„Színpompás látvány fogadja a Ferihegyi repülőtér avatására érkezőket. A gyönyörűen újjáépített repülőtér épületét Lenin, Sztálin, Rákosi hatalmas képmásai, vörös és nemzeti színű lobogók ékesítik.” – tudósítottak a napilapok az 1950. május 7-i, vasárnapi megnyitóról. Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter avatta fel a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőteret. A kezdetek 1918-ra nyúlnak vissza, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia rendszeres légiposta-forgalmat indított a két főváros, Bécs és Budapest között. 1920 februárjában alakult meg az első független magyar légiforgalmi társaság, a Magyar Aeroforgalmi Rt., amit a trianoni törvények miatt meg kellett szüntetni. Néhány év múlva azonban az enyhüléssel beindult a magyar légiforgalom főleg a Magyar Légiforgalmi Rt-nek köszönhetően.
A mátyásföldi és a budaörsi mellett 1938-ban ismét felmerült egy új fővárosi repülőtér építése, amelyet polgári, katonai és sportcélokra egyaránt kívántak használni. Ifj. Divald Károly 1939-ben nyerte el a ferihegyi épület tervezésére kiírt pályázatot. Először a Magyar Királyi Légierő és a Repülő Kísérleti Intézet hangárjai épültek meg. Az utasforgalmi épület kivitelezése 1942-ben kezdődött és 1948-ban fejeződött be. A háború alatt minden repülőterünk súlyos károkat szenvedett. A második világháború után magyar–szovjet vegyesvállalati struktúrában hozták létre a MASZOVLET-et, a Magyar–Szovjet Légiforgalmi Rt-t 1946 márciusában budaörsi székhellyel. Ekkor 11 repülőtér működött Magyarországon, ebből 9 vidéken. A megnyitón hangsúlyozták, hogy az ötéves tervben szerepel minden hazai nagyobb város bekapcsolása a légiforgalomba. Építésükre, a műszaki feladatok ellátására a Repülőtér Beruházási Nemzeti Vállalatot, a berendezések és az energia biztosítására pedig a Repülőgépfenntartási Nemzeti Vállalatot hívták életre.
Az első menetrend szerinti járat az avatást követő nap, 1950. május 8-án indult, mégpedig Prágába.
Garami Erika
Illusztrációk:
- Fortepan/UVATERV, 1950
- BFL XXIX.1753.b 1984 01144 0022
- BFL XXIX.1753.b 1986 03252
- BFL XV.17.d.322.a/ 62 és 65
