Budapest Főváros Levéltárának a régió ipar- és építészettörténetének fontos részét képező budapesti sörfőzdéket és az ott főzött sör történetét bemutató kiállítása a Heidelbergi Városi Levéltárnak az egyik legszebb németországi város sörfőzdéinek, sörözőinek több évszázados, hagyományokkal teli múltjába kalauzoló tárlatával egészül ki.

„A pesti serfőzéstől a sörgyártásig” című kiállítás

Két serfőző mester 1793-ban új serfőzdét kívánt építtetni, mivel a régi ház (V., Váci utca 62–64. helyén) már nem tudta a szükségletet kielégíteni. A Tanács egyetértett az építkezéssel, de ellenezte a serfőzés jogának magánkézbe adását. Indítványozták, hogy a város maga építse fel az épületet a mai Kossuth Lajos tértől délre a Duna mellett. Krauß János elkészítette a terveket és a több mint 50 ezer forintos költségvetést. A javaslatot végül elvetették és jóváhagyták az idegen ser behozatalát. Mayerffy Xavér Ferenc a 22 évvel korábbi helyszínen, Petz János pedig a Ferencvárosban 1815. október 1-jén nyitotta meg serfőzdéjét.

A két ambiciózus szakember új korszakot nyitott a város serfőzésében. Már nem bérelték az épületet, hanem saját házukban, saját készségeikkel állították elő a sört. Mind a ketten a Duna közelébe települtek. A vizet a sör készítéséhez és szállítására egyaránt használták. A Münchenben tanult Schmidt Péter a bajor alsóerjesztésű sörfőzés módszerének meghonosítója lett Pest-Budán az 1840-es évek közepén. A gyártás utolsó szakaszában több hónapon keresztül érlelte a sört Üllői úti telepétől kb. 8 kilométerre fekvő kőbányai pincerendszerben.

A helyi mészkövet előnyös tulajdonságai miatt építkezéshez használták. A fejtés során széles és mély aknákat vágtak, amelyeket felül termőföld borított, így jöttek létre előbb a bor, később a sör érlelésére és tárolására szolgáló pincék. Schmidt Péter sörének sikere, a kitűnő kőbányai pincerendszer felkeltette a Bécs mellett alsóerjesztésű sörgyárat üzemeltető Anton Dreher (1810–1863) figyelmét. A Münchenben és Angliában tanult mester 1862-ben megvásárolta Perlmutter Jakab telkét a rajta álló épületekkel, infrastruktúrával. A Dreher birodalom mindenkori vezetői rugalmasan alkalmazkodtak a változó igényekhez. A Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzdét 1948-ban államosították.

„Prost Heidelberg! A heidelbergi sörfőzdék és sörözők története” című kiállítás

IV. Frigyes választófejedelem 1603-ban bocsátotta ki híres „Heidelbergi Sörrendeletét”, amely a heidelbergi sörgyártás több mint 400 éves hagyományának kiindulópontját jelzi. És vitán felül: a heidelbergi legendás „Nagy (bor)hordó (a várkastélyban) szomszédságában a sörital is nagy népszerűségnek örvend! A város több mint 30 sörfőzdéjében folyó sörgyártás – a sörfőzéshez használt kiváló minőségű víznek köszönhetően, amely a Heidelberg fölé emelkedő Königstuhl” –ról (Királyszék) érkezik, – a 19. század közepén ráadásul hatalmas fellendülésnek indul. Az egyetemisták jellegzetes sörkultuszának ebben komoly szerepe van. Az élvezetes gazdaságtörténeti témát feldolgozó kiállítás a sörfőzés és sörivás sajátos kultúrájának sokszínű képét tárja elénk.

A kiállítás kiindulópontját Volker von Offenberg azonos címet viselő könyve képezi. A munka a Heidelbergi Városi Levéltár közleményei sorozatában jelent meg és a „Baden-Württemberg helytörténetéért“ tartományi díját nyerte el. A kötet örvendetes visszhangja bátorítólag hatott a jelen kiállítás létrehozásához. Míg a könyv csak német nyelven olvasható, fontos, hogy a kiállítás, amely mind Németország, mind pedig Heidelberg szempontjából nem tipikus gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti tematikát ölel fel, a nemzetközi publikum számára is elérhető legyen. Ráadásul a német sör külföldön pozitív fogadtatásra számíthat.

A kiállítási tablók az események időrendi sorrendjét követik és az adott időszak főbb fejlődési irányait és fontos szempontjai dolgozzák fel.

A 2017. június 9-én megnyitott kiállítás pesti része a levéltár I. emeletén található kiállító teremben tekinthető meg, míg a heidelbergi az aulában látható 2017. október 31-éig.