Bevezető/beköszöntő

Mi, levéltárosok, levéltári munkatársak gyakran szembesülünk azzal, hogy a közvéleményben meglehetősen téves kép él arról, hogy mi folyik a levéltárban, mit is csinál egy levéltáros.

A filmekben, könyvekben megjelenő levéltároskép – közismert a poros papírok közt élő, a világtól elrugaszkodott, köpenyes tudós figurája – meglehetősen távol áll a valóságtól. Tapasztalataink szerint még azok a történész kutatók sem értik egészen, milyen feladatotokat kell egy levéltárosnak ellátnia, akik járnak levéltárba, pedig a kutatott iratanyag tartalmát jobban ismerik, mint az őket kiszolgáló levéltáros.

A most fennálló veszélyhelyzet különösen indokolttá teszi, hogy egy sorozat keretében bemutassuk, hogyan működik ezekben a hetekben Budapest Főváros Levéltára, amely ugyan kényszerűen, átmenetileg bezárta kapuit a kutatók és az ügyfelek előtt, munkatársai azonban otthon sem pihennek.

A „home office” üzemmód természetesen minket is váratlanul ért, s nem tudtunk minden, erre az évre tervezett tevékenységet tovább vinni: olykor kényszerű megoldásokhoz kellett nyúlnunk, s olyan munkákat vettünk elő, amelyek „normál üzemben” csak egy-két év múlva kerülnének sorra. Jelen írásunkban igyekszünk közérthetően tájékoztatást adni ezen munkálatok eredményeiről, értelméről, illetve hasznáról a beiratkozott és reménybeli levéltárhasználók számára.

Perczel Olivér: Budapest 1919-es román megszállásának adatbázisa

Magyarország 1919–1920. évi román megszállása a legutóbbi időkig a hazai történetírás elhanyagolt, keveset kutatott területe volt. A 100 éves évfordulón vett lendületet a megszállás levéltári dokumentumainak és sajtóanyagának aprólékos összegyűjtése, a megszállás egyes lokális, regionális és országos „tapasztalatainak” feldolgozása és az eredmények közzététele. Budapest 1919. augusztus 4. – november 14. között állt román megszállás alatt. Ennek eseményeivel, politikai, diplomáciai és katonai hátterével több visszaemlékezés, politika- és hadtörténeti feldolgozás foglalkozott, de itt sem került sor a megszállás hétköznapjainak részletekbe menő vizsgálatára, így Budapest Főváros Levéltárában és a Hadtörténelmi Levéltárban található források szisztematikus számba vételére sem. Az évforduló adta ösztönzést kihasználva, ezt a munkát elvégeztük. Eredményeinket a Fons folyóirat 2019. évi 4. számában megjelent „Míg a tábornokok haboznak, a románok rabolnak. Budapest román megszállása 1919-ben” című tanulmányunkban publikáltuk.

Budapest Főváros Levéltára a Trianon Emlékév alkalmából célul tűzte ki, hogy a román megszállás helyi eseményeire, hétköznapjaira vonatkozó iratokat a világhálón is közzétegye. Kutatásaink során kiderült, hogy a Hadtörténelmi Levéltárban a Miniszteri Fegyverszüneti Bizottság irataiban (HL I.53. 16–17. doboz) jelentős kompakt forráscsoport található a témára vonatkozóan, melyet a két levéltár együttműködésének köszönhetően dolgozhattunk fel.

A Miniszteri Fegyverszüneti Bizottság a kormány 1918. november 23-i határozata alapján jött létre a különböző tárcák és érdekelt hatóságok képviselőiből a hadügyminiszter irányítása alatt. Feladata volt a fegyverszünettel és az ország területének idegen csapatok általi megszállásával kapcsolatos teendők koordinálása, ezek egységes intézésének biztosítása. Emellett hatáskörébe tartozott a megszálló katonaság visszaélései, a fegyverszüneti egyezménybe ütközőnek ítélt cselekményei miatti panaszok gyűjtése és ezek továbbítása a Szövetségközi Ellenőrző Bizottsághoz. Ez utóbbi feladatából adódóan gyűjtötte össze a román katonaság által elkövetett atrocitásokra vonatkozó bejelentéseket, jelentéseket, amelyek mind a szervezett zsákmányolást és rekvirálást, mind az egyes katonák és csoportjaik kilengéseit feltárják. Ennek érdekében megkapta a rendőrséghez a román katonák rablásai és erőszakos cselekményei ügyében beérkezett feljelentések és az ügyekben felvett jegyzőkönyvek, jelentések másolatait. A dokumentumok alapján jegyzékeket állított össze a rekvirálásokról, mindezeket „sérelemjegyzékekbe” foglalta a békekonferencia nagyhatalmait helyben képviselő szövetségközi katonai bizottság számára. (A rendőrségi iratok másolatainak fennmaradása hézagpótló, mert a Budapesti M. Kir. Államrendőrség iratai ebből az időszakból nem maradtak fenn.) 

A járványhelyzetből adódó kényszerű „home office” adta lehetőséget kihasználva elkészítettük azt az adatbázist, amelynek segítségével a közel 1400 oldal terjedelmű irategyüttesben részletesen lehet tájékozódni. Ennek során mintegy 500 egyedi sérelmet, cselekményt azonosítottunk és foglaltunk táblázatba. Célunk az anyagnak a Hungaricana közgyűjteményi portál levéltári adatbázisában történő közzététele. Az adatbázis lehetővé fogja tenni, hogy az iratokban a sérelem helyszíne, időpontja, az érintettek neve, valamint a cselekmény jellege alapján is keressünk, találat esetén pedig a megfelelő irat képoldalához ugorjunk. 

Ehhez az alábbi munkafolyamatokat kellett elvégezni: a digitalizálás Budapest Főváros Levéltára műhelyében történt. Erre az időre a Hadtörténelmi Levéltártól kikölcsönöztük az iratokat. Biztonsági és közzétételi célú másolat készítése előtt mindig szükséges az iratok darabszintű rendezése és leszámozása még akkor is, ha abban különösebben nagy keveredés nincsen. Az eredeti dokumentumot kézbe véve, az egyes „aktákon” belül egymásba hajtogatott, vagy egy dossziéba helyezett iratok rögtön elárulják az összetartozást, ami viszont az egyes oldalakról készült képek egymásutánján nem látszik. A digitális képállomány csak akkor tekinthető az eredeti hiteles és azt a használatban pótolni képes reprezentációjának, ha a fájl- és mappastruktúra pontosan tükrözi az eredeti anyag rendjét. Máskülönben még a digitalizálás technikailag egyébként megfelelő kivitele esetén is egy nehezen áttekinthető képfolyam keletkezik, amelyben számos fontos, az eredetit kézben tartva egyértelmű összefüggés az iratok között elvész. Az egyes képfájlok elnevezésének pontosan tükröznie kell az adott irat adott oldalának az egész struktúrában elfoglalt helyét, a mappaszerkezetnek pedig a levéltári egységeket az egyes iratoktól az átfogó egységekig, amelybe beletartoznak. Jelen esetben az irategyüttest az ügyintézés során kialakult tételek szerint, azon belül kronológiai rendbe rendeztük. A rendezés végén szükséges az oldalak leszámozása is, mivel a digitális másolat rendezettsége úgy biztosítható, ha a fájlelnevezés tükrözi az adott jelzeten belüli oldalszámot is. A digitalizálás előtt mindig szükség van az anyag sérüléseinek, gyűrődéseinek kijavítására, mert csak gyűrődés- és sérülésmentes iratokról készíthető olyan másolat, amelyen minden információ jól látható. Jelen esetben az iratok fizikai állapota csak kisebb mérvű vasalást, tisztítást kívánt meg. 

A BFL Állományvédelmi Főosztály digitalizáló műhelye szerencsére végzett az anyag digitalizálásával, mire az  otthoni munkavégzés elkezdődött. A másolat teljességének és hitelességének biztosítására minden esetben szükséges a digitalizálás ellenőrzése, azaz az elkészült képanyag gondos átnézése, a kimaradt vagy hibás felvételek feltárása, ezek pótlása és az elkészült új képnek a kialakított fájlstruktúrába való beillesztése. Ez is megtörtént a levéltár bezárásáig, és ez tette lehetővé, hogy az adatbázis otthoni munkavégzés keretében elkészülhessen. Az adatbázis rekordjait nem az egyes iratok, hanem az iratokban azonosítható egyes cselekmények és a személyek alkotják. Az otthoni munkavégzés keretében történt minden irat átolvasása, értelmezése és a kereshetőséget biztosító adatok – a cselekmény időpontja, helye, rövid leírása, az érintettek neve, a vonatkozó iratok oldalszáma – Excel táblázatban való rögzítése. A felvételek fájlnevének utolsó eleme, mint említettük, megegyezik az iratok oldalszámával, ez teszi lehetővé az adatbázis és a képek későbbi összekapcsolását. 

Mivel a jegyzéken szereplő atrocitások nagy része meghatározott helyszínhez kötődik, érdemes ezeket térben is tanulmányozhatóvá tenni, és a hozzáférést a Hungaricana portál Budapest Időgép alkalmazásán keresztül is biztosítani. Az alkalmazás lehetővé teszi, hogy a város egy adott pontjára vonatkozó történeti adatokat, levéltári iratokat az egyes épületek, telkek szintén interaktív térképen navigálva, „egy kattintással” el lehessen érni. Ahhoz, hogy a gyűjtemény a térképpel összeköthető legyen, az alábbi munkát kellett elvégezni. Az Időgép alkalmazásban a mai helyrajzi szám az a központi adat, amelyen keresztül a georeferált térkép és a különböző iratok, adatok összeköthetők. Minden egyes cselekmény helyszínének meg kellett állapítani a mai helyrajzi számát, amihez döntően magát az Időgépet, valamint a MAPIRE – Történeti térképek online portált használtuk fel. Azaz, minden helyszínt megkerestünk az Időgép/Iratok korszakunkhoz legközelebb álló 1916. évi időmetszetet mutató térképén. A megtalált pont az alkalmazásban egy gombnyomással átvetíthető az 1937. évi részletes közigazgatási térképsorozatra, amely már a mai helyrajzi számozásnak megfelelő rendszert mutatja. Azóta természetesen nagyon sok helyrajzi szám megváltozott a terület átépítése, telkek összevonása vagy szétválasztása következtében, tehát ezeket egy maihoz közel álló ingatlannyilvántartási térképen is ellenőrizni kellett. Miután a táblázat rekordjaihoz rögzítettük a cselekmény helyszínének mai helyrajzi számát is, így lehetséges annak az Időgépen történő kutathatóvá tétele. 

Az adatbázis a továbbiakban – a normál munkakörülmények visszaállta után – bővülhet még Budapest Székesfőváros Tanácsa és a kerületi elöljáróságok irataiban szórtan található, kutatásunk során ugyancsak feltárt, de még nem digitalizált iratokkal, amelyek főleg a főváros különféle intézményeit, épületeit ért károkat, valamint a kerületi elöljáróságokhoz intézett kárbejelentéseket tartalmaznak, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében található fotóalbum anyagával, amely Erdélyi Mórnak a megszálló csapatokról szóló képeit foglalja magában.