Kategória: Budapesti fürdők

A mai Császár és Lukács fürdők környékén feltörő gyógyforrások vízét már a római korban hasznosították. A középkori Felhévíz település területén a XII. században ispotályokat fenntartó rendek telepedtek le és templomaik, rendházaik mellé fürdőt is építettek.

A Rác fürdő nyolcszögű kupolacsarnokát a XVI. század folyamán a törökök építették. A fürdő sérülések nélkül élte túl Buda 1686. évi ostromát, majd száz évvel később jelentősen átalakították.

Arszlán budai pasa 1565-ben kezdte meg a fürdő építését, amelyet Szokoli Musztafa 1567-re fejezett be, miután Arszlán kegyvesztetté vált és 1566-ban a szultán parancsára kivégezték.

A Gellért-hegy és a lábánál elhelyezkedő Gellért Gyógyfürdő és Uszoda a velencei születésű bencés szerzetesről, Szent Gellért püspökről kapta nevét.

A tatárjárást követően, a mai Rudas fürdő helyén a johannita lovagok építettek először ispotályt és fürdőt. Az ispotály a török hódításkor még vélhetően állt, amit a törökök átalakítottak és fürdőként használtak saját fürdési kultúrájukhoz alakítva.

A Palatinus Strandfürdő a sziget tulajdonosa, József nádor után kapta elnevezését. A nádor 1796 és 1847 között birtokolta a szigetet, amelyet József-szigetnek, Nádor-szigetnek és Palatinus-szigetnek is hívtak.

A Dagály Termálfürdő, Strandfürdő és Uszodát 1948-ban nyitották meg Szabadság Strandfürdő néven, mai helyén, az akkor épülő Árpád híd északi oldalán, a Duna partján.

Budapesti fürdők című cikksorozatunk következő részében a Széchenyi Gyógyfürdőt mutatjuk be.

2019-ben a Nyitott Levéltárak programsorozat tematikája az idegenforgalom, turisztika témakörére épül, melynek részeként levéltárunk kiállítást rendez a XX. századi budapesti fürdőkről. Ennek kapcsán indítjuk útjára cikksorozatunkat, melynek első írása a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda és Széchy Tamás Uszodával foglalkozik.