Kategória: Blog

A híres-neves Schäffer Ármin ő cs. és kir. Felsége József Főherceg udvari fényképésze készítette azokat az első világháborúban lencsevégre kapott fotókat, melyeken mészároslegények feszítenek az áldozataik mellett. Az egyik férfiúban, Leé Ádámot ismerhetjük fel, aki annakidején a Marhavágóhídon dolgozott. 1873-ban született és az I. világháború idején már ötgyermekes apa volt. Az egyedülálló fotókat

Ha elfogadjuk kiindulópontnak, hogy a kinematográfia az első években egyike a mutatványos attrakcióknak, s a kor közönsége nem tekinti emblematikusnak, a századforduló civilizációja szimbólumának, akkor nem csodálkozhatunk azon sem, hogy presztízse csekély, a vurstlibeli premier mellett az első években kávéházak, sátrak, bódék, alkalmanként színházi előadások adnak helyt a mozgóképeknek. A

Máriabesnyő, az ország egyik legfontosabb, búcsújáró helye, 2022. augusztus 13–14-én tartja legnagyobb búcsús ünnepét, a Nagyboldogasszony főbúcsút. E zarándokhely évszázadok óta az egyik legjelentősebb Mária-kegyhely volt, mely egy parányi Mária-szobor rejtélyes megtalálásának volt köszönhető.

„A legújabb foto-elektrotechnikai csoda. Reprodukál minden élő jelenetet mozgásban –a valódi élet tükre.”[1] Tudták, hogy valójában Petzval József[2] matematikus, mérnök, egyetemi tanár számításaira támaszkodva alkotta meg Louis és Auguste Lumière a filmfelvevő- és -vetítő gépét? A magyar tudós igazi műszaki zseni volt, aki a bécsi katonai földrajzi intézet megrendelésére tökéletesítette tájkép

„Igazából egy nyolcéves gyerek nem fogja fel ezt a hiányt, de beépül a lelkébe, az egész énjébe…” 3. kép. A harcok szünetében II. (Vonuló tömeg a Nagykörúton, előtérben egy szovjet ágyú, balra élelmiszert szállító tehergépkocsi szabadságharcosokkal, 1956. november 2–5. körül) Fotó: Chochol Károly16. kép. Nagykörút a harcok szünetében (Szabadságharcos igazoltat

175 éve adták át az első magyarországi gőzüzemű vasútvonalat Fotómesék sorozatunk legújabb részében vasútra szállunk, és az első pesti vasútvonal korai történetére tekintünk vissza néhány korabeli rajz, litográfia és persze szokás szerint egykorú beszámolók segítségével. „Vasúton bámulatosan halad az ember. Szeretném ráültetni az egész magyar hazát; néhány esztendő alatt tán

„Az elektromos Budapest földalatti csodája ez, a hol az ember a 35 fokos nyári melegben fázni fog, a hol a kiizzadt fővárosiak szivesen fognak nyaralni…”[1] Százhuszonöt éve, 1896. május 2-án adták át a világ első villanymeghajtású földalatti vasútját Budapesten.[2] Következő fotómesénkkel a máig népszerű kisföldalatti születésére emlékezünk. Bár talán furcsának tűnhet,

Mostani fotómesénk tárgya a kilencvenhat éve létrehozott hírneves „BNV”, amelynek elődtörténetéből szemezgetünk. De nézzük csak, milyen „ősei” voltak a budapesti tavaszi vásárnak? Az első Márciusi Vásárra 1906. március 25–27-én került sor a Fővárosi Kereskedők Egyesülete jóvoltából. A rendezőbizottság elnöke, a modern magyar papírkereskedelem megteremtője, Szénásy Béla cs. és kir. udvari és

155 éve, 1866. július 30-án indult útjára Pesten az első lóvontatású vasút. Délután négy órakor hullámzó tömeg fogadta hatalmas ovációval a Pesti Közúti Vaspálya Társaság első „lóvontatású vasútját”, amely a régi Széna tértől (ma: Kálvin tér) Újpestig szelte át az utat. S micsoda luxussal volt berendezve: hágcsós tetőrésszel, ernyős alkalmatossággal… Az első

Johann Paluka nürnbergi kereskedő cégének egyedülálló árukatalógusa – a hozzá tartozó árjegyzékkel és portódíjszabási melléklettel együtt – a Manno cég iratanyaga révén gazdagítja levéltárunk állományát. Az 1843-ból származó prospektus, amely önmagában is unikumnak számít, korának számos használati tárgyát és luxuscikkét vonultatja fel, a bajuszpödrőtől az aranymíves teáscsészéken keresztül a tubákos

József Attila [IGE]: Kezdetben volt Pakots,​aztán lőn az Ige.Köztünk Ő a kapocs,azért jöttünk ide. Hévíz, 1932. szeptember 10. Mi ihlette a költőnek ezt a rövidke kis verses köszöntőjét? Annak nézünk most utána… Pakots József[1] író, politikus nevéhez fűződik annak az érdekvédelmi szervezetnek a megalapítása, amelynek az volt a célja, hogy rendszeres

Érdekesség, hogy az uralkodóknak járó temetési ceremónia rituáléja mennyire újjáéledt a 19. században. A „nemzet halottjait”, akiket az egész ország gyászolt, ugyanis hasonlóan gazdag végtisztességben részesítették. „A 19. század végi Magyarországon – állapítja meg Lakner Judit – a »nagy emberek« temetése a politika műfajához tartozott… A kisajátítási ceremónia a temetés volt. Kossuth temetése