„A legújabb foto-elektrotechnikai csoda. Reprodukál minden élő jelenetet mozgásban –
a valódi élet tükre.”[1]
Tudták, hogy valójában Petzval József[2] matematikus, mérnök, egyetemi tanár számításaira támaszkodva alkotta meg Louis és Auguste Lumière a filmfelvevő- és -vetítő gépét? A magyar tudós igazi műszaki zseni volt, aki a bécsi katonai földrajzi intézet megrendelésére tökéletesítette tájkép objektívjét. Ennek eredményeként alkotta meg 1846-ban az ún. ködfátyolkészülékét, ami a mai modern vetítőberendezések előfutárának tekinthető.
Valójában ő állította meg az idő múlását…
Alig fél évszázaddal később már mozgófilm alakjában találkozhattak Budapest lakói Petzval mozgó „ködfátyolképeivel”. No, de honnan indult útjára ez a különös „mozgó képvilág” Budapesten, amely kezdetben nem volt több mint látványos attrakció vagy szórakoztató mutatvány? Az első időkben kávéházak, alkalmi bódék és sátrak adtak helyet ezen „néma” produkcióknak, amiket a hangulat fokozása érdekében többnyire zongoraszó, gramofonzene vagy kisebb zenekar kísért.[3] A vásznon az alkalmi „színészek” erős mimikával és gesztusokkal próbálták a nézők tudtára adni, hogy lelkükben miféle érzelmek dúlnak. Rövidke szkeccsek, pár perces pillanatok voltak ezek a kis „híradások”, amelyek jól megfértek a kávéházi szivarfüsttel és kávéillattal. A komikus vagy tragikus jelenetek mellett láthattak a nézők különleges zenei produkciókat, technikai találmányokat, száguldó gőz- és gyorsvonatokat, eltorzult testű embereket, bugyuta kis szerelmi históriákat, háborús jelenteket, természeti katasztrófáról készült felvételeket vagy egzotikus országokról szóló beszámolókat.
Mikor vetíthették az első mozgófilmet a fővárosban? Hogy is kezdődött? Hát, valahogy így: „Egy hirdetési ügynök engedélyt kapott akkoriban a rendőrségtől, hogy a Váci utca egyik oldaláról a másik oldalra vetítsen diapozitíveket. Hogy a reklámdiapozitivek iránt nagyobb legyen az érdeklődés, az ügynök Amerikából hozatott néhány félperces mozgóképet és azokat beillesztette a diapozitívek közé. Kezdetleges, szürke képek voltak ezek, de hírük olyan nagy közönséget vonzott a Váci- Utcába, hogy a kocsiforgalom néha negyedórákon át szünetelt. Az egész város érdeklődését lekötötték ezek a képek, a sajtó is foglalkozott vele…”[4]
Somossy Károly is felfigyelt erre az ismeretlen csodára, és Orfeumában[5] egy németországi tanítóval felolvasást tartatott, amit néhány vetített képpel illusztrált. Az előadás végére pedig egy moziképet illesztett, amely egy nagy hajó elindulását ábrázolta… Somossy Animatográfjája 1896. április 29. és május 6. között a kávéház télikertében ismertette meg a nézőket a „mozgó fényképekkel”.[6] A vetítésekre minden nap délelőtt 10-től estig félóránként került sor. S mindez csupán egy koronába került![7]
Igazából a millenniumi ünnepségek hatottak erjesztőként a mozgókép elterjedésére. 1896. május 10-én Eugène Joachim Dupont, a Lumière vállalkozás megbízottja közreműködésével került sor a Royal Szállóban[8] az első filmvetítésre a Lumière testvérek kinematográfiájával. (Élő fényképek.) „Csodálatos dolog látható a Royal nagyszálló földszinti nagytermében – adta hírül olvasóinak a Budapesti Hírlap a nagy szenzációt –. A Lumière testvérek, Lyonban, egy zseniális fényképészeti találmányt eszeltek ki, mely valamint a fonográf a hangokat, ez az eseményeket örökíti meg. Évtizedek előtt történt események teljes élethüséggel elevenednek meg a közönség előtt. Szaladó néptömegek, robogó vasúti vonat, az utasok kiszállása, egy tengeri fürdő, kártyázás közben szivarra gyujtó és söröző emberek, mindezek ott élnek, mozognak előttünk. A vasúti vonat ott robog be szemünk előtt. Már távolról látszik, egyre közeledik, hivatalnokok, hordárok jelennek meg a perronon, majd berobog a vonat, kiszállnak az utasok, a perron mozgalmas élete van előttünk. És minden egyes kép ily csodás, meglepő. Kilencszáz fényképet reprodukál egy percnyi jelenet; egy másodpercre tehát 15 fénykép esik. Ezeknek az összes benyomása, mely minden legkisebb mozgást is felújít, adja meg az élő, a mozgó, a haladó fényképet. Becsben a király is megnézte e képeket és Dupont Jenő igazgató előtt legnagyobb bámulatának adott kifejezést. Az élő fényképek holnap, vasárnap reggeltől kezdve láthatók.”[9]
Dupont vetítette le a Szállóban azt a néhány felvételt is, amit a június 8-án lezajlódott millennáris díszfelvonulásról, valamint a Lánchíd budai hídfőjénél és az Opera előtt rögzített utcai jelenetekről készített. A filmvetítések 1897. április 5-ig folytatódtak.[10] Június 13-án pedig a jeles műépítész, Sziklay Zsigmond nyitotta meg az Ikonográf-ját az Andrássy út 41. szám alatti helyiségben. Arról, hogy miként indult a neves építész vállalkozása, meséljen ő nekünk: „Párizsból visszajövet, bátyám, mint óriási szenzációt mesélte el, hogy Párizsban egy pincehelyiségben a Lumière testvérek mozgófényképeket mutatnak be és hogy a közönség tódul az előadásokra és az uccán is állandóan nagy tömeg várakozik, hogy a pénzéért az előadáson részt vehessen. Beszámolt bátyám arról is, hogy megismerkedett Párizsban a felvevő- és vetítőgép tulajdonképpeni feltalálójával is, aki felszólítására hajlandónak mutatkozott egy új berendezést konstruálni és szállítani. Bátyám annyira fényesnek találta az üzletet, illetve a mozgókép berendezésnek Budapestre való hozatalát és ilyen színháznak Budapesten való alapítását, hogy rábeszélt engem arra, hogy az ehhez szükséges tőkéket bocsássam rendelkezésére és rendeljem meg Párizsban a szükséges berendezéseket. Én magam is fantáziát láttam a vállalkozásban, hiszen Budapest akkor készülődött az ezeréves milleniumi kiállításra és ez maga már vérmes reményeket fakasztott.[11] Sziklay vállalkozása azonban részben technikai problémák, részben pedig a csekély érdeklődés miatt rövid életű volt.[12]
1896. június 4-től több napon keresztül történelmi képeket, tájképeket és egyéb érdekességeket csodálhattak meg a látogatók az ezredéves kiállításhoz tartozó Ősbudavára egyik pavilonjában. A sciopticonnal[13] kinagyított két-három méteres egymásba vetített színes képek vonzották az kíváncsiskodókat. Az igazi szenzációt azonban a kinematoszkópnak nevezett újdonság váltotta ki, amely párhuzamosan a sciopticon-féle vetítésekkel, május 24-től november 1-ig[14] mutatta be rövidke, egyperces filmjeit. A millenniumi kiállítás képes útmutatói, értesítői és lapjai lelkendezve számoltak be a műsoros vetítésekről. A nézők láthattak történeti témákat, táncos produkciókat és egyéb érdekességeket, de vetítésre kerültek olyan filmjelenetek is, amelyek egy-egy irodalmi mű, feldolgozásából készültek (pl. Georges du Maurier: Trilby; Henri Lavedan: Az ágy). A Duna-parton felépített másik díszletvárosban, a Konstantinápoly Budapesten mulatókomplexumban is találkozhattak az érdeklődők az Edison-féle kinematográffal. Itt azonban rövidebb ideig folytak a vetítések: 1896. május 31-től június 30-ig.[15] Bár az első vállalkozások gyorsan tönkrementek, de tény, hogy 1897 januárjában már több mint 80 kinematográfos helyiség működött Budapesten. És szinte varázsütésre szaporodott a sok-sok vándor- és állandó mozik száma, amelyek mágnesként vonzották a látogatókat.
.A kávéházas filmvetítések és a kinematográf színházak mellett több helyen ütötték fel a sátrukat a vándormozisok. Az elsők között volt 1900 körül az Apollo bioskop színház, amelynek monumentális sátorépítményét a személyzet kocsijaival együtt egy korabeli képeslap is megörökítette Pest határában. A Budapest Főváros Levéltárában lévő Budapest Székesfővárosi Tanács iratanyaga szerencsére megőrizte számunkra azoknak a vándormozisoknak a névsorát, akik működési engedélyért folyamodtak a fővároshoz.[16]
Számunkra elsősorban Georg Friedrich Narten hannoveri mérnök[17] villamos-színházai az érdekesek, mivel levéltárunk iratanyagából egy olyan egyedülálló fotográfia került elő, amely a mozitulajdonos egyik sátrasmoziját örökítette meg. Narten keresztül-kasul bejárta egész Európát a híres kinematográfiájával. Az újságok korabeli reklámjai hírül adták az olvasóknak, hogy például Erdély minden nagyobb városában szórakoztatta a nagyérdeműt: Kolozsváron, ahol többször is megfordult, már 1899-ben tartott előadásokat, Aradon 1903-ban,[18] Marosvásárhelyen 1905-ben és 1907-ben, Nagyváradon 1906-ban, Temesváron 1907-ben…[19] Nagyméretű sátrában, amelybe özönlött a tömeg, csodaszámba menő gőzgépek és villamosgépek működtek.
A korabeli újságcikkeken és hirdetményeken, valamint levéltári forrásokon keresztül némi információt kapunk arról, hogy Narten vándormozi-direktornak hol állhattak a sátrai Budapesten. Az 1903. évi Rendőrségi Évkönyvek szerint 1903 decemberében a mozitulajdonos a Teleki téren bérelt helyet a sátrának. Levéltári dokumentumok bizonyítják, hogy 1904-ben pedig Óbudán, a Pacsirtamező utcai 4. számú telken működött Narten „villamos színház”-a, amelyben 40 filléres belépti díj ellenében tartott előadásokat.[20] Narten Budapest Székesfővárosa Tanácsához írt leveléből pedig azt tudhatjuk meg, hogy 1905 februárjától májusig a Bomba téren találkozhatott a nagyérdemű közönség a különleges technikai felszereléssel ellátott impozáns sátorral. A katolikus plébániatemplom és kolostor szomszédságában lévő képszínház kellemes látványt nyújtott az arra járóknak, mint ahogy az Ziegler M. Josefa, a budai Szt. Erzsébet zárda és női kórház főnöknőjének a leveléből is kiderül.[21]
Szerencsénkre a mozit több korabeli képeslap is megörökítette. A Mozgókép Újság 1912. január 1-jei cikke izgalmas leírást ad a téren felállított moziról: „Nyár volt, mikor a budai Batthyány — annakidején Bomba — téren egy rozoga, impregnált vászonsátrat ütöttek fel. A második kerületi búcsú még messze volt, elképzelhető, mily feltűnést keltett ez a vörösponyvás, cifrakapus sátor, homlokzatán egy nagy táblával: Narten projectograf.” [22]
Narten 1906 tavaszán a VII. kerületi Dohány utca és Wesselényi utca sarkán lévő telken állította fel 20 méter széles és 40 méter hosszú mozgóképcsarnokát.[23] Annak ellenére, hogy a Rendőr-főkapitányság, a Kerületi Elöljáróság, valamint a Pesti Izraelita Hitközség[24] tiltakozott az engedélyezés miatt, Narten sátra február elejétől május végéig állt a telken.[25]Az 1908. évi Budapesti Közlöny szerint Narten ebben az évben még sűrűn tartott filmvetítéseket a fővárosban,[26] bár már érezhető volt, hogy a „moziláz” jócskán alábbhagyott, és a Narten-bioskop virágkora is elmúlt. Ezt sejteti egy 1909. évi rövidke kis hirdetés, amely a Pesti Hírlapban jelent meg: „Világhírű Narten bioskop, egy ezer személyre berendezve, (utazó sátor), saját gőzgépes villany-teleppel, hatvanezer méter képpel, teljes berendezéssel, személyzettel, szóval minden hozzávalóval bérbeadó. Bővebbet: Erzsébet-körut 5., földszint 7.”[27] Utolsó erőfeszítéseként újabb területeket próbált meghódítani a főváros peremén: 1910-ben a Népligetben építette fel mozgófénykép színházát, de a régi sikerek elmaradtak…
A Székesfővárosi Tanács iratanyaga szerint 1906-ban Narten már budapesti lakos volt, hivatalosan azonban 1907. január 8-án tette le a honpolgári esküt a polgármester előtt.[28] Az 1907–1908. évi Budapesti cím- és lakjegyzékből azt is megtudhatjuk, hogy a VII. kerület Rákóczi út 64. szám alatt lakott.[29] Ez időben választották meg Fisch Ferenc vándormozissal együtt az 1908-ban megalakult Magyar Kinematográfusok Országos Szövetség választmányi tagjának.[30]
Az egykori újsághírek számot adnak arról is, hogy hány magyar vidéki városban tartott előadásokat a neves „kinematográfus”: Szeged (Szent István tér, 1903, 1908), Pécs, Miskolc (Búzatér, 1903, 1907), Kaposvár (Búzatér, 1906), Székesfehérvár (Vásártér, 1906), Hódmezővásárhely (1903). Ne felejtsük el, hogy ebben az időben a színházak mellett sokszor csak a vándormozik előadásai jelentettek szórakozást a vidéki lakosok számára.
A Somogyvármegye című lap kaposvári előadásáról lelkendezve írja a következőket: „Narten Györgynek a Széna-téren fölállított villamos színháza képezi most városunk közönségének egyedüli szórakozását. Minden második este más és más fölvételeket reprodukál a villamos gép, melynek azonban minden képe — írjuk ezt a tulajdonos dicséretére — szolidan diszkrét, ami méltó módon ‘disztingválja ezen nagyarányú vállalatot a hasonló vásári-komédiáktól. Napnap után zsúfolásig megtelt eddig a nézőtér közönséggel, amely az előadásokat mindvégig élénk érdeklődéssel kiséri. Narten kinematográfiának érdekes műsorával folyton ébren tudja tartani a közönség érdeklődését, úgy hogy az 1000 személyre épített színház nap-nap után mindkét előadásra zsúfolásig megtelik. Hogy a színház derék igazgatója a közönség igényeit minden tekintetben kielégíthesse, nem elégedett meg a műsorok meglepő, érdekes számaival, de az esti előadásnál mindennap Barcza-Babári hires zenekara játszik.”[31]
Narten fényszínházai évről-évre terebélyesedtek, mígnem Európa legnagyobb vándormozijává nőtte ki magát. Hogy is hirdette magát a hirdetményekben? „A Narten-féle Bioskop a világ legnagyobb mozgófénykép vállalata.”
Milyen lehetett fénykorában a Narten-féle bioszkóp 1500 férőhelyes villamos színháza, arról meséljen nekünk egy szemtanú, Bertók József, aki Temesváron találkozott először Narten csoda mozijával[32]: „1907 kora tavaszán begördült Temesvárra a híres Narten vándormozi, amely nagy újdonság és szenzáció volt, ponyvája alatt 400 férőhelyes nézőtérrel és saját áramfejlesztővel. A sátor hossza 40 méter volt, egész hosszában szabad és díszes széksorközzel. Külsejét „vonzóan” 300 színes égővel és 12 ívfényű lámpával díszítették. A gőzgép lendítőkerekét is három színes égő ékesítette, amelyek forgáskor növelték a látvány hatását. A vándormozi négy nagyon szép kocsival rendelkezett, melyekből kettőt a tulajdonos, egyet a személyzet használt, és a negyedikben volt elhelyezve a vetítőgép. Amikor a sátormozi megérkezett, a kíváncsi nép mind ott tolongott. Az első vetítésen én is jelen voltam, és rendkívüli hatást gyakorolt rám. Az előadás után odamentem a vetítőgép kocsijához, amelynek ajtaja nyitva állt, mivel bent nagy volt a hőség. Csak álltam a kocsi előtt, és néztem ezt a hatalmas csodát, majd megvártam az összes vetítés végét, és éjfélre értem haza. Egész éjszaka nem aludtam…”[33]
* * *
Nem lehet tudni, hogy a levéltárunkban lévő fotográfia, mely Georg Narten Grand American Bioskop feliratú sátras moziját ábrázolja, hol készült. Nagy valószínűséggel külföldön, valahol a nagyvilágban. A fotó mégis méltó emléket állít a „kinematográfok királyának” és egyedülálló vállalkozásának, amely oly sok embert szórakoztatott az évek során…
Csiffáry Gabriella
[1] Pesti Hírlap, 1896. május 1. 18. évfolyam, 120. szám, 19. o.
[2] Petzval József (szül. Petzval József Miksa) (Szepesbéla, 1807. január 6. – Bécs, 1891. szeptember 17.) mérnök-matematikus, egyetemi tanár, feltaláló, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Bécsi Tudományos Akadémia tagja. Petzval Ottó mérnök, neves egyetemi tanár bátyja.
[3] 1906-ban Nagyváradon a Narten-féle bioskop esti előadásait pl. a császári és királyi 37. gyalogezred zenekara kísérte.
[4] „Az első pesti mozgóképszínháztól a moziig.” (R. I.) Budapesti Hírlap, 1935. október 27. 55. évfolyam, 246. szám, 10. o.
[5] Címe: Nagymező utca 17.
[6] HU BFL IV.1413.mm Budapest Székesfőváros Számvevősége kezelő osztálya. Vegyes díjkönyvek. Pénzbüntetés és helyidíj nyilvántartás 1897-1899. 342. kötet. Benne: „Somossy animatograph”, 1896, 5. oldal, 4. szám.
[7] Pesti Napló, 1896. április 21. 47. évfolyam, 117. szám, 6. o.
[8] HU BFL IV.1413.mm Budapest Székesfőváros Számvevősége kezelő osztálya. Vegyes díjkönyvek. Pénzbüntetés és helyidíj nyilvántartás 1897-1899. 342. kötet. Benne: „Eugen Dupont animatograph”, 1896, 5. oldal, 33. szám.
[9] Budapesti Hírlap, 1896. május 10. 16. évfolyam, 129. szám, 11. o. (hírrovat)
[10] Srdjan Knezevich Filmvetítések Budapesten 1896 és 1900 között című tanulmányában megemlíti, hogy a Lumière-féle vállalkozás berendezéseit július 18-án átköltöztették az Andrássy út 41-be (Petanovits-féle vendéglő mellé), ahol augusztus közepéig folytak a vetítések, majd december 6-tól a következő év április 5-ig tovább folytatódtak. Filmkultúra, 1995. december 1. 12. szám, 20–21. o.
[11] Sziklai Gyula. okl. építészmérnök: „Az első magyar mozgóképszínház születési és bukása (visszaemlékezés)”. Filmkultúra, 1936. január 1. IX. évfolyam, 1. szám, 18–20. o.
[12] HU BFL IV.1413.mm Budapest Székesfőváros Számvevősége kezelő osztálya. Vegyes díjkönyvek. Pénzbüntetés és helyidíj nyilvántartás 1897-1899. 342. kötet. Benne: „Sziklay Zsigmond animatograph”, 1896. 6. lap 57. szám.
[13] A sciopticon, azaz a laterna magica (bűvös lámpás) a diavetítő őse volt.
[14] HU BFL IV.1413.mm Budapest Székesfőváros Számvevősége kezelő osztálya. Vegyes díjkönyvek. Pénzbüntetés és helyidíj nyilvántartás 1897-1899. 342. kötet. Benne: „Ősbudavár, 1896/V. 1-től”, 1896, 5. oldal, 19. szám, és „Ősbudavár” Deutsch Mór, 1896/VI. 15-től, 6. oldal, 39. szám
[15] HU BFL IV.1413.mm Budapest Székesfőváros Számvevősége kezelő osztálya. Vegyes díjkönyvek. Pénzbüntetés és helyidíj nyilvántartás 1897-1899. 342. kötet. Benne: „Konstantinápoly”, 1896. 6. oldal, 52. szám.
[16] A dokumentumokban megtaláljuk még az általuk üzemeltett sátrasmozik paramétereit, valamint a működéshez szükséges feltételeket. Lifka Sándor törzshelye az egykori Bomba téren (ma Batthyány tér) volt. Később az 500 férőhelyes mozisátrával a VIII. kerületi Nagyfuvaros utca – Déri utcai telken kapott engedélyt a működésre 1906-ban. HU BFL IV.1407.b. 1552/11/1906 sz.
[17] Georg Narten hannoveri mérnök, bioszkóp-tulajdonos.
[18] Online forrás: https://www.cinemagia.ro/filme-regizate-de-george-narten-74886/ (Utolsó elérés: 2022. 02. 21.)
[19] Székely Lapok, 1907. szeptember, 47. évfolyam, 204. szám, 3. o.
[20] HU BFL IV.1407.b. IX.566/1904. Tanácsi iratok.
[21] Ziegler M. Josefa, a budai Szt. Erzsébet zárda és női kórház főnöknője által kiállított bizonyítvány (1906. január 29.). HU BFL IV.1407.b. 333/VI/I906 sz.
[22] Mozgókép Újság, 1912. január 1. II. évfolyam 19. szám, 8. o.
[23] Narten összesen 1250 korona bérleti díjat fizetett a fővárosnak a telek használatáért.
[24] Indok: „Az előző esetekben,, mint most is, megtagadta előljáróságunk a hozzájárulást azon indokból, hogy ilyetén látványos bódék sátrak felállítása istentiszteleteinkre és szertartásainkra nagymértékben zavarólag hat, de különben is az ezen bódék előtt támadni szokott csődület templomunknak sem méltóságával, sem komolyságával össze nem egyeztethető. Ennek dacára a tekintetes Tanács Narten Györgynek az engedélyt megadta és nevezett telepét az említett telken fel is állította.” Breitner L. Zsigmondnak, a Pesti Izraelita Hitközség Elöljárósága elnökhelyettesének levele a Székesfővárosi Tanácshoz (Pesti Izraelita Hitközség Előljárósága Budapesten, 1906. március 8.). HU BFL IV.1407.b. 333/VI/1906.sz.
[25] A telekre hasonló céllal Tepli Nándorné is igényt tartott. HU BFL IV.1407.b. 333/VI/I906 sz.
[26] „41408. lajstromszám. Narten György mérnök Budapesten. — Szerkezet kinematográfszekrényeknek tűz esetén való elzárására. IX/f. oszt. 1907 ápr. 27-én.” Budapesti Közlöny, 1908. március 3. 52. szám, 6. o.
[27] Pesti Hírlap, 1909. április 11. 31. évfolyam, 86. szám, 106. o.
[28] Magyarország, 1907. január 8. 14. évfolyam, 7. szám, 15. o.
[29] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1907–1908. 19. évfolyam, 9. rész – Lakás-jegyzék (Budapest lakosainak betűrendes névsora), 1512. o.
[30] Elnöke Neumann József és Ungerleider Mór, alelnöke Décsi Gyula volt.
[31] Somogyvármegye, 1906. május 1. 2. évfolyam, 321. szám, 5. o.
[32] A Narten-cég nagyváradi vetítéseire Kupán Árpád A mozi évszázada Nagyváradon (Partiumi Füzetek) című kötetében tér ki bővebben. Nagyvárad, 2007. 19–21, 28. o.
[33] Ferenczi Árpád: „Egy vándormozigépész útjai.” (forrásközlés) Bertók József: „Emlékek. Hogyan lettem filmoperatőr/mozigépész.” Korunk, 2019. (III. folyam 30.) 6. szám, 89. o.
