Fotómesék: 1925. április 18-án nyílt meg az első Budapesti Nemzetközi Vásár

Mostani fotómesénk tárgya a kilencvenhat éve létrehozott hírneves „BNV”, amelynek elődtörténetéből szemezgetünk.

De nézzük csak, milyen „ősei” voltak a budapesti tavaszi vásárnak? Az első Márciusi Vásárra 1906. március 25–27-én került sor a Fővárosi Kereskedők Egyesülete jóvoltából. A rendezőbizottság elnöke, a modern magyar papírkereskedelem megteremtője, Szénásy Béla cs. és kir. udvari és kamarai szállítócég-tulajdonos volt. Bár a magyar iparosok, kereskedők, de különösen a gyárosok, kezdetben idegenkedtek a vásártól, megdöbbenésükre az jelentős sikerrel zárult. A Tolnai Világlapja 1906. áprilisi beszámolójából megtudhatjuk, hogy az első budapesti árumintavásár a híres lipcsei vásár mintájára szerveződött.[1] Nyolcvannyolc kiállító mutatta be és kínálta portékáját a Vigadó egyik termében. A kiállítók és kereskedők többnyire a papír- és írószakma képviselői voltak, akik a vásár során 1180 megrendelést vettek fel 50 000 korona értékben. S mi volt az elvárása a rendezőbizottságnak? Hogy a vásáron kizárólag magyar termékeket állítsanak ki a résztvevők. A hazai ipart pártoló „Tulipán mozgalom”, amely 1906-ban jött létre a Kossuth-féle Védegylet mintájára, lelkes támogatója volt a vásárnak.[2] A rendezvény fő célja az volt, hogy a magyar iparosoknak költségmentesen alkalmat adjon arra, hogy készítményeiket és újdonságaikat az arra hivatott nagybani bevásárlónak bemutathassák, azokkal személyesen, vagy megbízottak útján érintkezésbe lépve, az üzletet ott, a vásáron meg is köthessék.[3]

A Fővárosi Kereskedők Egyesülete és ennek szakosztálya, a Budapesti Detailpapírkereskedők, felbátorodván a kezdeti sikeren, elhatározták a tavaszi vásár évről évre történő megrendezését. A következő, 1907. április 6–8. között megrendezett vásárt, tekintettel az egyre bővülő iparágakra, már a városligeti Iparcsarnokban rendezték meg. Ekkor 202 eladó s mintegy 2000 kereskedő volt jelen a vásáron. A forgalom megötszöröződött az előző évihez képest, a megrendelések száma pedig 2468-ra emelkedett.

Az 1908. évi vásáron már számos külföldi, javarészt szerb, orosz, német, lengyel, román és bolgár kereskedő is képviseltette magát. A kiállításon a papír, a játék, a porcelán, az üveg és a majolika mellett a ruházati áruk is megjelentek. Az 1909. évi vásár nagysága pedig, némi túlzással, megközelítette a híres lipcsei vásárokét.

Mivel évek múltán a Tavaszi Vásár kinőtte az Iparcsarnokot, a vásár rendezését és szervezését végző Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara többször is a Fővárosi Törvényhatósági Bizottsághoz fordult segítségért. Először 1914-ben kérte a vásár helyének áttelepítését a főváros belső területére, s egy nagyobb, praktikusan berendezett épület megépítését javasolta erre a célra. A vásárnak azonban még hosszú évekig az Iparcsarnok egyre korszerűtlenebbé váló épülete adott otthont.[4]

1918-ban „profilt” váltott a vásár, mivel elsősorban a keleti, illetve a balkáni áruk bemutatását tűzte ki célul. A tavaszi vásárt innentől nevezték el Budapesti Keleti Vásárnak. E rendezvényen az 500 magyar kiállító mellett 58 külföldi iparos is részt vett. A világháború miatt természetesen az áruk jellege is megváltozott: az ipari áruk mellett haditechnikai cikkek is jelen voltak.

1921-ben aztán kedvező fordulat állt be a tavaszi vásárok történetében. Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottsága az Iparcsarnok mögötti közel 2200 m2 nagyságú területet átengedte a kiállítás céljára. Így az 1922. június 17–26-a között megrendezésre kerülő XIII. Budapesti Árumintavásár részben a Frantisek Imre műépítész és fővárosi főmérnök által tervezett új épületben, részben pedig az Iparcsarnokban, illetve az előtte elterülő helyen kapott helyet. Ezen a rendezvényen Kelet és Nyugat egyaránt képviseltette magát.

Érdekesség, hogy az 1924. május 31. és június 10-e között megrendezett Budapesti XV. Árumintavásáron a könyvszakma is képviseltette magát a Műcsarnok épületében.

Elérkeztünk végül az 1925. évi vásárhoz, amit ekkortól neveztek Budapesti Nemzetközi Vásárnak. A 822 kiállító közül a külföldiek többsége Németországból, Ausztriából és Csehszlovákiából érkezett. A vásár nemzetközi jellege sajátos jellegű szervezést és propagandát igényelt. Több nyelvre fordították le a hirdetéseket, a plakátokat és reklámszövegeket. Mind a hazai, mind pedig a külföldi sajtóban folyamatosan tájékoztatták a közönséget a rendezvényről. A vásáron résztvevő nagyszámú külföldi kiállító és látogató elhelyezése is újfajta „logisztikát” igényelt. Nem véletlen, hogy a korabeli újságok reklámjai bel- és külföldi vasutakra szóló nagyarányú vízum-és utazási kedvezményekkel, illetve kedvezményes lakáselőjegyzésekkel (szállásfoglalás) csalogatták a nagyérdeműt. Ekkor került bevezetésre például a nemzetközi vásárigazolvány.

Az egymást követő politikai események nyomott hagytak a vásárok történelmén, Trianon csakúgy, mint a második világháború… 1947-től került sor először évi két vásár megrendezésére, vagyis az Őszi és a Tavaszi Vásárra. 1973-ban átmenetileg két helyen tartották a Budapesti Nemzetközi Vásárt, a Városligetben és Kőbányán, az Albertirsai úton. 1974 májusától aztán végleg áttelepítették a BNV összes kiállítási rendezvényét az Albertirsai útra.

46 év elteltével 1993-ban zárta be örökre a kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár, de ez már egy másik történet…[5]

Csiffáry Gabriella

* * *

A fotók levéltárunk Fotótárának képeslapgyűjteményéből valók. 

Az Ulrich Keresztély tervezte Iparcsarnok, Klösz György felvétele, 1896-ból (HU BFL XV.19.d.1.08.148)
Az 1930. évi Budapesti Nemzetközi Vásár főkapuja (HU BFL XV.19.d.2.c.000280)
Az 1933. évi Budapesti Nemzetközi Vásárról készült egykorú rajz (HU BFL XV.19.d.2.a.000266)
Az 1935. évi Budapesti Nemzetközi Vásár részlete (HU BFL XV.19.d.2.c.000282)
Az 1935. évi Budapesti Nemzetközi Vásárról készült fotó, Dohányjövedék pavilonja az új cigarettamárkájának, a Darlingnak a feliratával (HU BFL XV.19.d.2.c.000278)
Az 1937. évi Budapesti Nemzetközi Vásár, háttérben az Autosyphon pavilon (HU BFL XV.19.d.2.b.000230)
Az 1939. évi Budapesti Nemzetközi Vásár (HU BFL XV.19.d.2.b.000235)
Az 1941. évi Budapesti Nemzetközi Vásár a Szovjetunió pavilonjával (HU BFL XV. 19.d.2.a.000267)
Az 1941. évi Budapesti Nemzetközi Vásár (HU BFL XV.19.d.2.b.000234)
Az 1941. évi Budapesti Nemzetközi Vásár (HU BFL XV.19.d.2.b.000236)
Az 1942. évi háborús Budapesti Nemzetközi Vásár (HU BFL XV.19.d.2.b.000237)
Az 1942. évi háborús Budapesti Nemzetközi Vásár (HU BFL XV.19.d.2.b.000238)
Az 1942. évi háborús Budapesti Nemzetközi Vásáron készült fotó a Német Birodalom pavilonjáról, előtte horogkeresztes zászlókkal (HU BFL XV.19.d.2.a.000268)
Az 1948. évi Budapesti Nemzetközi Vásár részlete (HU BFL XV.19.d.2.c.000279)
Üdvözlőlap az 1948. évi Budapesti Nemzetközi Vásárról (HU BFL XV.19.d.2.c.000281)
Az 1963. évi Budapesti Nemzetközi Vásár (HU BFL XV.19.d.2.a.000271)
Az 1964. évi Budapesti Nemzetközi Vásár (HU BFL XV.19.d.2.c.000283)
Az 1970. évi A Budapesti Nemzetközi Vásár bejáratáról készült fotó (HU BFL XV.19.d.2.a.000270)

[1] Tolnai Világlapja, 1906. április 8. 6. évfolyam, 15. szám, 603. o.

[2] Magyar Ipar, 1906. június 24. 27. évfolyam, 25. szám, 521. o.

[3] Magyar Ipar, 1907. március 24. 28. évfolyam, 12. szám, 293. o.

[4] 1912. április 18–23-án a Tavaszi Vásárt a Budai Vigadóban tartották meg.

[5] A BNV-ről lásd még: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=19126