Budapesti fürdők – a Király fürdő

Arszlán budai pasa 1565-ben kezdte meg a fürdő építését, amelyet Szokoli Musztafa 1567-re fejezett be, miután Arszlán kegyvesztetté vált és 1566-ban a szultán parancsára kivégezték.

Arszlán budai pasa 1565-ben kezdte meg a fürdő építését, amelyet Szokoli Musztafa 1567-re fejezett be, miután Arszlán kegyvesztetté vált és 1566-ban a szultán parancsára kivégezték.

Ha építészeti szempontból vizsgáljuk a török fürdők kupolájának kialakítását, akkor két megoldással találkozhatunk. Az egyik változatban, mint például a Rudas fürdőnél, a kupolát oszlopok tartják. A másik, egyszerűbb megoldásnál a kupola közvetlenül a fürdőcsarnok határfalain, illetve zömök pillérein nyugszik. Utóbbi módon került kialakításra a Király fürdő centrális tere is. A központi kupolacsarnok egy nyolcszög alaprajzú, többlépcsős medence fölé épült. A fény a kupola áttört résein át hangulatosan világítja meg a medencét.

A mai Király Gyógyfürdőnek nincs, és soha nem is volt közvetlen melegvíz-bázisa. Mivel önálló melegvíz-bázisa építésekor sem volt, felmerül a kérdés, hogy vajon miért ide, távol a hévízforrásoktól építették a törökök.

Magyarázatul szolgálhat, hogy Buda várának falain belül nem volt fürdő, amely a török kultúrában nagy fontossággal bírt, ezért egy várható ostrom idejére is igyekeztek biztosítani a fürdés lehetőségét a várhoz közeli létesítménnyel. Vizét akkor is és ma is a Lukács fürdő környékéről, a mai Lukács fürdő helyén (vagy közvetlen szomszédságában levő) lőpormalom melletti fürdőből biztosították.

A Király fürdő – csodával határos módon – túlélte az 1686-os ostrom által okozott rendkívüli pusztítást. I. Lipót (1657–1705) magyar király és német-római császár 1687-ben a Gellért fürdővel együtt udvari orvosának, Illmer Frigyes Ferdinándnak adományozta. A fürdő 1796-ban a König család birtokába került, így Király fürdő (König Bad) nevet a családról kapta. A fürdőt Mathias Schmidt tervei alapján klasszicista stílusban alakították át, megtartva a török és barokk épületrészeket. Az új tulajdonosok az 1800-as években az eredeti épületet klasszicista épületszárnnyal bővítették és modern vízgyógyintézetet hoztak létre, amelyről tanúskodik az épület Ganz utcai és Fő utcai homlokzata is.

Az ötvenes években Pfannl Egon tervei alapján építették újjá a második világháborúban súlyosan megrongálódott fürdőt. A török fürdőben ma három különböző hőmérsékletű gyógymedence található.