A Palatinus Strandfürdő a sziget tulajdonosa, József nádor után kapta elnevezését. A nádor 1796 és 1847 között birtokolta a szigetet, amelyet József-szigetnek, Nádor-szigetnek és Palatinus-szigetnek is hívtak.

A strandfürdőt 1919-ben nyitották meg. Ez volt az első fürdő Budapesten, amely lehetővé tette a szabadban való fürdőzést. A strandfürdőt egy évvel később bezárták, és az új fürdőt végül 1921 nyarán adták át egy nagymedencével és további hideg és meleg vizes medencékkel kibővítve. A felújítás után a Fővárosi Közmunkák Tanácsa vette át a fürdőt.

Arvé Károly és Nagy Márton készítette el a Palatinus Thermalstrandfürdő terveit. A fürdő 70 ezer négyzetméteres területen létesült és 5000 négyzetméternyi egybefüggő vízfelületével Európa legnagyobb szabadtéri medencéjével büszkélkedhetett. A Margitsziget termál kútjai biztosították a három medence vízellátását. Zsigmondy Vilmos 1867-ben végzett próbafúrása hozta fel először a szigeten 1200 méteres mélységből a 43 fokos gyógyvizet. Egy további ún. kosaras uszoda, a Duna egy részének lekerítésével, szintén a fürdőzők igényeit szolgálta.

A Palatinus Strandfürdőt az 1930-as évek végén Janáky István és Szőke Károly tervei alapján kibővítették, ekkor épült meg a ma is működő hullámmedence.

1936-ra az Arvé Károly és Nagy Márton által tervezett fürdő felett eljárt az idő, mivel a korábbi faépület szerkezetileg már nem volt biztonságos és befogadóképessége sem volt kielégítő, ezért pályázatot írtak ki egy modernebb és korszerűbb fürdőre. A pályázatot 1936. április 2-án hirdették meg, a pályamunkákat május 26-áig lehetett benyújtani. A tervezőknek viszonylag nagy szabadságot biztosítottak a munka során, csupán néhány feltételt szabtak. Egyrészt meghatározták a medencék számát és méreteit, illetve a fürdő befogadóképességét, amelynek minimum 8 000, legjobb esetben 10 000 főnek kellett lennie, másrészt a területen lévő fák megmaradását kellett biztosítani. A felhívásra összesen 37 terv érkezett be, és a pályázatot végül Janáky István és ifj. Masirevich György munkája nyerte el.

A hullámmedencét 1966-ben átalakították, amelynek falát Bálint Endre festőművész szürrealista mozaikja díszíti. Az épület homlokzatán Pekáry István festőművész freskója látható, amelyet Ady Endre A Dál-kisasszonyok násza című verse ihlette. A bejárat előtt Csorba Géza négy méter magas, mészkőből faragott, Napozó lány című aktszobra áll, amely elpusztult a második világháború alatt, és helyén 1967-ig Emile Guilleaume Fésülködő nő című szobra állt. Ekkor Csorba szobrát újra faragták és a bejárat előtt helyezték el.

A második világháború alatt erősen megrongálódott épületen 1958-ra állították helyre a károkat. 2016-ban és 2017-ben felújították és téliesítették a fogadó és öltöző épületet, valamint a műemléki rekonstrukció során helyreállították az Ady versét megidéző, a II. világháborúban megsemmisült faliképet.

További információ itt és itt.