155 éve, 1866. július 30-án indult útjára Pesten az első lóvontatású vasút. Délután négy órakor hullámzó tömeg fogadta hatalmas ovációval a Pesti Közúti Vaspálya Társaság első „lóvontatású vasútját”, amely a régi Széna tértől (ma: Kálvin tér) Újpestig szelte át az utat. S micsoda luxussal volt berendezve: hágcsós tetőrésszel, ernyős alkalmatossággal… Az első utazó maga a főváros alpolgármestere volt, mellette különböző hatóságok előkelőségei, nem beszélve a dámákról. Később pedig, amikor a lóvasúti vágányok már keresztül-kasul keresztezték a fővárost, a hat- és négykrajcáros menetjeggyel még Budára is eljuthatott az utazó. Hogy is írta Krúdy? „A villamos csak úgy bolondjában ment mindenhová…” Hej, de régen is volt mindez…
Ötven évvel később, 1915. március 1-jén, hétfőn reggel 7 órakor indult el két kocsival az első budapesti autóbuszjárat. A Tolnai Világlapja szerint: „A közönség valósággal megrohanta az uj közlekedési eszközt; a két autóbusz állandóan zsúfoltan járja meg az Aréna-uttól a Vilmos császár-utig és visszavezető útját.”[2]
Az első autóbusz (automobil-omnibusz) egy Austro-Daimler Tudor akkumulátoros hajtású, 34 férőhelyes, hágcsós tetőrésszel ellátott ún. imperiális jármű volt, míg a Kistarcsán (Gép- és Vasútfelszerelési Gyár) készített benzinmotoros, imperiál nélküli busznak 24 ülőhelye, hat állóhelye, és a hátsó perionon még két állóhelye volt. A buszok az Aréna (ma: Dózsa György) út és a Nagy János (ma: Benczúr) utca sarkától az Andrássy úton át a Vilmos császár (ma: Bajcsy-Zsilinszky) útig közlekedtek. A 15 percenként induló járaton 14 fillérbe került a szakasz- és 20 fillérbe a vonaljegy. A kocsik csak azokon a helyeken álltak meg, ahol arra igény mutatkozott.
A Világ című lapból azt is megtudhatjuk, hogy – külföldi mintára – azok a gyermekek, akik egy méternél alacsonyabbak voltak, díjmentesen utazhattak. Megnyugtatásul még azt is közölte a cikk, hogy: „Az esetleges viták elkerülése céljából az egy méter magasságot a kocsik belsejében feltűnő helyen jelezni fogják.”[3]
Bizony lelkesen fogadta a furcsa kinézetű automobilokat a főváros lakossága. Miért is?
„Budapest csigagyorsasággal közlekedő közúti vállalatainak konkurrense támadt. Megjelent az első autóbusz a főváros utcáin és a baktató villamosok, az álmos omnibuszok megriadva, de kíváncsian nézték a különös jövevényt a Vilmos császár- útón, az Andrássy-úton. A közönség is örömujjongva nézte a főváros közlekedési viszonyainak e ,»megjavulását« és megrohanta az új közúti alkalmatosságot, sőt a kalauzzal összeszólalkoztak már az első körúton” – olvashatjuk az Élet 1915. március 7-ei számában.[4]
Az első autóbuszok megjelenése óta hosszú idő telt el. Napjainkban már az 50–60-as évek busz matuzsálemeire csodálkozunk rá, hogy milyen is volt a régi 7-es, az 5-ös vagy a 35-ös busz. S ma, amikor a légkondicionált, full extrás Mercedes, Ikarus és Volvo buszokon járjuk a várost, el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett ezeken a régi járműveken végigdöcögni a hepehupás utakon.
* * *
A tömegközlekedési eszközök fontos kellékei a város arculatának, s egyben információt adnak az akkori közlekedési kultúránkról. Érdekes elgondolkodni azon, hogyan jutottunk el a lóvasúttól a légkondicionált autóbuszig?
Budapest Főváros Levéltárának Fotótára jelentős gyűjteményt őriz a korabeli buszokról. Több fotón még a büszke sofőr is a kocsija mellé állt. A fényképeket Széki Dezső egykori buszsofőr készítette. A képek jelzete: HU BFL XV.19.c.8.e.
Csiffáry Gabriella
[1] Siklóssy László: A százéves lóvasút. Közölve: Uj Idők 1927. 33. évfolyam, 486. o.
[2] Közölve: Tolnai Világlapja, 1915. március 18. 12. szám, 12. o.
[3] Közölve: Világ 1915. február 26. 6. évfolyam, 57. szám, 11. o.
[4] Közölve: Élet 1915. március 7. 7. évfolyam, 10. szám, 238. o.