Hogyan őrizzük otthon a régi családi iratokat, fotókat?

Minden családban féltve őrzött kincsként tekintenek a régi könyvekre, családi fotókra, iratokra. Vajon tudjuk-e, hogyan is vigyázzunk rájuk, hogy az unokáink is ugyanolyan élvezettel nézegessék és rakosgassák családtörténetünk mozaikjait?

Minden családban féltve őrzött kincsként tekintenek a régi könyvekre, családi fotókra, iratokra. Az emberek szívesen nézegetik, a nagymamától örökölt imakönyvet, a dédnagymamáról készült fotókat, régi képeslapokat, sosem ismert rokonok üdvözlőkártyáit.
De tudjuk-e, hogyan is vigyázzunk rájuk, hogy az unokáink is ugyanolyan élvezettel nézegessék és rakosgassák családtörténetünk mozaikjait?
Kezdjük el olyan szemmel nézni a tárgyainkat, mintha egy levéltár, könyvtár vagy múzeum féltve őrzött kincsei lennének! Először is nézzük meg, hogyan, miben és hol tároljuk a családi dokumentumokat. 
Ha módunk van rá, akkor könyveinket, régi iratainkat, száraz, jól szellőztethető, megfelelő páratartalommal rendelkező helyiségben tároljuk. Ha van otthon mérőműszerünk, akkor a 18-20  Celsius fok és az 45-50% relatív páratartalom a legmegfelelőbb a tárolásukhoz. A magas, 65% feletti páratartalom, a megjelenő penészgombák életfunkcióinak aktivitását, szaporodását segítheti elő. Ilyen esetben a könnyen észlelhető dohszag is penészfertőzöttség veszélyére utalhat. Ha ezt tapasztaljuk, máris keressük meg, mi történhetett. Ha beázás, csőtörés történt, azonnal kezdjük meg a hiba elhárítását! Nézzük meg, mi történt a könyvekkel, iratokkal! Ha úgy látjuk, hogy nedvesek, összetapadtak a lapok, sőt már be is penészedtek, akkor azonnal különítsük el őket a még ép, száraz iratoktól, kötetektől. Ha csak eláztak és nedvesek, akkor azonnal teregessük ki a lapokat, a könyveket legyező formában felállítva, száraz, meleg helyen, hogy kiszáradhassanak.- Első lépésben takarítsuk le, majd fertőtlenítsük a polcokat, drogériákban kapható háztartási fertőtlenítőszerekkel. Nagyon fontos azt hangsúlyozni, hogy minden esetben csak a higiéniás szabályok betartásával kezdjünk a takarításnak, gumikesztyűben, ha szükséges arcmaszk felvételével. A penészgomba fertőzés allergiás reakciókat, bőrkiütést, maradandó egészségkárosodást okozhat bárkinél. A dokumentumok fertőtlenítését minden esetben bízzuk szakemberre.

A könyvespolcokat, irattároló szekrényeket, próbáljuk meg úgy elhelyezni a lakásban, hogy mindig száraz falfelületet válasszunk.  A radiátor hője, a tűző nap ereje se érje közvetlenül a polcokon tárolt könyveket, iratokat, mert azok könnyen kiszáradhatnak, megsárgulhatnak, a kötetek, iratok lapjai. A bőrkötésű könyvek még inkább érzékenyek az erős UV sugárzásra, a melegre.  A bőr kiszárad, repedezetté válik, ezután a könyv könnyen kiszakadhat, a táblájából, olyan, visszafordíthatatlan károsodások következhetnek be a kötetek állapotában, amiket a későbbiekben csak restaurátor vagy könyvkötő bevonásával lehet orvosolni.
A könyvek portalanítását mindig óvatosan, száraz, tiszta, puha ronggyal végezzük! A könyvespolcok takarításánál mindig figyeljünk arra, hogy a könyveket csak a teljesen száraz polcokra rakjuk vissza. A könyveket, ha lehet, állítva tároljuk a polcon, csak a nagyméretű, nehéz köteteket fektessük egymásra.
Az iratokat, leveleket, képeslapokat tároljuk papírdobozokban! A tiszta, száraz, cipős doboz is jobb megoldás, mint a nylon zacskó. Az iratokat ne rakjuk műanyag dossziékba, nylon tasakokba, vegyük le róluk a gemkapcsokat, befőttes gumikat, kötöző spárgákat!
A levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban, közintézmények irattáraiban savmentes palliumot és savmentes papír béléssel rendelkező dobozt használnak az iratok hosszú távú megőrzéséhez. Otthon tökéletes megoldás lehet palliumként használni  jó minőségű, tiszta, fehér, meghajtott fénymásoló papírt is.
A régi családi iratok nagy része sérült, szakadozott, hiányos. Ezek javítása házilagos módszerekkel nem ajánlott. Az iratokat, ha szükséges, óvatosan portalaníthatjuk, száraz, tiszta, puha ronggyal, vagy babakefével. A szakadások javításánál felejtsük el a celluxot,  az iratok egyik legnagyobb ellenségét!  Amilyen egyszerű és gyors a használata, olyan súlyos, maradandó károkat tud okozni a dokumentumokon. Ha feltétlenül meg kell ragasztanunk egy papírt, akkor enyves szalagot használjunk, és mindenképpen a dokumentum hátoldalán rögzítsük. Ha úgy érezzük, hogy a sérült, szakadt irat számunkra nagyon fontos és értékes, inkább forduljunk szakemberhez a segítségért.
A régi családi fotók megőrzése és használata még nagyobb körültekintést és óvatosságot igényel. 
Minden esetben, tiszta, fehér cérnakesztyűben nézegessük a fotókat, fotónegatívokat.
Ha lehetőségünk van rá, akkor minél hamarabb készíttessünk digitális vagy analóg másolatokat a régi fotókról, inkább ezeket használjuk. Dekoráció gyanánt is inkább a digitalizált és kinyomtatott fotókat kereteztessük be és tegyük ki a falra, ne az eredetieket. 
Ha módunk van rá, tároljuk a régi fotókat egyenként borítékokban, papír tasakokban, mappákban vagy fotóalbumokban. Ne vegyünk öntapadós fotóalbumot! A fotók tárolásához ideális esetben savmentes, nem pufferolt papírból készült tasakot, borítékot használjunk. Speciálisan, fotók tárolásához fejlesztettek ki egy csomagoló anyagcsaládot „Silversafe” néven.  PVC tasakban, nylon zacskókban ne tároljunk fotókat, fotónegatívokat!  A fotónegatívokat tároljuk az eredeti, tekercs-formájukban és tároló dobozukban, papír tasakokban. Otthon is figyeljünk arra, hogy a fotógyűjteményünket, ha lehet, száraz, hűvös, sötét helyen tároljuk. Az állandó 18-19 Celsius fok és a 35% körüli páratartalom a legmegfelelőbb erre.

Ha rendezni, rendszerezni szeretnénk a régi, családi iratokat, akkor lehetőség szerint ne írjunk rájuk semmit. Számozást csak a dokumentumok hátoldalára írjunk, azt is csak grafit ceruzával. Inkább használjunk cédulákat, feljegyzéseket, amiket a gyűjtemény mellé helyezhetünk! A fényképek könnyebb beazonosítása végett, a keletkezés pontos idejét, helyét és a fotón szereplők teljes nevét, grafit ceruzával ráírhatjuk a fotók hátoldalára vagy a tároló tasakra.

Remélem, sikerült néhány praktikus és könnyen elsajátítható tanácsot adni a „házi archivumok” és az „otthon múzeumok” kialakításához. Legfőképpen, hogy mindenki kedvet kapott a régi iratok, fotók, képeslapok nézegetéséhez, „egy kicsit másképpen”.-Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, levéltárunk Állományvédelmi főosztályának munkatársai és a Civil- Archív projekt levéltárosai a továbbiakban szívesen nyújtanak segítséget.

Bp. 2020.05.14. Szabó Mónika