. Szürke Könyvet adott ki „beismerő vallomásokkal”. A per nyilvános tárgyalása 1948 novemberében kezdődött a Budapesti Népbíróságon. Dr. Papp Simont elsőfokon halálra, másodfokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A MAORT-ot 1949. január 1-jével államosították.

Papp Simon szaktudására továbbra is szükség volt. A börtönben is dolgoztatták. Például a recski munkatábor vízellátását terveztették meg vele. Börtönévei alatt kitelepített felesége elhunyt, de ezt nem tudatták vele, nehogy összeomoljon. Továbbra is felesége nevében kapott leveleket. 1955-ben kegyelemmel szabadult. Mivel nyugdíját megvonták tovább dolgozott.

Az addig tabu témát Galgóczi Erzsébet „Vidravas” című regényével törte meg 1984-ben. Papp Simon önéletírása „Életem” címmel először 1996-ban jelent meg.