A Levéltári egyperces február 2-án a medveárnyék szemlélés kapcsán jelentkezik. Megfigyelés szerint, ha szép napos az idő, a medve kijön a barlangjából, meglátja az árnyékát és visszabújik a barlangjába, és még negyven napig elő sem jön, a tél tartós lesz, ha nem látja árnyékát, akkor hamar jön a tavasz.

A főváros egyik nevezetes medvéje, a korabeli újságok gyakori szereplője volt Kristóf. Az 1866-ban megnyitott Fővárosi Állat- és Növénykertben barlangszerű helyet képeztek ki, emellett a „kisebb medvéknek” szűkös ketrecet emeltek, amelyet csak sokkal később bontottak el. A ketrec egyik első lakója volt Kristóf, egy kisebb termetű barnamedve, „aki” még bocs korában került a máramarosi hegyekből az állatkertbe. Nevét egyik őrétől kapta. Barátságos természete miatt hamar a látogatók kedvencévé vált, bár támadni is tudott, erre bizonyíték, hogy egyik gondozóját is súlyosan megsebesítette. Rajongói között tudhatta Deák Ferencet, aki majdnem minden nap meglátogatta kedvencét, s órákig üldögélt ketrece előtt. Mivel akkor nem tiltották az állatok etetését, Deák rendszeresen etette Kristófot, mégpedig zsömlével. A medve megtanult ügyesen kunyerálni, állítólag egyszer a haza bölcsének esernyőjét is megszerezte, így hazafelé megázott a politikus. Pesti anekdota szerint Deák országgyűlési beszédeit is szerette Kristófnak felolvasni. Deák és Kristóf barátságának az állat halála vetett véget. Az Állatkert vezetősége elhatározta, hogy kedveskedni fog a hűséges látogatónak. Kikészítették Kristóf medve bőrét „lábszőnyegnek”, amelyet egy küldöttség adott át az idős politikusnak 1875 decemberében.

Deák és Kristóf barátsága a kisfilmben 1:43-tól látható: https://www.youtube.com/watch?v=zWMUYv8M1Wk…

Garami Erika

Illusztrációk:

-Deák Ferenc és Kristóf medve, Ludas Matyi, 1872. szeptember 8.

–Vasárnapi Ujság, 1866, 433. oldal

-A medveketrec terve, 1866 BFL XV.17.b. 312, 0288e-f