Bevezető/beköszöntő
Mi, levéltárosok, levéltári munkatársak gyakran szembesülünk azzal, hogy a közvéleményben meglehetősen téves kép él arról, hogy mi folyik a levéltárban, mit is csinál egy levéltáros.
A filmekben, könyvekben megjelenő levéltároskép – közismert a poros papírok közt élő, a világtól elrugaszkodott, köpenyes tudós figurája – meglehetősen távol áll a valóságtól. Tapasztalataink szerint még azok a történész kutatók sem értik egészen, milyen feladatokat kell egy levéltárosnak ellátnia, akik járnak levéltárba, pedig a kutatott iratanyag tartalmát jobban ismerik, mint az őket kiszolgáló levéltáros.
A most fennálló veszélyhelyzet különösen indokolttá teszi, hogy egy sorozat keretében bemutassuk, hogyan működik ezekben a hetekben Budapest Főváros Levéltára, amely ugyan kényszerűen, átmenetileg bezárta kapuit a kutatók és az ügyfelek előtt, munkatársai azonban otthon sem pihennek.
A „home office” üzemmód természetesen minket is váratlanul ért, s nem tudtunk minden, erre az évre tervezett tevékenységet tovább vinni: olykor kényszerű megoldásokhoz kellett nyúlnunk, s olyan munkákat vettünk elő, amelyek „normál üzemben” csak egy-két év múlva kerülnének sorra. Jelen írásunkban igyekszünk közérthetően tájékoztatást adni ezen munkálatok eredményeiről, értelméről, illetve hasznáról a beiratkozott és reménybeli levéltárhasználók számára.
Telek Ágnes: Építési Ügyosztályok Tervtára digitalizált tervei
Levéltárunk építészeti tervanyagait tartalmazó gyűjteménye, a XV.17. fond az egyik legnépszerűbb és legkeresettebb mind közül. Intézményünkben a levéltárhasználat minden formája (helyben történő kutatás, ügyfeles megkeresés, online használat, kiállítás, publikációs célú másolatrendelés) nagy arányban irányul a főváros, mint fizikai tér és az egyes épületek múltjára. Nem csak a múlt megismeréséről van azonban szó: az épületek átalakításának, felújításának tervezéséhez, sőt gyakran az üzemeltetéssel kapcsolatos műszaki problémák megoldásához, jogi kérdések tisztázásához is napról napra számos régi, építéskorabeli tervet és hozzájuk tartozó műszaki dokumentumot keresnek.
Bár a tervtári gyűjtemény egy része már digitalizálva van, ez nem minden esetben jelent könnyebbséget vagy kevesebb figyelmet és rendezési utómunkát, mint analóg társaik, de legalább könnyebben mozgathatóak. Ezért döntöttünk úgy, hogy a home office alatt e digitalizált állománnyal foglalkozunk. Hogy pontosan mivel, miért és hogyan, erre ad választ az alábbi írás.
A levéltárban őrzött építészeti tervek rendszerének belső tagolása, a levéltári rendezés általános alapelveinek megfelelően, a terveket keletkeztető (készítő vagy tevékenysége, rendeltetésszerű működése során felhalmozó) szerv vagy személy szerint történik. Így megkülönböztetjük a különböző, önmagában is bonyolult és sokat változó szervtípust jelentő építési hatóságok, a tervezők (akik lehetnek magántervezők, állami vagy a magánszférához tartozó tervezővállalatok), a kivitelező vállalatok és vállalkozók által ránk hagyott tervanyagokat. Mindegyikük anyagának összetétele eltérő és jellegzetes. Egy tervezői hagyaték például az általa készített terveket tartalmazza, míg egy építési hatóság vagy egy kivitelező vállalat anyagában a legkülönbözőbb építészek tervei találhatók, akik legtöbbjének nem maradt fenn hagyatéka. Ugyanakkor az anyagok hányattatott sorsa és nagyfokú pusztulása miatt gyakorlatilag nem fordul elő, hogy egy épület tervezésének, kivitelezésének minden fázisáról minden közreműködő dokumentációja fennmaradt volna.
Itt jegyezzük meg, hogy Ybl Miklós hagyatéka, amely nem csupán a művész rangja, hanem a hagyaték mennyisége és gazdagsága miatt is az ország legkiemelkedőbb ilyen irategyüttesei közé tartozik, csaknem teljes egészében elérhető az Ybl Miklós Virtuális Archívumban.
Ezen a sokrétű együttesen belül kiemelt hely illeti meg a városi építésügyi hatóságok tervtárait. Az elődvárosokban Pesten 1808, Budán 1810 óta működött építési hatóság. Ettől kezdve kellett átmennie minden építkezésnek az engedélyezési eljáráson: ennek érdekében előzetesen be kellett nyújtani annak terveit, és az engedélyezett terveket meg is kellett őrizni – függetlenül attól, hogy megvalósultak-e, és pontosan a terv szerint valósultak-e meg. A Pest, Buda és Óbuda városokban az 1873-as városegyesítés előtt végzett építkezések tervanyaga teljes egészében digitalizálásra került, kizárólag e digitális másolatok kutathatók. Ezek internetes felületeken történő használatáról bővebb tájékoztatás itt található.
Az 1873. évi városegyesítéstől 1950-ig Budapest Székesfőváros Tanácsa, majd polgármestere töltötte be az építkezéseket engedélyező hatóság szerepét. 1950 után az elsőfokú építési hatóságok a kerületi tanácsok keretében működtek. Az engedélyezett tervek egy példányát 1873-tól folyamatosan gyűjtötték a főváros Magasépítési Tervtárában. 1950-ig csak Budapest akkori területére engedélyezett tervek találhatók itt. Ettől kezdve a kerületi tanácsok építési szerveinek is itt kellett elhelyezni az engedélyezett tervek egy példányát, aminek változó részletszabályok szerint és változó fegyelmezettséggel tettek eleget. Megjegyezzük, hogy a tervek benyújtásával és engedélyezésével kapcsolatos ügymenet dokumentumai az eljáró hatóság iratanyagában találhatók. Az iratok között szintén sok esetben fordulnak elő tervlapok, így a hatóság által nem engedélyezett tervek, tervváltozatok eleve nem kerültek be a Magasépítési Tervtárba. Az engedélyezési eljárás iratai 1949-ig az illetékes tanácsi, majd polgármesteri ügyosztály anyagában (IV. 1407.b. Tanácsi ügyosztályok központi irattára 1873–1929, illetve IV.1409.c. Polgármesteri ügyosztályok központi irattára 1930–1949), 1950-től pedig a megfelelő kerületi tanács anyagában találhatók.
A tervtárat az 1970-es években kiemelték a hatósági keretek közül, és az Ingatlanrendezési Irodához sorolták, majd 2006-ig Központi Műszaki Nyilvántartó és Mérnöki Iroda Magasépítési Tervtáraként működött. 2006-ban a Főpolgármesteri Hivatal az Irodát megszüntette, így a városegyesítés óta folyamatosan gyarapodó tervegyüttes 2007-ben került levéltárunk őrizetébe. A 889 iratfolyóméternyi anyag már terjedelménél fogva is kitűnik tervtári együtteseink közül. 1873 és 2006 között elvileg itt minden budapesti engedélyezett építkezés nyomának meg kell lennie, az 1950-ben Budapesthez csatolt területeken pedig ettől az időponttól. Az átvételkor történt felmérés után kiderült, hogy távolról sem ez a helyzet. Mint említettük, a kerületek részéről történő beküldés eleve nem volt hiánytalan és következetes, de komoly hiányok tapasztalhatók az 1950 előtti anyagban is – számos fontos épület, illetve építkezés terveinek egyszerűen nyoma veszett, mások anyaga hiányos. Ez valószínűleg döntően abból adódik, hogy a városházi kezelés időszakában a tervtár nem archívum és kutatóhely volt, hanem kizárólag a gyakorlati tervezést végzők szolgálatában állt. Valószínűleg sok tervet „kölcsönadtak” (a főváros nagy tervezővállalata, a BUVÁTI ugyanabban az épülettömbben működött), ezek visszakerülésére viszont nem fordítottak kellő figyelmet. A terveket az iratokkal együtt olyan módon őrizték, hogy az iratokat hosszában félbe hajtogatták (fraktúr tárolás) és közéjük hajtogatták a nagyalakú terveket is, amelyek így különösen az élek mentén törtek, szakadtak. Az ottani klimatikus körülmények sem feleltek meg hosszú távú megőrzés céljára, ami szintén sokat rontott a tervek és iratok állagán.
A Magasépítési Tervtárban a terveket helyrajzi számok szerint csoportosítva őrizték. A helyrajzi számozás mai rendszere már az 1920-as években kialakult, maguk a helyrajzi számok azonban a telekrendezések, a város változásai révén azóta is nap mint nap változnak. A tervtárban igyekeztek a csoportosítást ennek megfelelően aktualizálni, ami azonban nem lehetett tökéletes, így gyakori jelenség, hogy sok tervlap nem a megfelelő helyrajzi számnál, a megfelelő épület, építkezés anyagánál van. A helyrajzi szám szerinti rendszert a levéltárban is megtartottuk. Az együttest a tervtár állományába XV.17.d.329 jelzet alatt Építési Ügyosztályok Tervtára néven soroltuk be.
A tervtár hiányainak és fizikai állapotának felmérése után döntött úgy a levéltár, hogy ebből a sorozatból minden helyrajzi szám szerinti tételt csak darabszintű rendezés és leszámozás után szabad a kutatók kezébe adni. Az évtizedekig állományvédelmi szempontok minimális érvényesítése nélkül kezelt, nagyalakú, gyakran műtárgyértékkel is rendelkező, de sajnálatos módon rossz állapotú tervanyag további rongálástól való megóvása ezt feltétlenül megköveteli. Figyelembe kellett venni azt is, hogy ebben az állományban a többi tervtári együtteshez képest is nagy százalékban fordul elő a kifejezetten gyakorlati célt (lakás- és épület felújítás, tervezés) szolgáló kutatás, amelynek során a kutató nem az egész áttekintésében, csak az őt érdeklő tervlap mielőbbi megtalálásában érdekelt. Az egyes tételek jól áttekinthető belső rendje önmagában is elősegíti, hogy ne kelljen „turkálni” az anyagban, hanem a logikus sorrendben elhelyezett és egységesen A/4 formára hajtogatott tervek és iratok kíméletes lapozásával könnyen megállapítható, tartalmazza-e a szükséges információt. A rendezés során sor kerül a kisebb, szakképzett restaurátor beavatkozását nem igénylő szakadások kijavítására, a tervek kisimítására is, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a további kézbevétel ne járjon állapotromlással. A restaurátori beavatkozásra érett tervlapokat pedig ennek során kiemeljük, és átadjuk a restaurátor műhelynek. A leszámozás biztosítja, hogy különböző tételekhez tartozó tervek a sokszor érthetően sietős kutatás során se keveredjenek össze, ennek érdekében a kutató által visszaadott anyag sorrendjét minden esetben ellenőrizzük is.
A kutatásokon, magán- és hivatali megkereséseken túl nagyon gyakori, hogy kiállításra, publikációhoz, média megjelenéshez kérik építészeti tervrajzok digitalizálását, közlési jogát, ez esetben nagyon fontos, hogy minél pontosabban és biztosabban be tudjuk azonosítani az adott tervrajzot, iratot. A darabszintű rendezettség és leszámozás ehhez is elengedhetetlen. A kutatószolgálaton keresztül van lehetőség a papír alapú tervrajzokról digitális másolatot kérni, mégpedig kétféleképpen: a helyben kutatók saját kezűleg fényképezhetik az általuk kikért levéltári iratokat fotójegy megvásárlása után, vagy jó minőségű, 300 dpi felbontású jpeg fájlok formájában színes digitális másolatot rendelhetők (a reprográfiai szolgáltatásaink típusairól és díjszabásáról bővebben itt).
A levéltár, a megrendelésből adódó digitalizáláson túlmenően napi munkájába illesztve is gyarapítja a digitalizált tervek számát (ún. munkatervi digitalizálás). Ennek keretében szisztematikusan összeválogatva, leginkább a rossz állapotú, kutatótermi megtekintésre nem kiadható, sürgősen konzerválandó iratokat, tervrajzokat vesszük előre, és adjuk át az Állományvédelmi főosztály munkatársainak, állagmegóvás majd digitalizálás céljából. Amint egy irat/terv digitális másolata létrejön, azt online felületünkön és/vagy kutatótermi tárhelyeinken elérhetővé tesszük és lehetőség szerint nem mozdítjuk ki többet a raktárból.
Mivel ez a tervtári anyag, ahogyan a fentiekből is kitűnik, igen népszerű, rengeteg rá a kutatói kérés, ügyfélszolgálati megkeresés és egyéb célú mozgatás, az állapotromlás elkerülése érdekében igyekszünk minél többet digitalizálni belőle. Nagyobb arányú szisztematikus digitalizálásra eddig a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott örökségvédelmi projekt keretében kerülhetett sor 2018-ban, amelynek során a kiemelten veszélyeztetett és értékes 1920 előtti tervekből 12.000 felvétel készült.
A digitális képállomány csak akkor tekinthető az eredeti hiteles, és azt a használatban pótolni képes reprezentációjának, ha a fájl- és mappastruktúra pontosan tükrözi az eredeti anyag rendjét. Máskülönben egy nehezen áttekinthető képfolyam keletkezik, amelyben számos fontos, az eredetit kézben tartva egyértelmű összefüggés elvész az iratok között. Emellett az egyes képfájlok elnevezésének pontosan tükrözniük kell az adott irat vagy terv adott oldalának az egész struktúrában elfoglalt helyét, a mappaszerkezetnek pedig a levéltári egységeket az egyes iratoktól az átfogó egységekig, amelybe beletartoznak. (Jelen esetben a helyrajzi számnak megfelelő tételt és azon belül az adott oldal pontos helyét.) Ehhez adódik hozzá, hogy mivel eddig nem állt módunkban rendszerszerűen komplett tervcsomagokat elejétől a végéig digitalizálni, sok helyrajzi szám szerinti tétel kutatható anyaga vegyesen áll össze papír alapú és digitalizált tervekből. Amit a levéltár már digitalizált, azt az „örökkévalóságnak” tette, és azért, hogy az eredeti anyagot kímélje, a további használatból kivonja, tehát azt többet már nem adhatjuk a kutatók kezébe. Ezeket kiemeljük a csomagból, ha indokolt és van rá lehetőség, elkülönítve, kiterítve tároljuk, az erre alkalmas zárt, fiókos lemezszekrényekben. Tehát egy-egy épület teljes anyagát több helyről kell összeállítani: a papír alapúakat előkészítés után a kutatóterem átmeneti raktárába kivinni, a digitalizáltakat pedig a megfelelő tárhelyre feltölteni, hogy azok a kutatótermi számítógépekről elérhetők legyenek.
A digitális állomány kezelésével kapcsolatban az évek során többször változott a belső szabályozás (pl. hová mentsük, milyen felbontásban digitalizáljunk, hogyan épüljön fel a fájlelnevezés, aminek tükröznie kell az adott irat darabszintű jelzetét), így több tárhelyen többféleképpen digitalizált másolat halmozódott fel, amelyek rendezése, egységesítése és összevonása koncentrációt igénylő, hosszadalmas munka, amelyet évek óta igyekszünk beilleszteni a napi rutinba. Annak ellenére, hogy a tervtári csapat nagyobbik része napi szinten foglalkozik a XV.17.d.329-cel (vagy előkészíti: kiemeli a raktárból, átnézi, rendezi, a kutató keze alá dolgozik, vagy a kutatóteremben nyújt róla tájékoztatást telefonos, személyes vagy írásbeli megkeresésekre reagálva), mégis alig jut erre idő, ugyanis a levéltárba befutó összes kutatótermi kérés 30-35%-a évek óta erre az egy sorozatra érkezik. Így szinte minden nap versenyt futunk az idővel, hogy a még darabszinten nem rendezett anyagokat előkészítsük, a rendezetteket leellenőrizzük, a digitalizálási megrendeléseket koordináljuk és a további, kapcsolódó, napi szintű teendőket teljesítsük. Kutatótermi szabályzatunk szerint ugyanis 3, legfeljebb 8 munkanap áll rendelkezésünkre a rendezetlen iratcsomagok darab szintű rendezésére, ami egy helyrajzi számon lévő, számos épületből ezek egyenként is több építési fázisának terviből nagy létesítmény, pl. lakótelep vagy gyártelep rendezése esetén néha még kevésnek is bizonyulhat. Tehát a digitális állomány rendezése a sürgős dolgok mellett évek óta kényszerűen háttérbe szorult.
A veszélyhelyzet által előidézett home office-t ezért arra használtuk ki, hogy ezt a régi restanciánkat is végre törleszteni tudjuk. Így a tervtár négy munkatársa első körben az elsődleges őrzési helyen lévő több, mint 1,22 TB-nyi anyagot vitte haza feldolgozásra, amely összesen 48 576 fájlt tartalmaz, 3 615 mappában (1 mappa általában = egy helyrajzi szám = egy vagy több épület) tehát durván ennyi létesítmény tervrajzairól beszélünk.
A tervtári digitális állomány ellenőrző rendezése a papír alapú iratanyag rendezéséhez és ellenőrzéséhez hasonlóan zajlik:
– Az adott helyrajzi számhoz tartozó címet kikeressük és összevetjük a tervrajzon feltüntetett adatokkal. Ehhez legalább háromféle térképet használunk párhuzamosan: a Mapire Történelmi Térképek Online oldalon található, digitalizált történelmi térképek közül ki tudjuk választani a tervrajz keletkezéséhez legközelebb eső évet. Ezt összevetjük a volt Ingatlanrendezési Iroda (INGRI) által kb. 1970-től 2006-ig vezetett, az akkori állapotot és változásokat tükröző térképpel (BFL XV.16.g.201_cop51), és sok esetben segítséget nyújt a Google Maps, vagy a Street View által nyújtott kép is.
Egy speciális, de egyáltalán nem ritka példa a telekfelosztás alakulására: a bal oldali térképszelvényen az 1908-as állapot látható, amikor még három parcellára volt osztva a Szabadság tér – Nagy Korona utcza – Arany János utcza – Sas utcza tömbje (849, 850, 851 helyrajzi számmal), a jobb oldalon az 1918-46-os kataszteri térképen szintén ez tagolás látszik, ott már ötjegyű helyrajzi számokkal, melyek látszólag nem követik egymást: 24761, 24763, 24764). Ez persze nem példa nélküli a telektörténetben, de ha megnézzük a két időmetszet közé eső, 1912-es szelvényt, akkor ott látszik, hogy volt egy 5 parcellás állapot is (24760, 24761, 24762, 24763, 24764) Mind a parcellák, mind a helyrajzi számok potenciálisan új, önálló épületeket jelölhetnek, ráadásul mára az egyetlen tömb egyetlen épületté és helyrajzi számmá változott.
– Amennyiben a helyrajzi szám, a cím és az épület fedi egymást, ellenőrizzük a fájlok elnevezését, sorrendjét, összevetjük a levéltár nyilvántartó rendszerének internetes keresőjében található adatokkal, és ha szükséges, feljegyezzük az eltéréseket, kiegészítéseket, mivel az ennek hátterét képező ScopeArchiv levéltári nyilvántartó rendszerben csak a levéltárba visszatérve tudjuk az adatokat módosítani.
– A továbbiakban, amennyiben egy helyrajzi szám szerinti tételről különböző időben, különböző céllal (kutatói megrendelés, publikáció, állományvédelem stb.) fájlok léteznek, ezeket is összevetjük, egyberendezzük, így egy egységes, rendezett, könnyebben és gyorsabban kezelhető digitális tervtári állomány áll majd a kutatók és felhasználók rendelkezésére. A digitalizált tervek egy része már elérhető a Hungaricana Közgyűjteményi portálon terv- és térkép adatbázisában és a Budapest Időgépen keresztül is, a megfelelő ingatlan helyrajzi számára kattintva.
Utóbbi adatbázis többféle forrásból kapcsolja össze az egy helyszínre vonatkozó iratokat, így segítségével nemcsak egyetlen információmorzsa ismerhető meg a múltból. Az alkalmazás lehetővé teszi, hogy a város egy adott pontjára vonatkozó történeti adatokat, digitalizált iratokat az egyes épületek, telkek szintén interaktív térképen navigálva, „egy kattintással” el lehessen érni. Az iratok is a történelmi térképekre vannak illesztve, így a korabeli környezetet, utcaneveket, telekszerkezetet is láthatjuk. Ha például egy budapesti épület tervezője vagy építési éve érdekel minket, pusztán helyrajzi szám vagy cím alapján rá tudunk keresni, és amennyiben rendelkezésre áll róla digitalizált irat, a helyrajzi számra kattintva megtalálhatjuk, nemcsak a tervrajzokat, hanem az épülethez, tehát a benne egykoron lakókhoz köthető közjegyzői iratokat, telekkönyvi betéteket (a mai tulajdoni lapok elődeit), 1944. évi lakás adatszolgáltatási íveket, fényképeket, képeslapokat a környékről.
Az egykori Eskü tér, ma Március 15-e tér állapota az 1945-ös térképszelvényen, mellette a mai állapotot mutató műholdkép, alul az ún. “INGRI” térkép mutatja a telekhatárokat.
