Az 1945 január végi napok a fővárosban az ostrom jegyében teltek, függetlenül attól, hogy a pesti oldalon véget értek a harcok. Az alábbiakban korabeli napló- és levélrészletekkel idézzük fel, hogyan éltek a város lakók ezekben a napokban.

„Éjjel kettőkor nagy aknarobbanás, ide esett a kazánház ajtóba, az egyik katona súlyosan megsebesült, fiatal 18 éves szudétanémet. Erről sem tudnak aztán többet. Később az őrmesternek differenciái támadtak az egyik katonával a kenyéradagon. Kenyér nincs… Ha akarják, mindent elvehetnek tőlünk, tehát inkább szépszerével kell adni… Egyszerre látjuk, hogy a Kissvábhegy irányából vörös tűzgolyók repülnek át a kerten — ágyúlövedékek. Az őrmester lelkesen kirohan, hogy ezek németek, — a Kissvábhegy!”

„Felmentünk /az óvóhelyről/ és láttuk, hogy a lépcsőházban lovak vannak kikötve. Elborzadva láttam, hogy az egyikük a korlátot eszi és már lenyelt egy csomó fadarabot. Véres nyál csorgott le felsebzett ínyéről mellkasára. Hát nincs egy golyó, ami ezeket a szerencsétlen állatokat megszabadítaná szenvedéseiktől?”

„… csend van. Folyton járnak a fosztogatók, feltörnek mindent, civil ruhát keresnek és mindent visznek.”

„Még mindig semmi hírem rólatok. Budapest szörnyen néz ki, és főleg szörnyű a sok lövöldözés. Állandóan hallani a gránátbecsapódásokat. Sok a bombázás is… igen-igen rosszul esett, ez a rekvirálás. Az emberek igen furcsák, igen sok csalódás ér mostanában. Az emberek levetették az álarcukat. – Holnap elmegyek egy jósnőhöz, itt lakik a Várban, tőle akarom megtudni, hogy mi van Veletek.”

„Kiderült, hogy bátor vagyok, ezzel kell kezdenem. Az emberektől kutyául félek, de amitől az emberek félnek: a golyó, az akna hidegen hagy. S éppúgy a bomba, a repülő, a gránát és a kézigránát… A legnagyobb csalódás: én ezt hittem, ez a háború a pontos, nagyüzemien tiszta és gyors halál háborúja lesz. Ehelyett kontár mészárlás, piszkos vágóhíd!”

Összeállította: Garami Erika

Szövegek forrása az idézetek sorrendjében:

-Anka naplója 1944. március 14. – 1945. március 5. szerk.: Takács Márta. Budapesti Negyed, 2002. ősz. BFL. 206. p.

-Christine Arnothy: I Am Fifteen and I Don’t Want To Die. New York, 1956. Scholastic Inc. 33. p.

-Rudnyánszky Éva: Napló az Úri utca 22.-ből. In: Naplók az óvóhelyről – Budapest ostroma civil szemmel. Budapest, 2021.NEB. 140. p.

-Dietzgen Mária levele édesanyjához. Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944–1947. szerk.: Géra Eleonóra, Budapest, 2020, BFL–ELTE. 93–44. p.

-Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1929–1945. https://reader.dia.hu/document/Illyes_Gyula-Naplojegyzetek_1929_1945_-78

Képek forrása: Fortepan/Nagy Emese
Évszám: 1945
Képszámok: 291658, 291655, 291656, 291652, 291649, 291654