Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című művét minden iskolaviselt ember ismeri, és a legtöbb család könyvespolcán ott csücsül az író néhány munkája. Életműve ma is tananyag, így minden bizonnyal sokan emlékeznek egy névre, amely egyben a szilárd tudás jelképe: Steinmann, aki az iskola kétpólusú világában felülemelkedik diáktársain, és már inkább tanár, mintsem tanuló. Azonban – a Rossz Tanulóéval ellentétben – kevesebben ismerik a Jó Tanuló, Steinmann Bódog (Félix) későbbi sorsát és viselt dolgait.

Steinmann Bódog 1887. május 1-jén született Bécsben, apja Steinmann Fülöp kézműáru-kereskedő,^[1] anyja Wagner Jozefin volt.[2] Három év múlva ugyancsak Bécsben született meg a család második fiúgyermeke, Ottó, majd 1890 és 1892 között Budapestre költöztek át, ahol a harmadik fiútestvér, Pál született 1892-ben. Mindhárom fivér ugyanabba az intézménybe, a Markó utcai főreáliskolába (akkoriban Budapesti V. Kerületi Magyar Királyi Állami Főreáliskola) járt, ahol Steinmann Bódog egy osztályba került Karinthy Frigyessel. Steinmann és Karinthy, az író gyermekkori naplója és későbbi művei alapján egyáltalán nem kedvelték egymást, egy alkalommal Karinthy gúnyverset is írt Steinmannról, mire az beárulta őt egy tanáruknál.[3] 1905-ben tettek érettségi vizsgát, Karinthy „érett”, míg Steinmann „jól érett” eredménnyel,[4] s az író Steinmann középiskolai teljesítményét, alakját örökítette meg a Jó tanuló felel című írásában. Steinmann a középiskola elvégzését követően nem jelentkezett egyetemre, hanem bankhivatalnokként helyezkedett el a Magyar Általános Hitelbanknál. A „grófnő” tevékenységéről 1905 és 1913 között semmit sem tudunk, minden bizonnyal élte a hivatalnokok munkába révedő életét. Bár a Tanár úr kérem csak 1916-ban jelent meg, a közvélemény már korábban megismerhette a Steinmann nevet, és lehetséges, hogy Karinthy is tudott az esetről: 1913-ban ugyanis az eminens Jó Tanuló és két testvére ellen feljelentés érkezett, amely alapján csalás és sikkasztás vádjával a budapesti törvényszék vizsgálóbírója elfogatóparancsot adott ki ellenük.

A feljelentő egy fővárosi orvos volt, név szerint dr. Kelemen Géza, aki közel 7500 korona kárt szenvedett, mikor Steinmann Pál kérésére fedezetet adott Pál közúti részvényeire, amely összegből azután a legkisebb testvér csak töredéket adott vissza, a maradékból pedig tőzsdézett cukoripar- és kisbirtok-részvényekkel. Kelemen több alkalommal is számon kérte Pált, Ottót és Bódogot, azonban mindannyian kitérő válasszal szolgáltak, így végül az orvos megtette a feljelentést, amelyet követően a három testvér vonaton Bécsbe utazott.[5] Bécsből Félix felhívta egy kollégáját, és tanácsot kért tőle, azonban a beszélgetést egy detektív lehallgatta, így mikor a pesti bankhivatalnok tanácsára a három testvér éjjel vonatra szállt és visszajött Budapestre, a Nyugati Pályaudvaron már várták őket.[6] A vizsgálóbíró mindhármuk előzetes letartóztatását rendelte el, Kelemenen kívül ugyanis még hét személy jelentkezett, szinte kivétel nélkül orvosok, így többszörös csalás vádjával kezdődött meg büntetőügyük.[7] A vád szerint Steinmann Pál mint beteg jelentkezett különböző budapesti orvosoknál, akiknek bizalmába férkőzött, majd kölcsönt kért tőlük, amelyet azután nem adott vissza, Bódog a csalás szellemi atyjaként, Ottó pedig a technikai feltételek előteremtésével vállalt szerepet a bűntettben, szögezik le a korabeli lapok. Míg kezdetben csupán orvosok meglopásáról írtak a korabeli újságok, a történet később kiegészült kollégák pénzének eltulajdonításával is. Az új történetszál szerint a három testvér a bank egyes tisztviselőit beszélték rá arra, hogy a könnyű haszon érdekében adják át pénzüket, majd ők tőzsdéznek belőle, ehelyett azonban lóversenyre és kártyára költötték. Az Ujság és a Világ cikkei szerint mikor a többi bankhivatalnok rájött a csalásra, feljelentéssel fenyegették meg a testvéreket, akik erre megzsarolták a bank vezetőségét, hogyha bármi bajuk esik, kiteregetik a pénzintézet belső ügyeit. A lapok tanúbizonysága szerint ekkor a bank vezetősége megtiltotta, hogy alkalmazottaik feljelentést tegyenek a Steinmann-fiúk ellen, majd eltávolította őket állásukból.[8]

A Pesti Napló tudósítója szerint egy év alatt 120 ezer koronát csaltak össze, amelyet azután különböző mulatóhelyeken költöttek el,[9] a Népszava szerint május és szeptember között összesen 80 ezer koronát. Ha lehet hinni a korabeli híradásnak, a herdálásban nagy szerepe volt a „jó tanulónak”, aki „két kézzel szórta a pénzt, a lóversenyen ezreket vesztett, reggelig kártyázott, s ez idő alatt az utcán autotaxi várta, a taksamérő pedig kilencvenhat koronát mutatott. A Casino de Paris-ban volt egy barna leányka, a Hédiké, erre a szép nőre ezreket költött, általában ugy élt, mint egy milliomos.”[10]

A legszuggesztívebben a Pesti Napló tudósított a vélt eseményekről 1913 szeptemberében: „A három testvér kihallgatásuk alkalmával töredelmes vallomást tett. Beismerték a terhükre rótt összes bűncselekményeket, amelyekbe a lóverseny- és kártyaszenvedély hajtotta őket. Steinmann Pál, aki a legfiatalabb hármuk közül, részletesen elmondotta, hogy a hatvanezer koronányi kicsalt összeget milyen módon könnyelmüsködték el. A Mitzger-féle Hungária-Klubban és a lóversenytéren hagyták a pénz legnagyobb részét. A kicsalt összegek apránkint úsztak el s hogy a már elveszett pénzt visszaszerezzék, újabb csalásokkal tőkét kerítettek maguknak a játékok folytatására. Egyik este – mondotta Steinmann Pál – egy Andrássy-uti kávéházban ültem, ahol egy Breuer és egy Weisz nevű ember kártyázásra szólítottak fel. Szerény alsós játékba fogtunk, amikor egyik partnerem azt ajánlotta, hogy játszunk valamilyen hazárd játékot. En beleegyeztem, rögtön felkerekedtünk s a Podmaniczky-utcai István-király kávéházba mentünk, ahol bakkara-játékba fogtunk. Hatezer korona volt nálam, de reggelre, mikor fölálltunk a kártya- asztaltól, egy fillér nem maradt a zsebemben.”[11]

A védők szerint csupán Steinmann Pál bűnössége igazolható, testvérei bűnpártolással lennének vádolhatók, ám a vizsgálat alapján ők csak később szereztek tudomást testvérük ügyeiről, s minden, amit tettek, az ő védelmében volt, a korabeli Btk. pedig ez esetben büntetlenséget biztosított számukra.[12] Végül 1914 januárjában Pál két testvérét szabadon bocsátották, Bódog január 10-én szabadult,[13] majd februárban Pált is szabadon engedték. [14] Bár a korabeli újságok előszeretettel feketítették be Steinmann Bódog nevét, szabadon engedése mégis büntetlenségét igazolta. Hogy a főváros éjjeli mulatozásának ismert alakja lett volna Steinmann, a grófnő, a középiskola szorgalmas diákja, eldönthetetlen kérdés marad.

Steinmann Bódog, bár 1913-ban még hadmentes volt, az első világháború kitörését követően a közös hadsereg katonájaként harcolt az antant csapatai ellen. Tüzérfőhadnagyi rangban szolgált, sebesülést is szerzett, amellyel kiérdemelte a Sebesültek Érmét, illetve a 84 napi (12 heti) folyamatos frontszolgálatért járó Károly csapatkeresztet, emellett pedig az ezüst és bronz Signum Laudis, továbbá a kis ezüst, bronz vitézségi érem tulajdonosa is volt.[15]

Az első világháború után a rendőrség beszerzési osztályán dolgozott, testvéreihez hasonlóan. 1920-ban neve az Országgyűlésben is felmerült, Budaváry László, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja országgyűlési képviselője belügyminiszternek címzett interpellációjában. Budaváry 1920. június 26-i felszólalásában egyebek mellett a rendőrség munkájába vetett bizalomról beszélt, negatív példaként említve Steinmann Félix és testvére, Ottó esetét, akik ellen az ügyészség a rendőrség beszerzési osztályán történt visszaélések miatt előállítási parancsot adott ki, ám groteszk módon az eljáró rendőrök a legnagyobb odaadás dacára sem találták meg saját kollegáikat.[16] 1920-ban emellett kommunista izgatás vádjával is indult ellene és két társa ellen eljárás, ám a Budapesti Államügyészség ejtette a vádakat, mivel egyértelműen nem volt bizonyítható bűnösségük.[17]

1922-től az Általános Hitel és Kereskedelmi Rt. részvénytársasági igazgatója volt,[18] 1925-től fogva a Magyar Finombőrgyár Rt. felügyelőbizottsági tagja volt,[19] egészen haláláig.[20] Steinmann Félix, aki minden bizonnyal ismerte Karinthy róla szóló karcolatát, 42 évesen hunyt el, 1929. szeptember 28-án, gyomorfekélyben.[21] Dr. mindszenti Rákosy Imre, a volt osztrák-magyar konzuli főtörvényszék elnöke, a magyar királyi Curia nyugalmazott bírája Steinmannról írt gyászjelentését a Pesti Hirlap 1929-es száma közölte A gyászjelentés hűséges alkalmazottról, igaz kollégáról emlékezett meg, a „jóságos szolgálatkészségű” Steinmann személyében. A Jó Tanulót 1929. október elsején a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra.[22]

Neve, amelyet a Rossz tanuló, Karinthy Frigyes tett feledhetetlenné, egyben a szorgalmas diák szinonimájává vált, rövid, de dolgos élete a kuriózumokat és fordulatokat sem nélkülözi. Az ellene felhozott vádak, és a feltételezett negatív jellemvonásairól szóló cikkek azonban nyitott kérdést hagytak az utókorra: Steinmann Félix, a grófnő, a középiskola jó tanulója, eminens diák volt, akinek példáját minden tanulónak követnie kell, vagy pedig csupán elzüllő középosztálybeli, aki csalással, sikkasztással kereste meg vagyonát, hogy aztán két kézzel szórja azt pezsgőt szürcsölve áporodott levegőjű kaszinókban?

Vendégszerzőnk: Halász János

[1] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék. Bp. 1916. 1066.

[2] Születése bejegyezve a bécsi izraelita hitközség születési anyakönyv 735/1887. folyószáma alatt.

[3] Karinthy Frigyes: Gyermekkori naplók. 1898–1899, 1899–1900. Bp. 1997.

[4] HU BFL VI.502.d – 1A.05-06.24. – 1905.

[5] A Steinmann-testvérek. Budapesti Hírlap, 33. (1913: 215. sz.) 11.

[6] Elfogták a csaló bankhivatalnokokat. Pesti Napló, 64. (1913: 215. sz.) 7.

[7] A Steinmann fiuk. Budapesti Hírlap, 33. (1913: 224. sz.) 16.

[8] A Steinmann testvérek letartóztatása. Az Ujság, 11. (1913: 217. sz.) 11.; A három testvér. A szélhámos banktiszviselők üzelmei. Világ, 4. (1913: 216. sz.) 11-12.

[9] A három testvér büne. Pesti Napló, 64. (1913: 217. sz.) 9–10.

[10] A három bankfiu. Népszava, 41. (1913: 216. sz.) 14.

[11] A letartóztatott csaló bankfiúk. Pesti Napló, 64. (1913: 216. sz.) 8. o.

[12] A három Steinmann. Pesti Napló, 64. (1913: 221. sz.) 17. 

[13] HU BFL – VII.102.a – fogoly – 1913 – 2322.

[14] A Steinmann-testvérek szabadon bocsátása. Budapesti Hírlap, 34. (1914: 10. sz.) 36. 

[15] Steinmann Félix gyászjelentése. Pesti Hírlap, 51. (1929: 222. sz.) 13. 

[16] Az 1920. évi február hó 16-ára hirdetett nemzetgyűlés naplója. Bp. 1920. III. 106.

[17] HU BFL – VII.18.d – 13/3788 – 1920.

[18] HU BFL – VII.179.a – 1922 – 1422.

[19] Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz. 1925–26. évre. Bp. 1925. 1135.

[20] Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz. 1928–29. évre. Bp. 1925. 694.

[21] Halálesete bejegyezve Budapest XVI. ker. polgári halotti anyakönyv 89/1929. folyószáma alatt.

[22] Sírja a 30A parcella 22. sor 2. sírhelye.