A 19–20. század fordulóján folyamatosan növekedett a Budapest VI. és VII. kerületében élő reformátusok száma. A helyi gyülekezet előbb az Erzsébet körúton, majd a Rózsa utcában, Izsó Miklós szobrászművész korábbi műtermében tartott összejöveteleket. A hívek növekvő létszáma miatt egyre sürgetőbb feladattá vált az önálló templom és lelkészlakás (parókia) építése. Az anyagi alap megteremtésére 1903-ban adománygyűjtés indult. A legnagyobb, 300 ezer korona értékű támogatás 1908 tavaszán érkezett alistáli Laky Adolf ötvösművész névtelen adományaként. Két évvel később a székesfőváros 200 ezer korona építési segélyt ajánlott fel a pesti egyháznak (az egyházmegye jogelődjének) azzal a feltétellel, hogy az időközben kiutalt építési telket az egyház visszaadja. Így sikerült megvásárolni a Városligeti fasor 5–7. szám alatti ingatlant.

A budapesti egyháztanács 1911 márciusában, több sikertelen pályázat után Árkay Aladárt bízta meg a tervek elkészítésével, amivel az építész két hónap alatt elkészült. Érdekesség, hogy a templom és a vele egybeépült parókia az eredeti tervekhez képest módosítva, a hossztengely mentén tükrözve épült fel. Az engedélyezés után ugyanis kiderült: az egyház még mindig híján van az építkezés befejezéséhez szükséges anyagi eszközöknek. Ekkor Herzl Manó, a szomszédos Városligeti fasor 9. szám alatti sebészeti szanatórium tulajdonosa sietett a reformátusok segítségre: 30 ezer koronás adománya fejében azt kérte, hogy a templom ne a telek szanatórium felőli oldalán épüljön fel, mivel teljesen beárnyékolná azt. Árkay Aladár e kérésnek megfelelően átdolgozta az eredeti terveket úgy, hogy a templom hajója a telek túlsó oldalára, míg a torony és a parókia a szanatórium felőli oldalra került. A módosított tervekre a székesfőváros 1911. augusztus 4-én adta meg az újabb építési engedélyt. A munkálatok közel két évig tartottak, az ünnepélyes templomavatásra 1913. június 1-jén, a vasárnap délelőtti istentiszteleten került sor.

Az immár több mint száz esztendős, műemléki védettséget élvező szecessziós épületegyüttes több felújításon is átesett: 1981-ben például a templom belső terének teljes felújítása történt meg. Ennek tervanyaga Budapest Főváros Levéltárában, a Budapesti Műemléki Felügyelőség tervei és iratai (BFL XV.17.e 306) között található.

Vezsenyi Péter

Felhasznált irodalom:

„…a templomnál is nagyobb van itt.” Szemelvények a Budapest-Fasori Református Egyházközség és a 100 éves Fasori Református Templom történetéből 1913–2013. Szerk.: Millisits Máté. Bp., 2013.

Farbaky Péter: A fasori református templom. In: Ars Hungarica, XII. évf. 2. sz. (1984) 255–269.