A Levéltári egypercesek november 25-i epizódja a Katalin névhez kapcsolódik.

„A Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép… Mindenkinek megvan a maga Katalin utcája” – írta Szabó Magda 1969-ben megjelent Katalin utca című regényéről. A regénybeli Katalin utca a Vízivárost, a Fő utca, a Corvin és a Széna tér környékét idézi, de a valós helyszínek leírása számos elképzelt részlettel tér el az eredeti I., illetve II. kerületi helyszínektől. Ha a budai Vár környékén nincs is, de Budapesten létezik Katalin utca, mégpedig az 1920-as évek óta Sashalmon, a mai XVI. kerületben. Szintén Sashalmon 1954-ben kapta a Katóka nevet a korábbi Dobó Katica utca. A kispesti és a rákoshegyi Katica utca esetében – ez utóbbi 1892 és 1948 között volt ismert ezen a néven– nem lehet tudni, hogy a női név vagy a katicabogár volt-e a névadó, de a XVIII. kerületi Újpéteritelep Katinka utcája vélhetően a Katalin női név becézett alakja. Újpesten 1999-ben egy park kapta a Katalin nevet.

Kr. u. 305. november 24-én vagy 25-én halt meg Alexandriában, a később Alexandriai Szent Katalinként tisztelt vértanú, akinek tiszteletére szentelték fel a Tabánban a dzsámiból átalakított templomot, amely mai képét sorozatos átépítések, bővítések után a 18. században nyerte el. A környék a hagyományos Katalin-napi zenés-táncos búcsúk, majd Katalin-napi bálok színhelye volt. Már a 19. században is népszerűek voltak a Katalin-bálok szerte az országban – egy részüket jótékony céllal rendezték meg. Budapesten a legnevesebbet az 1870-es években a Vigadóban és a Hungária Szállóban, a két világháború között pedig a Gellért Szállóban tartották.

Képeinkkel (BFL XV.19.c.10 és 11, XXIX.1753.b) ezúttal a Tabánban, az Alexandriai Szent Katalin plébánia környékén teszünk virtuális sétát.

Garami Erika