Ha elfogadjuk kiindulópontnak, hogy a kinematográfia az első években egyike a mutatványos attrakcióknak, s a kor közönsége nem tekinti emblematikusnak, a századforduló civilizációja szimbólumának, akkor nem csodálkozhatunk azon sem, hogy presztízse csekély, a vurstlibeli premier mellett az első években kávéházak, sátrak, bódék, alkalmanként színházi előadások adnak helyt a mozgóképeknek.

A majd egy éven át (1897. április 5-ig) zajló Royal szállóbeli Dupont-féle filmvetítések mellett több helyen ütötték fel a sátrukat vándormozisok. Pesten a Dohány utca-Károly körút sarkán meg a Teleki téren felváltva a Narten projectograf, Budán a Bomba téren (ma Batthyány tér) a Lifka-mozi dolgozott. A Városligetben özvegy Fényes Mártonné a panoptikum mellett az új találmányt is kínálta a nagyérdeműnek. A Bomba téri ponyvasátor 1902-es hangulatát megörökítő a késői visszaemlékezés mintha a több évtizeddel korábbi vásári mutatványosbódékat is idézné egyben. A 15 krajcárért látogatható sátor előtt kikiáltó áll: „Itt látható Sergius nagyherceg meggyilkolása és egy nagy csomó nevettető mozgókép, melytől az öreg megfiatalodik, a szomorúságot vidámság váltja fel. Sokat nevetnek, folyton nevetnek. Ilyet még nem láttak, mozognak az emberek, a lovak, az állatok. Tessék, uraim, hölgyeim, fiatal uraim, csak pár krajcár a belépődíj!… Előttem vagy 12 méterre, egy kifeszített fehér vászon. Jobbra egy kisebb pódium, azon volt vagy négy-öt zenész, kürtös, nagydobos, kisdobos, cintányéros és még valamiféle, amit azonban a sötétség miatt nem tudtam kivenni… A sátor közepén néhány petróleumlámpás pislákolt. A mozgókép a hátam mögött állt, egy magas faalkotmányon, mögötte a gépész ült, ki javította a gépet. Csöngettek. Sötét lett. Előttem a vásznon alakok jelentek meg, kozák lovasok. Egyszerre csak látok egy főúri lovaskocsit, majd embereket, kik a kocsi felé szaladnak és bombát dobnak. A közönség felszisszen. A képen a bomba robban, sűrű, sötét füstfelhőbe takar be mindent. A nagydobos veri a dobot, szól a csinnadratta, én meg lélegzetemet is visszafojtva figyelek. Hirtelen vége mindennek, a zene elhallgat. Kinyitják a bejárót takaró függönyt, világosság szalad be a sátorba.”

(Kolta Magdolna: Képmutogatók. A fotográfia látás kultúrtörténete.)